Az Ipatyev-ház sötét titkai

2015.07.17. 23:56

1918. július 17-re virradó hajnalán véres bűntény helyszíne volt Jekatyerinburgban az Ipatyev-ház pincéje. A felcsattanó lövésekkel nemcsak a Romanov-család tagjait gyilkolták meg, hanem ezzel a cárizmus is végleg sírba szállt Oroszország történelmében.

Porba hullik a Romanov-sas mindkét feje

Az első világháború mocsarába merült cári Oroszországban annak ellenére, hogy Alekszej Alekszejevics Bruszilov tábornok 1916-os sikeres offenzívája stabilizálta a front helyzetét, 1917 elejére pattanásig feszült a helyzet.

Bruszilov tábornokForrás: Wikimedia Commons

A komoly szociális problémákkal küzdő hatalmas ország közvéleménye elutasította a háborút,

és egyre ellenségesebben viszonyult a népszerűtlen cári kormányzattal, és az uralkodó, II. Miklós személyével szemben. Február 23-án a fővárosban, Szentpétervárott zavargásokba torkollott az elégedetlenség.

II. Miklós cár portréjaForrás: Wikimedia Commons

A hadsereg mahiljovi főhadiszállásán tartózkodó cár a beérkező hírek hatására, 1917. február 25-én elrendelte a katonaság bevetését a lázongás leverésére. Mindez azonban csak olaj volt a tűzre; február 27-én a duma (az orosz parlament) és a forradalmi mozgolódást szító munkástanácsok képviselői megegyezetek egy ideiglenes kormány létrehozásában.

Az erjedés kezdett átterjedni a hadseregre is, a cár vonatát Pszkovba térítették.  

 

A cári család egykorú fotónForrás: Wikimedia Commons

II. Miklós az események hatására, és néhány tábornokának a tanácsa ellenére, akik a hadsereg nagyobb erőkkel való bevetését szorgalmazták, március 2-án saját maga, és a trónörökös Alekszejev nevében is lemondott a hatalomról öccse, Mihail Alexandrovics nagyherceg  javára.

A terebélyesedő zavargások megfékezésére azonban már ez sem bizonyult elegendőnek.

Mihail Alekszandrovics a cár öccse, aki egy napig volt uralkodóForrás: Wikimedia Commons

Alexandrovics nagyherceg látva az egyre ellenségesebb helyzetet, március 4-én lemondott a trónról. Oroszországban ezzel megszűnt a cárizmus, és az ideiglenes kormány kezébe került a teljes hatalom.

Az ország történetében egy új, ám sokkal véresebb és megpróbáltatásokkal terhes szakasz vette kezdetét.

A nyári palotától az Ipatyev-házig

A lemondás után a cár és családja Carszkoje Szelóban az ideiglenes kormány házi őrizetébe került.  A  jó természetű  és jobb sorsra érdemes, de gyengekezű uralkodónál is

sokkal nagyobb ellenszenv övezte feleségét, Alexandra Fjodorovnát „a német asszonyt”.

A közvélemény az eredeti nevén Alix hesseni-darmstadti hercegnőt a cár rossz szellemének, és az arisztokrata összeesküvők által meggyilkolt Grigorij Raszputyin korábbi szeretőjének tartotta.

Mindebből csak annyi volt igaz, hogy Miklós az államügyekben is gyakran kikérte az okos cárné tanácsait.

A muzsik származású különc „Grigorij atya” úgy került a cárné bizalmába, hogy a krónikus vérzékenységben szenvedő cárevicsre nagyon jó hatással volt.

Grigorij RaszputyinForrás: Wikimedia Commons

Miklós és családja öt hónapig volt a Sándor palota foglya.

Az ideiglenes kormány azt szerette volna, hogy a cári család emigráljon Angliába.

V. György brit uralkodó anyai ágon Miklós unokatestvére volt, így több mint kézenfekvőnek tűnt ez a megoldás. V. Györgyöt, a „kedves kuzint” azonban rokona sorsánál jobban aggasztotta az a kérdés, hogy a cári család befogadására hogyan reagálna a munkáspárt.

V. György brit uralkodó nem volt hajlandó befogadni unokatestvérét és családjátForrás: Wikimedia Commons

Néhány hónapos diplomáciai huzavona után a Buckingham-palotából megüzenték, hogy II. Miklós – ekkoriban már csak „Romanov polgártárs” - és családja

nem kívánatos személyek a brit oroszlán földjén.  

Carszkoje Szelóból az ideiglenes kormány a népharagra hivatkozva 1917 nyarán a nyugat-szibériai Tobolszkba költöztette a családot.  

II. Miklós és felesége, Alexandra FjodorovnaForrás: Wikimedia Commons

Az 1917. októberi bolsevik hatalomátvétel után II. Miklós és a cárné, valamit négy leányuk és Alekszej az őket leginkább gyűlölő vörösök kezébe kerültek.

Lenin utasítására 1918 tavaszán az uráli Jekatyerinburgba szállították át a cári családot, mert attól tartottak, hogy a royalisták, elsősorban Kolcsak admirális fehér hadserege megkísérelheti a cár kiszabadítást, és visszaültethetik a trónra.

Az Ipatyev villa JekatyerinburgbanForrás: Wikimedia Commons

A városban egy gazdag mérnök, Ipatyev villáját foglalták le a cári család, valamint a melléjük rendelt bolsevik őrség számára.

A cári családot háziorvosuk, két komorna, és II. Miklós inasa is elkísérték,

önként vállalva volt gazdáikkal a fogságot.

Vérben fogant pirkadat

A család őrzésére kirendelt vörös szakasz parancsnoka, Jakov Jurovszkij különösen gyűlölte a fogságukat és az őrség primitív inzultusait hűvös méltósággal viselő családot.

A történelmi köztudatban máig élő feltételezés, hogy a cári család meggyilkolását a bolsevik vezér és a forradalom fő szervezője, Vlagyimir Iljics Lenin rendelte el.

Vlagyimir Iljics LeninForrás: Wikimedia Commons

Erre azonban mind a mai napig nincs bizonyíték. A moszkvai központi kormány, a népbiztosok tanácsa II. Miklós és családja Jekatyerinburgba költöztetésekor

egyenesen arra utasította Jurovszkijt, hogy biztosítsa a foglyok bántatlanságát.

Az viszont, hogy központi direktíva ellenére egy Jurovszkijhoz hasonló, viszonylag alacsony beosztású parancsnok saját szakállára végeztessen ki ennyire illusztris foglyokat, ugyancsak felvethet megválaszolatlan kérdéseket.

A cár leányai és a trónörökösForrás: Wikimedia Commons

Mindenesetre tény, hogy 1918. július 17-én a kora hajnali órákban felébresztették a családot, és mindenkit letereltek a pincébe,

II. Miklós orvosát, és a személyzet három tagját is.  A  cári család tagjainak annak ellenére is rossz volt az előérzetük, hogy Jurovszkij váltig bizonygatta, csupán fényképfelvételeket fognak róluk készíteni. Viszonylag hosszabb várakozás után Jurovszkij vöröskatonákkal tért vissza a pincehelyiségbe.

Alexandra Fjodorovna cárnéForrás: Wikimedia Commons

A katonák a vállukról levett puskával fogták körbe a család halálra rémült tagjait.

Jurovszkij ekkor egy papírlapról  felolvasta a halálos ítéletet, majd rögtön tüzet vezényelt.

Mindenki a földre zuhant, és mint utóbb kiderült, a három lány, Anasztázia, Olga és Marija kivételével azonnal életüket vesztették. Jurovszkij a kivégzés után utasítást adott a lőporfüsttel megtelt pince ablakainak kinyitására.

A cár leányaiForrás: Wikimedia Commons

A beáramló friss levegőtől azonban a három lány magához tért, és sikoltozva felültek.

(A fűzőjükbe varrt nemesfémtárgyak fogták fel a lövedéket.) Jurovszkij megijedt, hogy a kiáltozás felveri az utcát, ezért  emberei puskatussal verték agyon a cár szerencsétlen lányait. A holttesteket lepedőkbe csavarták és a város határában elásták.

Az orosz ortodox egyház szentje

A szovjet időkben nem lehetett beszélni a cári család sorsáról.

Ennek ellenére számos pletyka keringett arról, hogy például Anasztázia túlélte a vérengzést,

és álnéven élt tovább, vagy hogy például a cárevicset külföldre szöktették. Mindebből azonban semmi sem volt igaz. 1991-ben Jekatyerinburg közelében öt csontvázat találtak, amelyeket a cári család maradványainak véltek.

Az orosz ortodox egyház 2000-ben szentté avatta II. Miklóst és családjátForrás: Wikimedia Commons

A korábbi túlélési teóriákat viszont éppen az látszott megerősíteni, hogy a cárevics és az egyik lány csontjait nem találták meg. 2007-ben azonban ezek a maradványok is előkerültek,

tehát bebizonyosodott, hogy a cári család összes tagját 1918. július 17 véres éjszakáján megölték.

1998-ban, a gyilkosság 80.évfordulóján a csontokat ünnepélyes pravoszláv szertartás keretei között a szentpétervári Szent Péter és Pál székesegyházban temették el. Az orosz ortodox egyház szinódusa 2000-ben szentté nyilvánította II. Miklóst és családtagjait.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK

Előző
  • 1
  • 2
Következő