Hét pecsét alatt őrzik a rejtélyes Sikorski-dossziét

2015.07.10. 15:03

Már több mint hetven éve, hogy a londoni emigráns kormány feje, Wladyslaw Sikorski tábornok és kísérete egy mindmáig tisztázatlan hátterű repülőgép-balesetben életét vesztette. A tábornokot a Katyn miatt roppant feszültté vált, nyílt szakítással fenyegető lengyel–szovjet diplomáciai konfliktus tetőpontján, 1943. július 4-én érte a baleset, akkor, amikor az angolszász szövetségesek számára is egyre kínosabbá kezdett válni az ügy. 

Pillanatok alatt elnyelte a gépet a tenger

1943. július 4-e meleg, fullasztóan párás éjszakáján Noel Mason-MacFarlane ezredes, Gibraltár katonai kormányzója megkönnyebbülten sóhajtott fel, amikor meghallotta a kifutópálya végéről nekifutó B-24 Liberator motorjainak egyre jobban közeledő dübörgését. 

Sikorski tábornok, a londoni emigráns kormány feje ellen kétszer is megkíséreltek légi merényletetForrás: mbydgoszcz.pl

A VIP személyek szállítására átalakított négymotoros bombázó fedélzetén nem kisebb személyiség, mint a londoni emigráns kormány és a szövetséges lengyel haderő feje, Wladyslaw Sikorski tábornok utazott.

Sikorski tábornok (középen) az észak-afrikai hadszíntéren harcoló lengyel alakulatokat szemlél megForrás: kresy.siberia.org

Az ezredes mögött nehéz nap állt; az illusztris lengyel vendégen kívül pont aznap érkezett meg a gibraltári légibázisra Sir James Gregg, őfelsége kormányának hadügyminisztere, valamint Ivan Majszkij, a Szovjetunió londoni nagykövete is, aki Kairóból London felé tartva szállt le Gibraltáron. 

Majszkij londoni szovjet nagykövet (a kép jobb szélén) Winston Churchill miniszterelnök, Anthony Eden brit külügyminiszter (Churchill mellett balra) és Sikorski (bal szélen) társaságábanForrás: Wikimedia Commons

Pontban éjjel 11 óra volt, amikor a Liberator dörgő motorokkal elemelkedett a betonról. 

No, megint szerencsésen elküldtünk egy értékes rakományt” 

– jegyezte meg fanyar angol humorral az ezredes a mellette toporgó segédtisztjének. 

Consolidated B-24 Liberator típusú amerikai négymotoros nehézbombázó. Ilyen gép fedélzetén zuhant le Sikorski tábornok és kísérete GibraltárnálForrás: Wikimedia Commons

Megkönnyebbültsége azonban csak néhány másodpercig tartott. 

A Sikorskit szállító B-24 típusú gép hátára fordult roncsa 10 méterre a tenger felszíne alattForrás: Wikimedia Commons

Mason-MacFarlane ezredesnek azonnal feltűnt, hogy az elstartolt gép szokatlan módon megszakítva emelkedését, vízszintesen kezdett el repülni, majd bedőlt, és elhallgattak a motorjai. Szinte még fel sem ocsúdott  megdöbbenéséből, amikor – alig tizenhat másodperccel az elstartolás után – a hatalmas Liberator az oldalára fordulva zuhanni kezdett. Ott ahol eltűnt, hatalmasat csobbant az éjszakai sötétségbe burkolózott tenger.

A kézitáska rejtélye

A mentés azonnal megkezdődött. A vízfelszínre irányított reflektorok fényében egyetlen túlélőt, a gép pilótáját, 

Eduard Prchal századost sikerült épségben kimenteni, aki néhány kisebb horzsolással úszta meg a Liberator lezuhanását.  

A lengyel küldöttség kíséretében gépre szállt és a katasztrófában súlyosan megsérült Whiteley tábornok már nem élt, amikor a mentőcsapat partot ért vele. Sikorski tábornok fején hatalmas seb éktelenkedett – a sérülés alapján azonnal életét veszthette, amikor a gép a tengerbe csapódott. A tábornok kíséretének tagjai mind odavesztek, beleértve a leányát, Zofia Sikorska-Lesniowskát is.

Zofia Sikorska-Lesniowska (középen) szintén a tábornokkal utazott. Sohasem került elő a holttesteForrás: pld.gov.pl

Ludwik Lubienski főhadnagy, a Gibraltárba delegált lengyel összekötő tiszt még aznap éjszaka megtáviratozta a tragédia hírét Londonba, az emigráns kormánynak.  

