Philidor, a vaksakk újraélesztője és az első sakkbestseller szerzője

Philidor sakkról írt bestsellerének címlapja a szerző portréjával

Bár már a 8. századból maradtak fenn feljegyzések, hogy a Közel-Keleten játszottak vaksakkpartikat, ez a játékmód évszázadokra kiment a divatból. Csak a 18. században élesztette fel a kor egyik legkiválóbb sakkozója, a francia François-André Danican Philidor, aki születésének ma ünnepeljük a 289. évfordulóját.

1744-ben, 18 éves korában François-André Danican Philidor (1726-1795) lenyűgözte a párizsi társaságot azzal a bemutatóval, ahol kettős szimultán sakkpartit játszott vakon. És annak ellenére, hogy az egyik játszmát elvesztette, a másikat pedig döntetlenre hozta,

a bemutató megalapozta Philidor egyedülálló sakkmesteri hírnevét, és új életet lehelt a vaksakk ősi gyakorlatába.

Kortársa, Jean d’Alembert, Jaucourt lovagja „a memória és a képzelőerő egyik legrendkívülibb példájának” nevezte Philidor 1744-es bemutatóját.

Első írott feljegyzések a vaksakkról

A vaksakk története messzire nyúlik vissza. Az első vakpartit játszó sakkozó, akiről írásos feljegyzés maradt fenn a 8. században élt a Közel-Keleten.

A beszámolók szerint Sa’id bin Jubair (665-714) a táblának hátat fordítva játszotta a partikat.

Kortársáról, Muhammad bin Sirinről is feljegyezték, hogy szeretett úgy játszani, hogy nem nézte a táblát.

François-André Danican Philidor (1726-1795) Forrás: Wikimedia Commons

Mivel a sakkjátékot abban az időben helytelenítették a muszlim törvények, ezért az egyik megfigyelő úgy jellemezte a vakpartikat játszókat, mint akik „egy csapatban játszanak az ördöggel”.

A 13-ik századi Firenzében egy Buzecca (néha Borzaga vagy Buchecha néven is említett) nevű sakkozó a város három legjobb sakkjátékosa ellen játszott szimultánt, bár ebből csak két parti volt vak. Két partit megnyert, a harmadik döntetlen volt. Noha valószínűleg nem ez volt az első ilyen esemény,

ez az első dokumentált eset, ahol valaki szimultán vakpartikat játszott.

Elterjedt volt az arab világban

A jelek szerint a vaksakk nagyon elterjedt lehetett az arab világban, és léteznek 14. századi feljegyzések egy “Ala’addin” nevű vak játékosról, aki a játék egyeduralkodója volt az egyiptomi nemesek között.

Egy an-Nizam al-‘Ajami sakkozóról is leírták, hogy szimultán játszott vakpartikat Damaszkuszban.

A 16. századra több olyan feljegyzés is született, amely arra utal, hogy sok arab játékos létezett, akik képesek voltak akár öt vakpartit is játszani egy időben, ami egészen lenyűgöző teljesítmény.

Rousseau és Voltaire is akart vele játszani

Azonban ezek a régi játékosok és partik egyike se csökkentette Philidor teljesítményétnek értékét (próbáljunk csak meg egy játszmát vakon lejátszani), és nem csodálkozhatunk, hogy a kortársait lenyűgözte. Sőt sokan nem is hitték el a beszámolókat, akik nem a saját szemükkel látták játszani Philidort.

Olyan szellemi nagyságok akartak vele játszani, mint Benjamin Franklin, Jean-Jacques Rousseau és Voltaire.

Philidor 1747-ben Londonba költözött, és professzionális sakkjátékos lett belőle, aki legyőzte Anglia legjobb sakkozóit.

Philidor (a kép közepén szemben) vakpartit játszik a londoni Parsloe klubban az 1780-as években (korabeli metszet) Forrás: Wikimedia Commons

A világ legjobb sakkjátékosának tartották

Pályája csúcsán általánosan úgy tekintettek rá, mint a világ legnagyobb sakkjátékosára, és ez a csúcs meglehetősen hosszú ideig tartott. Napjaink egyik sakknagymestere, Andrew Soltis a következőket írta róla.

