Az inkvizíció rettegett máglyagyújtója

A pápa Zsigmond kérésére főinkvizítort küldött Magyarországra, a huszita eretnekség kiirtására (a kép illusztráció)

Több ezer ember lemészárlása, elűzetése fűződik a 15. század rettegett spanyol főinkvizítora, Tomas de Torquemada nevéhez. Az egész életét arra tette fel, hogy megvédje a „keresztény hit tisztaságát”, nem sajnálva a legdrasztikusabb módszerek bevetését sem.

Kegyetlenül fanatikus hithűség

Tomas de Torquemada a keresztény hit védelmezőjeként a késői 15. században szolgált Spanyolországban.

Csak az „egy ország, egy nép, egy vallás” teóriában hitt,

és az inkvizíció ügyét extrém odaadással és hűséggel szolgálta. Ferdinánd király és Izabella királynő támogatásával vezette a szent inkvizíció intézményét, több ezer embert börtönzött be, kínzott meg és küldött máglyára.

A spanyol inkvizíció Francisco de Goya festményén Forrás: Wikimedia Commons

Korabeli írások csak „szadista fanatikusként” tartják számon.

Torquemada id. Lucas Carnach által készített portrérajza Forrás: Wikimedia Commons

Neve egyet jelent az inkvizíció horrorjával, a vallási vakbuzgósággal és a kegyetlen fanatizmussal. Munkálkodásának éveit a faji megkülönböztetés miatt a történelem a „középkori holokauszt” kifejezéssel illeti:véleménye szerint ugyanis a bűn eredendően a zsidók vérében van. A halála után is milliók rettegték a nevét.

A királynő tanácsadója

Életét arra áldozta , hogy megvédje a felfogása szerinti „keresztény hit tisztaságát”. Nagyon fiatalon lépett be a domonkos rendbe, és nagybátyja, a bíboros és teológus Juan de Torquemada révén igen gyorsan a segoviai Santa Cruz kolostor perjelévé, azaz a szerzetesközösség első emberévé léptették elő.

A buzgó dominikánus szerzetesre az akkori uralkodó, az igen fiatal Kasztíliai Izabella is felfigyelt és felkérte, legyen a tanácsadója és gyóntatója.

Időközben komoly befolyást szerzett a madridi udvarban

és fontos szerepe volt az Inkvizíció Szent Hivatalának (El Santo Oficio de la Santa Inquisition) létrehozásában.

Granada behódol Ferdinánd királynak, és Izabella királynőnek. A királyi pár számolta fel az egykor az Ibériai-félsziget kétharmadát elfoglaló Cordóbai Kalifátust Forrás: Wikimedia Commons

A törvényszék 1481 és 1498 között közel százezer ítéletet hozott (általában az elítéltek számára nem túl kedvezőeket), és több mint tízezer embert küldött máglyára.

A spanyol inkvizíció rémtettei, Zichy Mihály rajzán Forrás: Wikimedia Commons

Ahogy azt Kamen a The Spanish Inquisition című könyvében írja az inkvizítorok gondolkodásmódjáról: „Emlékeznünk kell arra, a per és a kivégzés fő célja nem az, hogy megmentsük a vádlott lelkét, hanem hogy a közjó érdekében járjunk el, és hogy félelmet plántáljunk másokba.”

Az „eretnekek” üldözője

Magyaros nevén Torquemada Tamás meg volt győződve arról, hogy a zsidó és iszlám kikeresztelkedettek, valamint a zsidó vallásúak és a mórok veszélyt jelentenek Spanyolország vallási és társadalmi életére, valamint negatív befolyást gyakorolnak a katolikus monarchiára.

IV. Sixtus pápa hagyta jóvá a spanyol inkvizíció felállítását, amelyet később mélységesen elítélt Forrás: Jason Bell

Olyan emberek, akik veszélyesek: csak színlelik, hogy áttértek az új vallásra. A szent inkvizíció létrejötte után azonban még két évet kellett várnia a vezetői szerepre. Bár a hit védelmére felállított törvényszék vezetőjét a királynő választotta ki, az offícium mégis világi intézmény volt.

Torquemada legfőbb királyi pártfogója, Izabella, akinek házi gyóntatója volt Forrás: Wikimedia Commons

Torquemadának ezért kellett megvárnia IV. Sixtus pápa jóváhagyását, ami csak 1483 augusztusában érkezett meg. A főinkvizítor először Castilla y Leon területén kezdte meg rettegetté vált feladatát, majd október 17-én kiterjesztette hatalmát Aragóniára, Katalóniára, Valenciára és Mallorcára is. Miután újjászervezte az 1478-as spanyol inkvizíciót, újabb törvényszékeket alapított Sevillában, Jaénban, Cordobában, Ciudad Real városában és Zaragozában.

Spanyolcsizma és víztortúra

1483-ra már 28 helyen működött a szent inkvizíció egy-egy törvényszéke, amelyek hatásköre nem csupán az eretnekség és a hithagyás bűnére, hanem a boszorkányságra, a szodómiára, a poligámiára, az istenkáromlásra, az uzsorára és más bűnökre is kiterjedt. A tortúra, azaz a kínvallatás valamennyi esetben megengedett és szükséges, sőt előírt módszernek bizonyult.