Amikor megvirradt, búvárok közreműködésével kezdtek hozzá a roncs alapos átvizsgálásához. 

Csak ekkor derült ki, hogy Sikorski tábornok leányának nyoma veszett, 

nem találták meg a holttestét a gép roncsai között. 

Sikorski tábornok (bal szélen) Churchill és a francia emigráció vezetője, De Gaulle tábornok (jobb oldalon) társaságábanForrás: pld.gov.pl

A poggyászt kiemelték, ám a tábornok aktatáskája, 

amelytől munkatársai szerint sohasem vált meg, és még éjszaka is a hálószobájában, az ágya mellett tartotta, 

nyomtalanul eltűnt. Sikorski környezetében az a hír járta, hogy a tábornok ebben a táskában őrizte azt a nyilatkozatot, amelyben Roosevelt elnök és Churchill miniszterelnök elkötelezték magukat Lengyelország háború utáni határainak garantálására. 

A tábornok koporsója a gibraltári temetési szertartásonForrás: Wikimedia Commons

(Más verzió szerint megtalálták a táskát, és a brit titkosszolgálat birtokába került.) Az írásbeli garancia létét utóbb azonban kitalációnak minősítették.

Goebbels sajtója merényletről harsogott 

A baleset másnapján London csak egy nagyon szűkszavú közleményt adott ki Sikorski tábornok haláláról. A szövetségesek sajtója Moszkvától Washingtonig hivatalos nekrológokban emlékezett meg a tábornokról, az „elkötelezett és hű szövetségesről”. 

Joseph Goebbels Hitlerrel. Goebbels sajtója öles szalagcímeken hozta le Sikorski halálát, merénylettel vádolva LondontForrás: Origo

A Wehrmacht adója, a Soldatensender volt az első, 

amely július 5-i rádióadásában arról értekezett, hogy a lengyel tábornok összeesküvés áldozatává vált. 

A témát azonnal felkapta Goebbels propagandaapparátusa is; a náci párt központi lapja, a Völkischer Beobachter július 6-ai száma a „Sikorskit London gyilkolta meg” című vezércikkében egyenesen a londoni kabinetet vádolta meg a lengyel tábornok likvidálásával. 

Berija (balra) és Sztálin, a katyni tömeggyilkosság kitervelői. A Kreml által dühödten tagadott bűntett nagyon megterhelte a lengyel–szovjet kapcsolatokatForrás: Wikimedia Commons

A találgatások hátterében az 1943 kora nyarára már rendkívül feszült és az angolszász szövetségesek számára egyre kellemetlenebbé vált szovjet–lengyel viszony állt. 

Eduard Prchal százados, a lezuhant Liberator életben maradt pilótájaForrás: bbm.org.uk

A nyomozás során aprólékosan kikérdezték a szemtanúkat és a mentőegység tagjait, valamint megvizsgálták a Liberator roncsából kiszerelt kormányszerkezetet, de ennek ellenére sok kérdés maradt homályban.

A B-24 Liberator pilótafülkéjének belsejeForrás: Wikimedia Commons/U.S. Air Force

Az egyetlen túlélő, Prchal százados szerint a gép felemelkedése után nem reagált a kormánymű, 

a Liberator irányíthatatlanná vált, és gyorsan csökkent a hajtóművek teljesítménye is. A vizsgálatról később kiadott szűkszavú közlemény szerint műszaki meghibásodás okozta a gép lezuhanását.

A merényletet kizárta, de az esetet furcsállotta

Az eset egyik fő szemtanúja, Mason-MacFarlane ezredes két évtizedre hallgatásba burkolózott. A komoly hírszerzői múlttal rendelkező főtiszt, aki 

a Secret Service megbízásából korábban egy szigorúan titkos tervet dolgozott ki Hitler meggyilkolására, 

a merénylet és a szabotázs lehetőségét később is kizárta, de azt hangoztatta, hogy maradtak kétségei a baleset lehetséges okáról.

A brit Secret Service Hitler ellen titkos merényletet tervezettForrás: WW2

A háborús időkben a baleset körülményeit hadititokként kezelték; 

1943-ban ötven évre titkosították a Sikorski-ügy vizsgálati anyagát. 

Annak ellenére, hogy néhány dokumentumot 1973-ban hozzáférhetővé tettek, önként adódik a kérdés: ha és amennyiben a gibraltári katasztrófa hátterében valóban csak a repülőgép műszaki meghibásodása áll, akkor miért volt szükséges 1993-ban további ötven évvel meghosszabbítani  a Sikorski-dosszié titkosítását? 

