A kilenc napos királyné

2016.01.12. 18:00

Csupán kilenc napig uralkodott Anglia trónján az alig tizenhat éves Lady Jane Grey. A Tudorok kevésbé ismert, ám éles eszű és őszinte hősnője a vallásháborúk és politikai játszmák kegyetlen áldozata lett.

Hiába született jómódú és nemes családba, és hiába csörgedezett az ereiben Tudor királyi vér, Jane Grey-nek sohasem lehetett igazán jó élete. Édesanyja kegyetlenül és ridegen bánt vele, veréssel, fegyelmezéssel és büntetéssel illette azért, amiért nem fiúnak született. De nem csak ő, hanem apja is terrorban tartotta. 

1590-es festmény Jane-ről

Forrás: Wikimedia Commons

,,Amikor apám és anyám jelen vannak, nem is tudom, hogy mi lenne a helyes. Beszélni vagy csendben maradni, leülni, állni vagy távozni, enni vagy inni, boldognak vagy szomorúnak lenni, varrni vagy hangszeren játszani, táncolni, vagy bármi mást csinálni. Mindig azt kell előtérbe helyeznem, ami súlyban vagy összegben mérhető, máskülönben maró gúnnyal viszonyulnak hozzám, s csúful bánnak velem, oly módokon, melyeket inkább nem is neveznék nevükön. Olyankor mindig azt gondolom, a pokolban vagyok.” – idézi Jane-t David Hilliam a Királyok, királynék és fattyak című könyvében.

Kora legműveltebb hölgye

Jane 1537 őszén született, Lady Frances Brandon és Henry Grey, Suffolk első hercegének gyermekeként. Négy édestestvére és két féltestvére volt, akik közül többen csecsemőként meghaltak vagy halvaszülettek. VII. Henrik dédunokájaként tíz évesen (VIII. Henrik halála után) a király utolsó felesége,

Parr Katalin udvartartásába került.

Itt azonban nem csak kora egyik legműveltebb hölgyévé cseperedett, hanem erős protestáns hatásnak volt kitéve. Istenfélő, vallásos, kifinomult és intelligens fiatal nőnek ismerték, melyben a 16. századi Angliában csak riválisai, I. Mária és I. Erzsébet vehették fel vele a versenyt. Érdekelték a humanista tudományok, Platónt görögül olvasta, latinul, héberül és olaszul is tanult.

Így festett I. Mária (Antonius Mor festménye, 1554)

Forrás: Wikimedia Commons

1551 októberében azonban apját Suffolk grófjává nevezték ki, és a fiatal Jane egyszerre a való élet és a kegyetlen politikai játszmák sakktábláján találta magát.

A diktátor markában

VIII. Henrik egyetlen törvényes fia,

VI. Eduárd betegeskedő és gyenge kezű uralkodónak bizonyult.

A valódi hatalmat régense, Norhumberland hercege, a protestáns John Dudley képviselte. Anglia diktátora éleseszűen látta, hogy ha Eduárd halála után testvérei, Mária vagy Erzsébet kerülnek a trónra, akkor búcsút mondhat pozíciójának. Ráadásul biztosra vehette, hogy Mária egészen biztosan visszaállítja a katolicizmust az országban.

VI. Eduárd gyerekként

Forrás: Wikimedia Commons

1553-ban a király napról-napra egyre gyengébb lett és haldoklott, így az utódlás kérdése égető kérdéssé vált – írja a History Today. John Dudley a király jobbkezeként úgy döntött, megpróbálja saját családját a trónra ültetni és az akkor 15 éves Jane-t akarata ellenére hozzáadta ötödik fiához, a hasonló korú Lord Guilford Dudley-hoz.

Eduárd tudta, hogy halálával a női örökösök között trónviszály kezdődhet, ám azzal is tisztában volt, hogy már nincs elég ideje kivárni, hogy Jane vagy két húga közül bármelyik fiúgyermeket szüljön. Ezért (John Dudley tanácsára) végül döntött: Mária és Erzsébet trónigényét érvényteleníti és Jane-t teszi meg az angol korona örökösévé.

VI. Eduárd megváltoztatja a trónöröklést

Forrás: Origo

Jó és irgalmas királynő leszek

Eduárd hosszú betegség után, 1553. július 6-án halt meg. Négy nappal később a northumberlandi herceg máris kikiáltatta Jane-t királynőnek. A fiatal hölgy a fennmaradt feljegyzések szerint erőért és útmutatásért imádkozott Istenhez, és kérte, nyilvánítsa ki akaratát e súlyos ügyben. „A korona nem az én jussom, és nem kedvemre való. Mária a törvényes trónörökös” – mondta a lady, aki reménytelennek érezte helyzetét.

