Ez a térkép inspirálhatta Kolumbuszt utazására

Így néz ki az újraszínezett Martellus-féle térkép

Henricus Martellus német térképész műve alapján indulhatott el Kolumbusz Kristóf Japán felé – csak ez az egy fennmaradt korabeli térkép mutatja az országot abban az irányban, amerre a felfedező hajózott.

Henricus Martellus német térképész munkája még 1962-ben került az amerikai Yale Egyetemre – a kutatók már akkor sejtették, hogy különleges földabrosszal lehet dolguk, de a korai technológiákkal nem tudták megfelelően átvizsgálni az értékes történelmi relikviát.

Így néz ki az újraszínezett Martellus-féle térkép Forrás: Yale Egyetem / National Endowment for the Humanities

Az újra felfedezett térkép

Az egyetem kutatói múlt augusztusban fedezték fel újra az azóta még inkább megfakult térképet a Beinecke Ritka Könyvek és Kéziratok Könyvtárában, ahol évek óta az olvasóterem falán függött (a Yale Művészeti Galériáját éppen átépítik, ez volt a térkép korábbi otthona). Az öt kutatóból álló csapat 12 különböző színben fotózta le az atlaszt, köztük számos olyan tartományban, amelyet az emberi szem nem érzékel. Ezeket a felvételeket aztán egy speciális szoftver segítségével analizálták.

Több információt gyűjtöttünk össze, mint reméltük

– mondta el Chet Van Duzer történész, a projekt vezetője.

Latin nyelvű magyarázatok

A latin felirat a nagyfülű Panotii emberekről Forrás: Yale Egyetem / National Endowment for the Humanities

Az 1491-ben készített térkép az akkori emberek földrészekről alkotott képét mutatja: Az Atlanti-óceánt láthatjuk nyugaton, keleten pedig Japán húzódik.A vizsgálatok kimutatták, hogy számos tájegység mellett latin nyelvű magyarázat található, közülük több szabad szemmel is látszik, néhányat azonban csak a számítógépes képalkotás segítségével sikerült rekonstruálni.

A nagyfülű panotiik

Észak-Ázsia felett például egy szövegdobozban a „balori” emberekről olvashatunk, akik bor és búza nélkül élik az életüket, egy másikban pedig a Dél-Ázsiában élő „Panotii” népcsoportról tudhatjuk meg, hogy akkora fülük van, hogy akár hálózsákként is használhatnák őket. Martellus ezeket a leírásokat nagyrészt Marco Polo úteírásainak egyik változatából kölcsönözte.

Kolombusz is ezt böngészhette

Valószínűleg ezt a térképet használhatta Kolumbusz Kristóf is utazása megtervezéséhez –

a ma is fennmaradt korabeli atlaszok közül ugyanis egyedül a Martellus-félén található azon a környéken Japán, amerre a felfedező útnak indult, hogy elhajózzon a szigetországba.

Még Kolumbusz tengerészeinek naplójából is az derül ki, hogy úgy hitték: Dél-Ázsia partjai mentén, szigetek hosszú sora mellett hajóznak – ahogyan Martellus térképén látszik.

Illusztráció Kolombusz Kristófról, ahogy az Újvilágba ér - a felfedező valószínűleg a Martellus-térkép alapján indult el Japán felé Forrás: Library Of Congress

Később is ezt használták

Az atlasz egyébként feltűnően hasonlít egy másik német térképész, Martin Waldseemüller 1507-ben kiadott munkájára: ez volt az első olyan térkép, amely Amerikának hívta az Újvilágot. Waldseemüller valószínűleg kiindulópontként használta a Martellus-féle atlaszt, és továbbgondolta azt.

A térkép erősen megfakult az évtizedek során a Yale Egyetem raktárában Forrás: Yale Egyetem / National Endowment for the Humanities

„Mindig érdekes megfigyelni, hogyan látták az emberek a világot egy adott történelmi időszakban” – mondta el Van Duzer. – „A 15. század végén a népesség világnézete folyamatosan változott. Még Martellus saját életén belül is többször fedeztek fel újabb és újabb területeket.”