Winston Churchill (középen, szivarral) világháborús emlékiratában meg sem említette a gibraltári balesetetForrás: AFP/Stf

Winston Churchill „A második világháború” című memoárkötetében részletesen leírta, hogy milyen diplomáciai nehézségeket okozott számukra Sztálinnak a Hitlerrel szövetségben megszerzett lengyel területek iránti igénye, illetve a katyni tömeggyilkosság ügye. 

A brit háborús kabinet feje az apró részletkérdésekre is kitérő memoárkötetében azonban a gibraltári balesetet meg sem említi. 

A vizsgálat lezárult, felejtse el!

A Sikorski tábornok halálával kapcsolatos információk titkos kezelése 

óhatatlanul tág teret nyitott a találgatások és az összeesküvés-elméletek számára. 

Több konteós teória is ismert, amelyek között egyaránt szerepel a szovjetek, valamint a német, illetve a brit titkosszolgálatok által végrehajtott merénylet hipotézise.  

Sikorski kíséretében néhányan úgy vélték, hogy a tábornok kézitáskájában egy Roosevelt amerikai elnök és Churchill által szignált ígérvényt őrzött Lengyelország határainak garantálásárólForrás: AFP

A legnagyobb port Rolf Hochhut német író „Katonák” című háborús drámája verte fel; a szerző ugyanis színpadra vitt művében nem kevesebbet állított, mint hogy Winston Churchill adott utasítást a Sikorski elleni merényletre. Noha Hochhut alkotása csak az írói fantázia szüleménye, állításait széles körben vették készpénznek. 

Mindezek hatására 1969-ben az angol parlament alsóházában képviselői interpelláció hangzott el a baleset ismételt kivizsgálása érdekében. 

Harold Wilson akkori brit miniszterelnök az ezt firtató képviselői kérdésre a következőket válaszolta: 

Átolvastam az egész akkori anyagot. Jó néhány órámba került, mert átnéztem a tanúk és más személyek vallomásait. 

Nincs abban semmi, ami indokolná, hogy új vizsgálatot indítsunk.” 

Harold Wilson miniszterelnök (a kép jobb szélén) nem tartotta szükségesnek a Sikorski-dosszié nyilvánosságra hozatalátForrás: Bundesarchiv/Wegmann, Ludwig

Arra a kérdésre pedig, hogy akkor nem lenne-e célszerűbb nyilvánosságra hozni az egész anyagot, a miniszterelnök a következőket válaszolta: 

Nem tartom szükségesnek. Az ilyen ügyek intézésénél szokásos elveinkkel ellenkezne ez a lépés. 

Nincs semmiféle bizonyíték arról, hogy a katasztrófa utáni vizsgálat megállapításai hibásak lennének.” 

Így vagy úgy, de jelenleg az a realitás, hogy 2043-ig nem  lesz nyilvánosan betekinthető a Sikorski-dosszié. 

Sztálin sötét titkai

1939. szeptember 17-én a Szovjetunió hadüzenet nélkül hátba támadta a német haderővel élet-halál harcát vívó Lengyelországot. 

Német csapatok eltávolítják a sorompót a lengyel határon 1939. szeptember 1-jén. Sztálin a német agressziót kihasználva támadta hátba LengyelországotForrás: WW2

Az orvtámadást a két diktátor, Hitler és Sztálin megállapodása, a német–szovjet barátsági és megnemtámadási egyezmény, ismertebb nevén az 1939. augusztus 23-án aláírt Molotov–Ribbentrop-paktum alapozta meg. 

A paktum titkos záradékában egyeztek meg többek között Lengyelország felosztásáról. 

 

A Lengyelország sorsát is megpecsételő Molotov–Ribbentrop-paktum aláírása a KremlbenForrás: Wikimedia Commons

A szovjet invázió nyomán több tízezer lengyel katona került szovjet hadifogságba, és mintegy kétszázezer lengyel emigrált Franciaországba, ahol a kormányt alakító Sikorski tábornok a németek ellen tovább harcoló hadsereget szervezett belőlük.

Sikorski tábornok emigráns haderőt szervezett, amely a szövetségesek oldalán harcolt a németek ellenForrás: pld.gov.pl

A szovjet fogságba került lengyelek gyakran embertelen, a hadifoglyokra vonatkozó genfi egyezményt figyelmen kívül hagyó bánásmódban részesültek. 

Amikor 1941. június 22-én Hitler megtámadta a Szovjetuniót, alapvetően megváltozott a helyzetük; 

a szabadon engedett Wladyslaw Anders tábornokot a szovjetek egyenesen arra kérték fel, hogy a hadifoglyokból szervezzen a németekkel szembeszálló haderőt. 