John Dudley arcképe

Forrás: Origo

Ám gonosz anyja, ádáz apja és a hatalmat kezében tartó herceg leszögezte: azt kell tennie, amire utasítják. Még akkor is, ha ez szembemegy Jane lelkiismeretével. Végül kényszerből vállalta az uralkodást, az erős nyomás mellett főként azért, mert tudta, ha nem teszi, „igazi protestánsok szenvedhetnek majd a hitükért”.

„Legfeljebb arra törekedhetek, hogy jó és irgalmas királynő legyek, és az igaz hit bajnoka” – idézi a királynőt Alison Weir Lady Jane című könyvében.

Csak kilenc nap

A következő napokban az angolok rosszallásától kísérve jelentették be az új királynőt, akik Mária trónra lépését követelték, annak ellenére, hogy a lázongók fülét büntetésből levágták. Jane egy díszes uszályon érkezett meg a Towerbe, a Fehér tornyon át a kihallgatási terembe. Amikor azonban a koronát a fejére akarták tenni, az ifjú királynő elájult, majd anyja és férje lángoló tekintetének kereszttüzében ismételgette, hogy a trón nem őt illeti meg. A tiszteletére rendezett lakoma kellős közepén levél érkezett Máriától, melyben azonnali hatállyal visszakövetelte jogos helyét Anglia élén.

Jane közben igyekezett egyszerű életet élni: újra elővette rövid időre abbahagyott tanulmányait, és megpróbálta túlélni a kétórás étkezéseket, mivel szüleivel, a hercegi párral és férjével is feszült viszonyban volt.

Az angol uralkodókat hagyományosan a Westminster apátságban koronázták meg

Forrás: Flickr / Cernavoda

Automaikusan aláírta az orra elé tolt dokumentumokat, esténként imádkozott, majd visszavonult lakosztályába. A tanácsnokok közben egyre jobban aggódtak, Jane idegállapota pedig folyamatosan romlott.

Nem hajtják végre az ítéletet

Mielőtt Jane-t megkoronázták a korabeli szokásoknak megfelelően a Westminster apátságban, egész Kelet-Anglia Mária ügye mellé állt. Jó néhány tanácsos elmenekült, a northumberlandi herceg mondvacsinált indokkal lelépett.

Egyre többen lázadtak fel és Máriát nyilvánították királynőnek,

az ingadozók száma óráról órára nőtt. Néhány nap múlva már egész London Mária mellett állt, Jane szülei is elmenekültek. Közben a tizenhat éves lány rettegve várta sorsának beteljesedését a Towerben.

Mária trombitaszóval, ágyúdörgéssel és a londoniak üdvrivalgása közepette érkezett az angol fővárosba – írja a BBC History. Norhumberlandot három hét múlva kivégezték, ám Jane apja, Henry Grey visszanyerte szabadságát. A kilenc napos királynőre és férjére már ekkor kimondták a halálos ítétetet, de nem hajtották végre.

Lady Jane levele aláírásával: Jane királyné

Forrás: Wikimedia Commons

A novemberi perben Mária feltehetőleg igyekezett elkerülni, hogy rokonát a halálba küldje, ám a bírák a vádlottat bűnösnek találták, többek közt, mert rövid uralma alatt Jane királynőként írta alá az ország ügyeit érintő dokumentumokat.

A protestáns mártír

„Ha hibáim büntetést érdemelnek is, ifjú korom és tapasztalatlanságom okán méltó lettem volna a kegyelemre – írta Lady Jane Grey a londoni Towerben, 1554 februárjában, ahol szigorú őrizet alatt tartották. – Isten és az utókor könyörületesebb lesz hozzám.”

Jane személyét Mária végül politikailag veszélyesnek ítélte meg, kivégzését 1554. február 9-re tűzte ki. Az utolsó pillanatban azonban mégis három nappal elhalasztotta, lehetőséget kínálva az ifjú protestánsnak, hogy áttérjen a katolikus hitre. A lány azonban – bár tudta, hogy ezzel valószínűleg megmenthetné életét – hajthatatlannak bizonyult. Február 12-én fejét alázatosan hajtotta a pallos alá (szóba került a máglyahalál is, de a királynő „kegyesen” a humánusabb lefejezés mellett döntött).  

Paul Delaroche festménye Jane Grey kivégzéséről

Forrás: Wikimedia Commons

,,Jó keresztények! Meghalni jöttem ide, és nem is vonom kétségbe ítéletem jogosságát. Ám az ok, amiért Őfelsége, a királynő halálra ítélt engem, nem volt valós” – intézte a néphez szavait az ijfú Jane, mielőtt a vérpadra lépett volna és Istennek ajánlotta volna lelkét. – „Esküszöm, előttetek, és Isten előtt, hogy ártatlan vagyok az ellenem felhozott vádakban."

A tizenhat éves Jane Grey-t a Szent Péter Kápolnában helyezték végső nyugalomra.

(Jeki Gabriella összeállítása)

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK