A tizenkét napkeleti bölcs meséje

2016.01.06. 16:32

Vízkereszt idején nem csak a karácsonyfát illik leszedni – bár itthon kevésbé elterjedt, de ekkor emlékezünk a napkeleti bölcsekre is, akik meglátogatták a gyermek Jézust, és a keresztény kultúrkör szerint ajándékokat vittek neki. Csakhogy a mindenki által ismert forgatókönyvből szinte semmi sem igaz: a napkeleti bölcsek nem hárman voltak, a Biblia nem említi a nevüket sem, és nem a kisded Jézust látogatták meg, hiszen akkor érkeztek Betlehembe, amikor a megváltó már egy-két éves lehetett. 

Mindenki ismeri a már-már unalomig ismételt történetet, amelybe minden karácsonykor legalább egyszer belebotlik az ember: a háromkirályok, Gáspár, Menyhért és Boldizsár csillagot látnak, és elindulnak Betlehembe, hogy meglátogassák a jászolban nyugvó kis Jézust, hogy ajándékokat (tömjént, mirhát, aranyat) adjanak neki. 

El Greco festménye a királyok látogatásáról

Forrás: Wikimedia Commons

Erről a forgatókönyvről azonban a Biblia még csak említést sem tesz, hiszen Jézus gyermekkorának történetéről egyedül Máté evangéliuma beszél részletesebben, és ebben sem a vendégek száma, sem nevük, sem királyi titulusuk nem szerepel – sőt, még az sem, hogy a csecsemő Jézushoz érkeztek volna.

Heródes le akarta nyomoztatni a kis Jézust

Máté evangéliuma szerint „napkeletről bölcsek” érkeznek Jeruzsálembe, Heródes király városába, hogy a zsidók új királyának holléte felől érdeklődjenek. Heródes megijed még a feltételezéstől is, hogy leválthatják helyéről, ezért magához hívatja a „bölcseket” (szintén nem említ számot az evangélium), hogy megállapítsák, pontosan mikor és hol kell keresni ezt a híres zsidó királyt.

Heródes portréja

Forrás: Wikimedia Commons

Elküldi őket azzal, kutassák fel Jézust Betlehemben, majd adják tudtára, ha megtalálták, hogy ő is „tisztességet tegyen neki” – persze a féltékeny király nem imádni, hanem megöletni akarta a kisdedet.

Nem a jászolt látogatták meg

A bölcsek egy ragyogó csillagot követve elindutak Betlehembe, hogy megtalálják a házat, amelyben Jézus cseperedik –  és itt meg is dől az az általánosan elfogadott (a művészeti alkotásokon olyan gyakran ábrázolt) elmélet, amely szerint a bölcsek még a jászolban látták a nemrég született kis Jézust.

Egészen pontosan a kisded sem szerepel a leírásban, csak a „gyermek” szó – bibliakutatók feltételezik, hogy

Jézus ekkor körülbelül egy-két éves lehetett:

„És bemenvén a házba, ott találák a gyermeket anyjával, Máriával; és leborulván, tisztességet tőnek néki; és kincseiket kitárván, ajándékokat adának néki: aranyat, tömjént és mirhát.”

A pásztorokkal keverjük őket

A jászolt említő verzió egyébként valószínűleg onnan származik, hogy a keresztény kultúrhagyomány összemosta a keleti bölcsek történetét egy másik, szintén a kis Jézushoz köthető eseménnyel: a pásztorok látogatásával, akik a közeli mezőn őrizték nyájukat, amikor megjelent az Úr angyala, aki Betlehembe küldte őket.

A pásztorok találták meg a jászolban, pólyában fekvő kisdedet, és ők borultak le az újszülött előtt, nem a napkeleti bölcsek.

Arábiából jött ajándékokkal kedveskedtek

A hármas szám valószínűleg onnan eredeztethető, hogy a bölcsek háromféle ajándékot hoztak a kis Jézusnak: tömjént, mirhát és aranyat. Ezek, - mármint a tömjén és mirha - az ókorban nagyon népszerű gyógynövények voltak –a tömjént fertőtlenítő és kultikus célokra használták (az Ószövetségben például az illatáldozat anyagaként szerepel), a mirha pedig az élet fenntartását szimbolizálja, csökkenti a gyulladásokat és véd a fertőzésektől.

Ezek a növények egyébként jellemzően Arábia termékei,

így valószínűleg a bölcsek erről a környékről jöhettek – bár pontosan származásukról sincs feljegyzés. Feltehetően a mai Irak, Irán, Szaúd-Arábia és Jemen területéről indulhattak, hogy tiszteletüket tegyék a zsidók új királya előtt.

Így néz ki a tömjén, aminek fertőtlenítő hatása van, és az illatáldozat anyagát is adja

Forrás: Wikimedia Commons

Az egész világ behódolt Jézusnak

Néhány értelmezés szerint hármas számuk arra utalhat, hogy az ekkor ismert három földrész mindegyikéről érkezett egy magas tiszteletben álló személy, aki leborult a megváltó előtt – így képviselőt küldött Jézushoz Európa, Ázsia és Afrika is. Valószínűleg egyes ábrázolásokon ezért  mutatják Gáspárt feketének: ő az, aki Afrikából érkezett tisztelni az új királyt. Ez az értelmezés azt is sugallja, hogy nem csak a környező területek, hanem az egész (a kor embere által ismert) világ eljött, hogy behódoljon Jézus előtt, ezzel ismerve el, hogy mekkora hatalma van Isten fiának.

Tizenkét napkeleti bölcs

Egy harmadik verzió szerint a hármas szám (három király, három ajándék) Krisztus méltóságaira utal: királyságára, emberségére és istenségére.

James Tissot festménye a királyok útjáról, a kép a Brooklyni Múzeumban látható

Forrás: Wikimedia Commons

Mindenesetre először Jézus születése után bő háromszáz évvel később terjedt csak el az, hogy hárman érkeztek Jézus üdvözlésére, a szír-arám egyház és az örmények például

eleinte 12 bölcsről tesznek említést,

és a korai ábrázolásokon láthatunk négy, hat illetve tizenkét vándort. Valószínűleg a 12-es szám áll közelebb a valósághoz, mert  ha a bölcsek valójában hárman voltak is, szolgáik biztosan elkísérték őket útjukon.

Így lettek királyok a vándorokból

Király mivoltuk először szintén a harmadik században kezdett elterjedni: Ézsaiás könyve és a 72. zsoltár említi a Jézust meglátogató királyokat, bár közvetlenül nem esik szó arról, hogy ezek a látogatók ugyanazok lennének, mint a napkeleti bölcsek.

A Vatikánban található ez a dombormű, amely a királyok egyik legrégebbi, a 3. századból való ábrázolása

Forrás: Wikimedia Commons

A legrégebbi ábrázolások Mithrász isten tisztelőiként mutatják be őket. A Biblia eredetileg a „magoi” kifejezést használja rájuk, amely valószínűleg a perzsa papság legfelsőbb kasztját jelöli, így a történészek arra következtetnek, hogy a háromkirályok tulajdonképpen perzsa, káldeus papok vagy babilóniai csillagászok lehettek.

A ravennai Sant'Apollinare Nuovo egyik 6. századi mozaikja a királyokról

Forrás: Wikimedia Commons

Mindenképpen nagy tiszteletben álló és gazdag emberekről beszélhetünk, hiszen Jézus születésének idején a perzsa papság elismert, tudós emberekből állt, akik asztronómiával és asztrológiával, jóslásokkal foglalkoztak, és rendkívül magas helyet foglaltak el a korabeli társadalomban. 

A káldeusok (vagy kháldok) egy ókori mezopotámiai sémi félnomád nép voltak, a Kr. e. 9. században esik róluk szó először asszír forrásokban. Később ők adták az Újbabiloni Birodalom vezető rétegét. Papjaik sokáig meghatározói maradtak a térség ókori kulturális és vallási életének. Főként csillagászattal, és a csillagok mozgásának alakulásával összefüggő jóslatokkal, „varázslatokkal" foglalkoztak, és a társadalom felsőbb rétegébe tartoztak, köztiszteletnek örvendtek. Tulajdonképpen félig tudós, félig vallásos személyek voltak, akiknek jelentős csillagászati ismereteik voltak, és ezek segítségével próbálkoztak jóslatok megfogalmazásával és álomfejtéssel is – a perzsa és a görög uralkodók egyenesen mágusoknak tartották őket.

Évszázadokkal később adtak nevet nekik

Az immár háromra redukálódott, királyoknak nevezett bölcsek neveit először a 8. században íródott Excerpta latina barbari krónikában olvashatjuk, amely egy 6. századi görög kézirat latin fordítása.

Christian Maurice Engelhardt 1818-as ábrázolása

Forrás: Wikimedia Commons

A 8-9. századi, ír származású Excerpta et Collectanea kódex megemlíti, hogy a legidősebb bölcs, Melchoir, Arábia királya volt, Balthazar pedig Etiópiából érkezett. A legfiatalabb, Caspar (Gáspár) pedig Tarzusz királya volt. Itt is megjelenik az a középkor derekáig elterjedt ábrázolásmód, hogy a három királyt az ember három életkorának (öreg, érett férfi, fiatalember) feleltessék meg – ezt először az 5-6. századi mozaikokon lehetett felfedezni, de ez a fajta ábrázolás évszázadokig tartotta népszerűségét. Szír források Larsudasnak, Hiornak és Bazantornak hívják a királyokat, az ötödik századi arám és görög szövegek (amelyek közül az Excerpta latina barbari is feldolgozhatott néhányat) Kasparként, Melkhiorként és Baltazarként szerepeltetik őket.

Kepler fejtette meg a betlehemi csillag titkát

A Biblia és a kicsit „átszerkesztett” háromkirályok-történet is említ egy csillagot, amelyet követve a vándorok Betlehembe értek, egyenesen Jézus házához. Már sok magyarázat keletkezett arra nézve, hogy vajon mi lehetett  ez az égi jelenség – hallhattunk már szupernóváról vagy fényes hullócsillagról is, de egyelőre Johannes Kepler 1614-es elmélete az, amely a leginkább megállja a helyét. Kepler kiszámolta, hogy a Jupiter és a Szaturnusz együttállása húszévenként ismétlődik, általában egy ilyen évben háromszor, ez pedig szokatlanul fényes, még az esthajnalcsillagnál is ragyogóbb jelenséget vetít az égre.

1610-es portré Keplerről - a német csillagásznak sikerült megfejtenie, mi lehetett a fényes csillag Betlehem egén

Forrás: Wikimedia Commons

Valószínűleg az asztronómiában jártas keleti bölcsek is egy ilyen együttállást figyeltek meg, amelyet a korábbi próféciák alapján jelnek gondoltak, és rögtön elindultak megkeresni a zsidók új királyát. Az 1925-ben megfejtett szippari ékiratos tábla is ezt a verziót támasztja alá – a körülbelül Kr. e. 7-ben készített vésetek ugyanerre az évre három együttállást jegyeznek, ma már pedig tudjuk, hogy Jézus nem pontosan a keresztény időszámítás kezdetén, hanem valamikor előtte, Kr. e. 6-8 körül született, így az időpont is egybevág a Jupiter-Szaturnusz együttállási elmélettel.

A háromkirályok látogatása

Forrás: Flickr / Waiting For The Word

A kölni dómba vitték az ereklyéket

A napkeleti bölcsek egyébként nem voltak zsidók – Máté valószínűleg a keletről jött idegen bölcsek leírásával azt is ki akarta fejezni, hogy nem csak a zsidók, de az egész világ behódolt Jézus előtt. Máté ezután nem ír arról, hogy áttértek volna a keresztény hitre – csupán arról, hogy álmot láttak, és nem tértek vissza Heródeshez, hogy felfedjék a gyermek Jézus tartózkodási helyét, így megmentve a megváltó életét. A legenda szerint

Szent Tamás apostol később megkeresztelte őket,

és Örményországban haltak meg Kr. u. 55-ben, vértanúként, néhány nap különbséggel. Együtt is temették el őket, csontjaikról pedig legközelebb akkor hallottunk valamit, amikor I. Constantinus császár Jeruzsálemben megtalálta és az 5. században Konstantinápolyba vitette a nekik tulajdonított ereklyéket.

Így néz ki a napkeleti bölcsek ereklyetartója a kölni katedrálisban

Forrás: Flickr / Holly Hayes

Innen később Milánóba kerültek a csontok, ma pedig a kölni dómban, díszes arany ereklyetartóban őrzik, ahová a 12. században kerültek. Azt persze nem tudni, hogy valóban a híres háromkirályok földi maradványait rejti-e a ház alakú urna, mindenesetre a keresztény hívők rendszeresen elzarándokolnak az ereklyetartóhoz leróni tiszteletüket a bölcsek előtt. Vértanúhaláluk után a keletről érkezett vándorok az

utasok, a favágók és a vendégfogadósok védőszentjei lettek,

és akkor hívták őket segítségül, ha a hirtelen halált vagy a nyavalyatörést, azaz az epilepsziát akarták megelőzni.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK

Most
Top 12 óra