Megváltozott a helyzet, amikor Hitler 1941 júniusában megtámadta a SzovjetuniótForrás: WW2

Már ekkor feltűnt, hogy több ezer lengyel tisztnek egyszerűen nyoma veszett. 

Ez a kérdés Sikorski tábornok 1941. december 3-ai moszkvai tárgyalásán is felvetődött. Sztálin azt mondta Sikorskinak, hogy a foglyok Mandzsúriába szöktek. 

A szovjetek Wladyslaw Anders tábornokot kapacitálták, hogy szervezzen hadsereget a lengyel hadifoglyokbólForrás: Wikimedia Commons

A bomba 1943. április 13-án robbant, amikor a német rádió bejelentette, hogy Szmolenszk közelében olyan tömegsírokra bukkantak, amelyek 12 000 meggyilkolt lengyel tiszt holttestét rejtik. Bejelentették továbbá, hogy bizonyítékaik szerint a hadifoglyokat a szovjet belügyi hatóságok gyilkolták meg.

Berija és Sztálin (a háttérben pipával) közösen határozták el a hadifogoly lengyel tisztek likvidálásátForrás: Origo

A németek felajánlották a Nemzetközi Vöröskeresztnek és a semleges államok képviselőinek a helyszíni szemle és vizsgálat lehetőségét. 

A szovjet kormány válaszában aljas hazugságnak minősítette a hírt, és a németeket tette felelőssé a tömeggyilkosságért. 

A londoni emigráns kormány azonban egyáltalán nem látta alaptalannak a német vádakat, és magyarázatot kért a szovjet kormánytól. 

A Katyn mellett feltárt tömegsírokból a németek több mint 12 000 meggyilkolt lengyel holttestét hantolták ki. Összesen 22 000 főre teszik az áldozatok számátForrás: Wikimedia Commons

Erre válaszul Sztálin megszakította a diplomáciai kapcsolatokat az emigráns lengyel kormánnyal; az éppen hogy normalizálódott lengyel–szovjet kapcsolatok ismét mélypontra zuhantak.

Churchill számára kellemetlenné vált az ügy

Amikor a brit miniszterelnök 1943. április elején Sikorskival tárgyalt a Downing Street 10-ben, a lengyel tábornok szóba hozta Katynt, hangsúlyozva a szovjetek felelősségével kapcsolatos meggyőződését. 

Churchill miniszterelnök Sikorski tábornok társaságában lengyel csapatokat szemlél megForrás: Wikimedia Commons

Azt is közölte, kormánya elszánta magát arra, hogy kiderítse az igazságot. Churchill erre azt válaszolta a tábornoknak, hogy a kivégzett lengyelek már aligha támaszthatók fel, 

neki viszont a magasabb szempontokra is tekintettel kell lennie. 

 

A "három nagy" a jaltai értekezleten. Az, hogy a szovjetek által 1939-ben megszállt lengyel területek szovjet birtokban maradnak, már 1943-ban eldőltForrás: Wikimedia Commons

Churchill – elsősorban Roosevelt nyomására – ekkorra már elfogadta azt az év végén, Teheránban, a „három nagy” konferenciáján megerősített háború utáni rendezést, hogy a szovjetek megszállta keletlengyel területek a Szovjetunió részei maradnak, és cserébe Németország rovására kárpótolják majd értük a lengyeleket. 

A nürnbergi perben Katyn gyorsan kikerült a vádpontok közülForrás: Wikimedia Commons
Katyn és Nürnberg
A nyilvánosságra hozott orosz levéltári dokumentumokból megállapítható, hogy a hadifogoly lengyel tisztek kivégzéséről Sztálin utasítására az SZKP Központi Bizottságának Politika Bizottsága döntött 1940. március 5-én, P/13/144. számú határozatával. A határozatot többek között Kliment Vorosilov, Vjacseszlav Molotov és Anasztasz Mikojan írták alá. A likvidálás végrehajtásával a Lavrentyij Berija vezetése alatt álló Belügyi Népbiztosságot bízták meg. A kivégzéseket 1940 áprilisa és júniusa között hajtották végre.
A nürnbergi perben a szovjetek a katyni tömeggyilkosságot is vád tárgyává kívánták tenni. Amikor azonban megszerezték az 1943-as német vizsgálati anyagból összeállított úgynevezett fehér könyvet, ami egyértelműen bizonyította, hogy a bűntettet a szovjet hatóságok követték el, ez a vádpont sürgősen lekerült a napirendről.