50 éven át a világ legjobb játékosa volt. Valójában valószínűleg mintegy 200 játékerő ponttal jobb lehetett bárki ma élő játékosnál is.”

A gyalog a sakkjáték lelke

1748-ban írta meg híres művét, Analyse du jeu des Échecs (A sakkjáték elemzése) címmel. Ebből származik híres mondata: „les pions sont l’ame du jeu” (a gyalog a sakkjáték lelke).

Ez a mottó szöges ellentétben állt a korában népszerű sakkstratégiákkal.

„500 évvel ez előtt a sakk jelentősen különbözött a maitól” – írta Boris Alterman sakknagymester. „A gyalogok nem értek annyit, mint napjainkban. A legjobb játékosok gyalogcserékkel kezdték a játékokat. A gyalogoknak csupán kis áruk volt. A cél egy vonal vagy átló megnyitása volt, hogy rögtön támadást indítsanak az ellenfél királya ellen. Ez volt a sakk olasz stílusa.”

Philidor sakkról írt bestsellerének címlapja a szerző portréjával Forrás: Wikimedia Commons

Az első sakkról írt bestseller

A könyv 1749-ben jelent meg 433 példányban, Londonban. Ugyanabban az évben még két utánnyomása volt, majd 1750-ben megjelent angol nyelven is. Ez volt az első sakk-könyv, amelyet oroszra is lefordítottak 1824-ben.

A mű összesen több mint 70 kiadást ért meg, ezzel minden idők legsikeresebb sakk-szakkönyve lett.

A könyv 4 játékot és 10 játékvariációt elemez. Philidor a futó megnyitást kedvelte, és gyengének tartotta a király oldali huszár megnyitást.

A könyv azért is nagy sikert aratott, mert ez volt az első olyan sakk-könyv, amely részletesen elemezte a középjátékot, egészében mutatta be a sakkstratégiát, valamint elmélkedett a megelőzésről, az áldozatról, a blokádról és a gyalogfelállás mozgékonyságáról.

Magyar sakkozó tartja a vakszimultán világrekordját

Manapság már nem számít akkor teljesítménynek, ha valaki három sakkozóval játszik vakszimultánt. A világhírű orosz sakkozó, Alekszandr Aljechin például 1924-ben 26 ellenfél ellen játszott vakszimultánt, és 16 játszmát megnyert, 5-öt elvesztett és 5 döntetlen volt. 1934-ben 32 ellenfél ellen állt ki vakon. Ezt a rekordot George Koltanowski döntötte meg 34 ellenféllel 1937-ben.
Ezeket a számokat is messze felülmúlta azonban a magyar Flesch János (1933-1983), aki 1960-ban Budapesten 52 átlagos sakkozó ellen adott vakszimultánt. A végeredmény: 13 óra alatt 31 győzelem, 18 döntetlen, 3 vereség. Ezt a rekordot a mai napig senki sem döntötte meg, bár egyesek nem tartják hitelesnek, mert úgy vélik, nem kellően ellenőrzött körülmények között zajlottak a partik. Ők Marc Lang 2011-ben elért rekordját fogadják el. A német játékos 46 vakjátszmát fejezett be 21 óra alatt, és 25-öt nyert, 19 döntetlen volt és 2-t vesztett.

A sakk mellett sikeres zeneszerző is volt

Philidor a későbbiekben sem hanyagolta el a vakjátszmákat. 1750-ben például három játékost győzött le szimultánban Berlinben. 1782-ben, Londonban három szimultán vakjátszma közül kettőt megnyert, egyet döntetlenre hozott. Erről a három játszmáról még eskü alatt tett nyilatkozatot is aláírtak az ellenfelek, mert úgy gondolták, később senki sem fogja elhinni, hogy valóban megtörtént.

Philidor utolsó ismert három szimultán partiját (amelyből kettő volt vak) 1795. június 20-án játszotta a londoni Parsloe klubban. Még ugyanez év augusztus 31-én elhunyt.

Érdemes még megemlíteni, hogy Philidor nemcsak kimagasló sakkozó, de elismert zeneszerző is volt.

Többek közt 21 zenés komédiát és egy operát is írt.