Kínvallatás a spanyol inkvizíciónál Forrás: Wikimedia Commons

Torquemada kemény, durva eszközökkel dolgozott, és gyakran alkalmazta a halálbüntetést. Elvárta, hogy a feltételezett bűnösökre a szomszédok, családtagok, barátok is terhelő vallomást tegyenek.

A szent inkvizíciótól hamarosan már az egész Ibériai-félsziget őslakossága rettegett.

A vallatás során alkalmazott testi kényszer soha nem okozott közvetlen életveszélyt, de a lehető legnagyobb fájdalommal járt.

A tortúra, azaz a kínvallatás egyik bevett módszere volt az úgynevezett csigáztatás, illetve a testfelület égetése is Forrás: Wikimedia Commons

Kedvelt kínzóeszközként alkalmazták az a kor „nagy találmányát”, a spanyolcsizmát: a vádlott egyik lábát két darab szorítófa közé tették, majd ha a vallató kérdésére nem a megfelelő választ adta, szorítottak egyet rajta, igen nagy fájdalmat okozva. És ezt néha egészen addig folytatták, amíg a kényelmetlen csizma teljesen összezúzta a lábszárcsontot.

A hírhedt kínzóeszköz, az inkvizíció által "feltalált" sapnyolcsizma Forrás: Wikimedia Commons

Másik kedvelt kínvallatási módszer volt a víztortúra (toca), amikor nagy mennyiségű vizet öntöttek le a vádlott torkán. Torquemada szívesen alkalmazta a szorítást (portro) és a csigázást (garrucha) is, előbbinél feszíthető csomózású kötelekkel erősítették a vádlottat a kínpadhoz, majd ezeket feszítették meg, utóbbinál csigával emelték egyre magasabbra a hátrakötözött kezeket, miközben a lábakra súlyokat helyeztek.

Az autodafé az elítélt eretnekek ünnepélyes szertartásrend szerinti kivégzése volt Forrás: Wikimedia Commons

Hatásos kínzási módszernek bizonyult a körmök letépése, vagy az az alá vert szögek, valamint a test égetése. Ezeket a kínzási módszereket az inkvizítorok gyakran együttesen alkalmazták.

A zsidók kiűzése

A főinkvizítor fontos feladatának tekintette Spanyolország megtisztítását az eretnekségtől. A királyi pár pedig egységes keresztény államról álmodott. – A zsidók mindaddig, amíg maradnak, kísértést jelentenek a konverzorok számára zsidó örökségük gyakorlására – hangoztatta Torquemada. 1491-ben végül vérvádat emeltek a konverzorok (az identitásukat megtartott zsidók) és marranók (magyarul „disznók”, azaz olyan zsidók ellen, akik áttértek, de titokban megtartották eredeti vallásukat) ellen, akiket a spanyol királyi trón elleni összeesküvéssel vádoltak.

Aragóniai Ferdinánd az 1492-es granadai dekrétumban rendelkezett a spanyol zsidók kiűzéséről Forrás: Wikimedia Commons

Ez jelentette a fordulópontot, amely a zsidók kiűzetéséhez vezetett Spanyolországból. 1492. januárjában Ferdinánd király és Kasztíliai Izabella Granadában egy dekrétumot bocsátott ki, amelyben egyes források szerint három, mások szerint négy hónapot adtak a spanyol zsidóságnak a távozásra.

"Eretnek" könyveket égettet el a spanyol inkvizíció Forrás: Wikimedia Commons

A királyi dekrétum következményeként több százezer zsidó hagyta el Spanyolországot. Aranyat, ezüstöt vagy drágaköveket azonban nem vihettek magukkal, csak szellemi tőkéjüket, amivel jóval kevesebbé vált az egykori Spanyolország.

Kuriózumok a főinkvizítor élettörténetéből

Tomas de Torquemada 1420-ban Valladolidban született és

zsidó vér is csörgedezett az ereiben, nagyanyja ugyanis kikeresztelkedett marrán zsidó nő volt.

A hivatalos spanyol történetírás hosszú ideig nagy becsben tartotta, Sebastián de Olmeio krónikás egyenesen „Spanyolország fényének” nevezte.

Torquemada egymaga több mint tízezer embert égettetett meg Forrás: Wikimedia Commons

Bár Sixtus pápa jóváhagyta kinevezését, a spanyol inkvizíciót egész Európában elrettentő példaként emlegette és formálisan elítélte azt. A főinkvizítor az 1490-es években már csak több száz fős katonai kíséretével mert nyilvánosan mutatkozni. A sok ezer ártatlan ember kínhaláláért felelős Torquemada

1498. szeptember 16-án, 78 évesen, ágyban és párnák között hunyt el.

Legfőbb világi patrónusa,II. Ferdinánd spanyol király anyai ágon maga is zsidó származású volt. Ironikus módon a spanyol zsidóság anyagilag és erkölcsileg is támogatta a királyi pár házasságát.

(Jeki Gabriella összeállítása)