Nyilván még ezt a békát is le kellett nyeletni azzal az emigráns kormánnyal, amelyben Katyn hírére jelentősen megerősödött a keményen antikommunista és szovjetellenes szárny. 

A Katyn kérdésében történő hivatalos brit állásfoglalás hovatovább a szovjet–angol szövetségi együttműködés próbakövévé vált. 

Merényletkísérletek a levegőben

Sikorski tábornoknak az emigráns kormányon belül is akadtak ellenfelei. 

Egyesek nem nézték jó szemmel, hogy az „ősellenség” sztálini Szovjetunióval keresi a kiegyezés lehetőségét. 

Sikorski széles látókörű politikusként felismerte, hogy a Harmadik Birodalom legyőzése utáni új világrend csak a három nagyhatalom akarata szerint lesz kialakítható, és ebben a katonailag egyre jobban megerősödő Szovjetuniónak komoly szerepe lesz. 

Sikorski tisztában volt vele, hogy a háború utáni rendezésben a katonailag megerősödött sztálini Szovjetuniónak komoly szerepe leszForrás: pld.gov.pl

A Katyn utáni hónapokban azonban légüres térbe került a Szovjetunióval kiegyezést kereső politikája. 

Mindenesetre bizonyított tény, hogy a tábornok ellen már korábban is megkíséreltek merényleteket. 

Az első gyanús eset – amely csak 1958-ban derült ki – 1942. március 21-én történt, amikor Sikorski ugyancsak egy brit Liberator fedélzetén az Egyesült Államokba tartott. 

A gépen egy már átforrósodott vegyi gyújtószerkezetet fedeztek fel, illetve hatástalanítottak.  

Az esetről – amit a hatóságok agyonhallgattak – csak 16 évvel később számolt be Leon Mitkiewicz-Zolltek ezredes. 

1942 márciusában ugyancsak egy Liberator fedélzetén kíséreltek meg merényletet Sikorski tábornok ellenForrás: Wikimedia Commons

A másik incidens  hét hónappal később, 1942. november 30-án történt, a kanadai Montrealban. Sikorski Angliába indult vissza egy brit személyzettel repülő Lockheed Hudson fedélzetén. 

Alig 10 perccel a felszállás után a gép mindkét motorja köhögni kezdett, majd leállt. 

Csak a pilóta kivételes lélekjelenlétének és repülőtudásának volt köszönhető, hogy sikerült kényszerleszállást végrehajtani, és nem torkollott tragédiába az eset.

Mit kerestek brit titkosszolgálati ügynökök Sikorski gépén?

A felszállás előtt a gép fedélzetén váratlanul megjelent egy angol ezredesi egyenruhát viselő személy, és arra utasította a gép személyzetét, hogy hajtsanak végre ismételt motorpróbát, annak ellenére, hogy ezt már korábban előírásszerűen elvégezték. 

A Sikorski tábornok balesetével kapcsolatos dokumentumok egy részének titkosítását 2043-ig meghosszabbítottákForrás: Wikimedia Commons

Mint utóbb kiderült, az ekkor történt néhány perces motorjáratásnak volt köszönhető, hogy a felszállás után még kis magasságban szűnt meg az üzemanyag-ellátás.  

E nélkül a motorok később és már olyan magasságban álltak volna le, ahonnan nem lett volna esély a sikeres kényszerleszállásra. 

Az ismeretlen „ezredes” személyazonosságát sohasem sikerült megállapítani; az incidens megoldatlan rejtély maradt. 

A hivatalos vizsgálat szabotázskísérletnek minősítette az esetet.  

A végzetes napon, 1943. július 4-én egy bizonyos Mr. Prinder és Mr. W. H. Lock nevű személy csatlakozott a tábornok kíséretéhez. 

Sikorski tábornok síremléke Krakkóban. A tábornok holttestét csak 1993-ban szállították haza LengyelországbaForrás: Wikimedia Commons

Úgy volt, hogy vele együtt repülnek Londonba. 

Még jóval az indulás előtt felmentek a fedélzetre, de nem lehet tudni, hogy mit csinálhattak ott pontosan.  

A brit hatóságok soha nem fedték fel e két személy kilétét, de annyi kiderült, hogy Prinder a brit titkosszolgálat keleti hírszerzési osztályának volt a főnöke. 

Sikorski tábornok halála a második világháború történetének egyik rejtélyes kérdése maradtForrás: Wikimedia Commons

A tábornok halálával kapcsolatos kérdések több mint hetven év elteltével sem jutottak nyugvópontra. Kérdés, hogy  kiderül-e valaha a teljes igazság. 

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK