Molotov-koktéllal a csúcstechnika ellen

A november negyedikén beözönlő szovjet inváziós haderővel felvett küzdelem hősies, de eleve reménytelen harc volt

November negyedike hajnalán az 1956-os forradalom fellegvárába, Budapestre benyomuló öt szovjet gépesített hadosztállyal szemben a magyar ellenállás a bukás tudatában vette fel a harcot. A nehezen kivívott szabadság drámai küzdelemben vérzett el.

Csapataink harcban állnak!

November 4-én hajnalban a szovjet haderő három irányból nyomult be a főváros területére. Hajnali négy órakor a Kuzma Gerbennyik gárdavezérőrnagy parancsnoksága alatt álló hadtest, öt gépesített hadosztály megkezdte a Budapest elleni offenzívát. Az itt állomásozó szovjet csapatok megbízhatatlanságáról szerzet októberi tapasztalatok alapján ezek a hadosztályok kivétel nélkül a Szovjetunióból frissen az ország területére vezényelt magasabb egységek voltak.

A felkelőkhöz átállt magyar honvédségi T-34-es harckocsi Forrás: Fortepan/Nagy Gyula

Először a Petőfi-laktanyát vették be; reggel nyolc körül az egész város területén elszabadult a pokol.

Az Üllői úton végigvonuló szovjet T-54-es harckocsik, valamint ISU-152-es rohamlövegek ágyúikkal folyamatos tűz alatt tartották a háztömböket,

a második világháborús ostroméhoz hasonló károkat okozva. Nagy Imrét hajnali négy óra körül riasztották a szovjet támadás hírével.

Megsemmisített szovjet páncélozott csapatszállító harcjármű az Iparművészeti Múzeum előtt Forrás: Origo

5:20-kor Nagy Imre a rádióban történelmivé lett rövid beszédében közli az ország népével és a világ közvéleményével, hogy a Szovjetunió megtámadta Magyarországot.

Itt Nagy Imre beszél, a Magyar Népköztársaság minisztertanácsának elnöke. Ma hajnalban a szovjet csapatok támadást indítottak fővárosunk ellen azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy megdöntsék a törvényes magyar demokratikus kormányt. Csapataink harcban állnak! A kormány a helyén van. Ezt közlöm az ország népével és a világ közvéleményével."

A közleményt reggel nyolcig még többször bemondta a rádió.

Quisling-beszéd Szolnokról

Az éterben más hangok is hallatszanak;

reggel 5 óra 5 perckor a szolnoki rádió hullámhosszán beolvasnak egy másik közleményt,

a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány megalakulásáról, amelynek tagjai között említik Kádár Jánost, Münnich Ferencet, Apró Antalt és Kossa Istvánt. Később Kádár János már mint az új kormány miniszterelnöke beszél.

Kádár János az 1957-es május elsejei tömegrendezvényen. Kádárt Tito javasolta a szovjetek által kinevezett bábkormány élére Forrás: Origo

További nevek is elhangzottak, amely szerint Marosán György, Dögei Imre, Rónai Sándor és Horváth Imre is a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány tagjai. Nagy Imre és munkatársai számára Dalibor Soldatic jugoszláv nagykövet még a hajnali órákban tolmácsolta Tito és Alexander Rankovic üzenetét arról, hogy Jugoszlávia kész menedéket biztosítani nekik.

Az orosz tankok kora reggel már a belvárosban cirkáltak,

negyed nyolckor pedig bemondta a rádió, hogy a kormány tűzszünetet kér.

A bevonuló szovjet páncélos alakulatok szétlőtték a főváros számos pontját Forrás: Origo

Nagy Imre - közvetlen munkatársaival együtt - élve a jugoszlávok felkínálta lehetőséggel, a jugoszláv nagykövetségre menekült. Reggel nyolc óra után nem sokkal megjelentek az első szovjet harckocsik a Kossuth-téren.

T-54-es szovjet harckocsi a Margit hídon Forrás: Fortepan

A kiürült miniszterelnökségi irodában a Nagy Imre-kormány tagjai közül ekkor már csak egyetlen ember, Bibó István államminiszter volt, aki a világközvéleménynek szánt megrázó, drámai hangú kiáltványán dolgozott.

Bibó István, a Nagy Imre-kormány államminisztere november 4-én reggel egyedül maradt a Parlamentben Forrás: Wikimedia Commons

A csörömpölve a Parlament elé érkező egyik szovjet páncélos gyomrából Kádár János szállt ki, hogy elfoglalja Nagy Imre székét.

A Rákóczi út, a szétlőtt Szent Rókus kápolnával Forrás: Fortepan

A nap politikai történései közül még említést érdemel Kádár János ENSZ-nek küldött távirata, amelyben a magyar ügy levételét kérte a napirendről, valamint Eisenhower amerikai elnöknek a szovjet fegyveres beavatkozást elítélő nyilatkozata.

Hősies, de reménytelen volt az ellenállás

Az öt hadosztályra rúgó szovjet haderővel szemben

a nemzetőrség, a rendőrség és néhány honvéd alegység próbálta meg felvenni az egyenlőtlen küzdelmet.

Király Béla vezérőrnagy, a nemzetőrség parancsnoka, amikor felbukkant az első szovjet hadoszlop, telefonon jelentette az akkor még a parlamentben tartózkodó Nagy Imrének, hogy felveszik a harcot az agresszorral.

Király Béla, a nemzetőrség egykori parancsnoka idős korában Forrás: orderofcyprus.org

Budapest védelmére egyetlen reguláris egység, az esztergomi páncéloshadosztály néhány alakulata tett kísérletet. Mecséry János alezredes parancsnoksága alatt, a dél-pesti Juta-domboknál kiépített állásaikból

páncélelhárításra átállított légvédelmi lövegeikkel időlegesen megállították a Tököl irányából érkező szovjet harckocsikat.

Mecséry alezredes katonái, a túlerővel nem törődve több szovjet harcjárművet is kilőttek. Ironikus módon azt a szovjet harckocsit is eltalálták, amelyben a fogoly Maléter Pált szállították, de a honvédelmi miniszternek nem esett baja.

Barikád a Móricz Zsigmond körtér és Karinthy Frigyes (Verpeléti) út sarkán Forrás: Fortepan

Reggel nyolc óra után a szovjetek a főváros fontosabb stratégiai pontjait már az ellenőrzésük alatt tartották. A déli órákra elfoglalták a honvédelmi és a belügyminisztériumot, valamint a Budapesti Rendőr-főkapitányság székházát is.

Ettől függetlenül több ellenállási góc is kellemetlen meglepetést okozott a szovjeteknek;

különösen heves harcok bontakoztak ki a Pongrátz Gergely vezette Corvin-közi ellenállócsoport és az orosz reguláris alakulatok között.

A hősiesen kitartó Corvin-köz lett az ellenállás szimbóluma Forrás: Wikipedia

A Corvin-közieknek két T-34-esük is volt, a harckocsikat páncélozott lőállásként használták. A 85 mm-es harckocsilövegekkel több szovjet páncélozott csapatszállító járművet is kilőttek. Ugyancsak elkeseredett harcok bontakoztak ki a Dob utcánál, valamint a Széna téren.

Fegyveres felkelők Forrás: Origo

Vidéken néhány városban komolyabb ellenállás alakult ki, így többek között Békéscsabán, Dunapentelén (Sztálinvárosban) és Szegeden.

November 4-e mérlege 135 fő elesett volt.

Annak ellenére, hogy a szovjetek megszállták a fővárost, néhány ellenállási gócnál a harcok egészen november 11-ig elhúzódtak.

Dávid Góliát ellen

A szovjet hadrendi alakulatok és a magyar, nagyobbrészt irreguláris erők között nemcsak létszámban, hanem a fegyverzet minőségében is óriási volt a különbség. A honvédség átfegyverzése 1948-ban kezdődött meg, túlnyomó részt szovjet technikával.

1956-ban a felkelők elsősorban a honvédségi és rendőrségi raktárakból, valamint laktanyákból jutottak lőfegyverekhez,

illetve november 4. után néhány zsákmányolt szovjet fegyverhez és harcjárműhöz.

Magyar T-34/85 típusú közepes harckocsik a Margit hídon Forrás: Fortepan

A Magyar Néphadsereg nem az élvonalbeli, hanem zömében még a második világháború idején (vagy még előtte) használt szovjet fegyvertípusokhoz jutott. A forradalom és szabadságharc leverése után a kádári propagandában, különösen az „ellenforradalom” túlkapásairól összeállított úgynevezett fehér könyvben az az állítás is szerepelt, hogy a felkelőknek a „nyugati imperialisták” nagy mennyiségben szállítottak fegyvereket.

Második világháborús német MP-40 "Schmeisser" típusú géppisztoly Forrás: Wikimedia Commons

Ebből az állításból azonban egy szó sem igaz.

Néhány, padlásokon, vagy itt-ott rejtegetett második világháborús német lőfegyver, elsősorban pár darab MP-40 Schmeisser géppisztoly valóban volt az ellenállók arzenáljában, ám ezekhez szinte egyáltalán nem volt lőszer, ezért többnyire használhatatlannak bizonyultak. A maroklőfegyverek közül a fehér könyv lapjain bizonyítékként mutogatott, szintén német gyártmányú 1896 M 7,62, vagy 9 mm-es Mauser öntöltő pisztolyt mind a cári, mind pedig a szovjet időkben tömegesen importálták Németországból a hadsereg számára.

1896 M Mauser öntöltő pisztoly Forrás: Picasa 2.7

Ez a marokfegyver még az 1950-es években is a szovjet tisztek egyik legnépszerűbb, amolyan presztízsoldalfegyverének számított. Ebből jutott jó néhány példány a magyar felkelőkhöz is. A magyar hadseregben az 50-es évek elején a lövész fegyvernem két alaptípusa a még az első világháború előtti időkből származó, és 1930-ban korszerűsített, hosszú csövű 1891/30 M Moszin-Nagat ismétlőpuska, a „dióverő” volt, amelyet 1948-tól rendszeresítettek a honvédségnél.

Az 1891/30 Moszin-Nagat ismétlőpuskát, a "dióverőt", már az első világháborúban is használták Forrás: Wikimedia Commons

A másik gyalogsági tűzfegyver a második világháborús 1941 M PPS Spagin géppisztoly volt.

A szovjet dobtáras PPS géppisztolyt, a "davajgitárt" 1948-tól rendszeresítették a magyar haderőben Forrás: Wikimedia Commons

A jellegzetes dobtáras fegyver,

amelyet a pesti szleng csak „davajgitárként” emlegetett,

sem lőtávolságában, sem pedig tűzgyorsaságában nem szállhatott versenybe az AK-47-es, népszerű nevén a Kalasnyikov gépkarabéllyal.

AK-47, Kalasnyikov gépkarabély Forrás: Wikimedia Commons

A PPS géppisztoly az '56-os utcai harcokban mégis jó szolgálatot tett a felkelőknek, és a „pesti srácok” egyfajta szimbólumává vált.

Géppisztolyos pufajkás Budapesten 1956-ban Forrás: Wikipedia

A legnagyobb tűzgyorsaságú lőfegyver, az 1928 M 7,62 mm-es DP golyószóró (más terminológiában: könnyű géppuska) volt a forradalmi felkelő csoportok legkomolyabb tűzfegyvere, de alulmúlta a szovjet hadseregben ekkor rendszerben álló 1947 M 7,67 mm-es RPK (Rucsnoj Puljemot Kalasnyikov) golyószórót.

Páncélos szörnyek és rettegett ellenfelük

A Budapestre beözönlő szovjet gépesített egységek előrenyomulását a különböző típusú harckocsik és önjáró, illetve rohamlövegek biztosították. A honvédség páncélos alakulatainak 1956-ban csak a második világháborúból származó, T-34/85 típusú szovjet közepes harckocsijaik voltak.

T-34/85 közepes harckocsi Forrás: Wikimedia Commons

A felkelőkhöz is jutott néhány példány, a Corvin közieknek két T-34-esük volt.

A forradalmárok a harckocsikat általában csak statikusan, páncélvédelmet nyújtó lövegként használták;

nincs hiteles adat arra nézve, hogy páncélos páncélos elleni harcra is bevetették volna őket. Mindenestre a 85 mm-es harckocsiágyú jó szolgálatot tett számukra az elhárító harcokban. Harckocsik és páncélozott járművek tekintetében a szovjet hadsereg abszolút fölényben volt.

T-54/55 szovjet közepes harckocsi Forrás: Wikimedia Commons

1956-ban a T-34 csak alárendelt szerepet játszott a szovjet páncélos alakulatoknál, mivel ekkor már a sokkal korszerűbb, élvonalbeli technikának számító T-54 közepes harckocsik voltak rendszeresítve. A 100 mm-es harckocsiágyúval felszerelt és erős páncélvédettségű tankot tekinthetjük a forradalom szimbolikus eltiprójának.

Kilőtt JSZ-3-as szovjet nehézharckocsi 122 mm-es ágyúja Forrás: Wikimedia Commons

Az ISU-152 típusú rohamlöveg – amelyet a második világháború végén fejlesztettek ki, és 1945 áprilisában még be is vetettek Berlin ostromában – ugyancsak megjelent Budapest utcáin 1956 novemberében.

ISU-152 szovjet rohamlöveg Forrás: Wikimedia Commons

A 152 mm-es lövegnek rendkívül nagy volt a rombolóereje, amit a korabeli fotókon látható, rommá lőtt épületek látványa is bizonyít.

Ezeket a harcjárműveket azonban nem az utcai harcokra tervezték.

Noha a felkelőknek néhány zsákmányolt 85 mm-es páncéltörő löveg kivételével nem volt hatékony páncélelhárításuk, a benzines gyújtópalackokkal, a Molotov-koktélokkal több ilyen monstrumot sikerült elpusztítaniuk.

Szovjet T-54-es harckocsik a budapesti utcákon Forrás: Wikimedia Commons

Ezekkel a házak emeleteiről a legváratlanabb pillanatokban ledobott benzines palackokkal szemben tehetetlenek voltak a harckocsik; ezért - elkerülendő a Molotov-koktélok okozta veszélyt - menetből folyamatosan lőtték a házak homlokzatát.

Munkásőrök felvonulása Budapesten az 1956-os forradalom és szabadságharc leverése után Forrás: AFP/INP

Összességében mind létszámát, mind pedig felszereltségét tekintve a szovjet agresszorok jelentős fölényben voltak a forradalmárokkal szemben. Hogy a magyar Dávid mégis szembeszállt a szovjet Góliáttal, a szabadságharc tragikus dicsősége lett.