A terhes nőt sem kímélték az őskori gyilkosok

2016.01.20. 18:59

Tízezer éve lemészárolt emberek maradványaira bukkant egy kutatócsoport a kenyai Turkana-tó nyugati részén. Kevés őskori konfliktusra utaló leletet sikerült eddig feltárni, ezért is számítanak fontosnak a megtalált fosszilizálódott csontvázak.

A Cambridge-i Egyetem kutatói legkevesebb 27 emberi maradványt tártak fel, köztük nyolc nőt és hat gyermeket.

Brutális halált haltak

Tizenkét csontváz majdnem teljes egészben került elő, többségük viszont nem volt mentes a sérülésektől. Tíz testnél komoly testi traumák nyomait mutatták ki: a koponyát és az arccsontot nagy erejű ütés vagy rúgás érhette, ezen felül legalább öt áldozatnál olyan roncsolódásokat találtak, ami valamilyen távolsági fegyvertől származik.

Felvétel az egyik meggyilkolt férfi koponyájáról. Az arccsontot, valamint a fej oldalsó részét komoly ütések érték

Forrás: Marta Mirazon Lahr, enhanced by Fabio Lahr

Ezt tárgyi bizonyítékok is alátámasztják: két holttest testéből három tárgy is előkerült, ezek nyíl- vagy lándzsahegyek lehettek. Kettő közülük obszidiánból készült – a fekete vulkanikus kőzetből borotvaéles fegyvereket tudtak az őskori harcosok készíteni. Mivel az obszidián nagyon ritkán fordult elő a Turkana-tótól nyugatra, a támadók vélhetően nem „helyiek” lehettek.

Az egyik áldozat koponyájából fekete obszidiánpenge áll ki (bal oldalt)

Forrás: Marta Mirazon Lahr

Terhes nő az áldozatok között

A csontvázak arccal a földnek feküdtek, négyük olyan pozícióban, ami arra enged következtetni, hogy megkötözték őket. Az egyik meggyilkolt nő a terhesség késői szakaszában volt, testében a kutatók a magzat csontjait is felfedezték. A lemészároltak közül az elkövetők senkit nem temettek el.

Ilyen pozitúrában találtak rá a fiatal, terhes nőre. Valószínűleg őt is megkötözhették halála előtt

Forrás: Illustration by Marta Mirazon Lahr

Egykor virágzó környék volt

A tótól nem messze fekvő Nataruk névvel illetett lelőhelyet 2012 óta ismerik a kutatók. Az itt talált csontok – radiokarbonos és más kormeghatározási módszerek alapján - 9500 – 10500 évesek lehetnek, tehát a holocén (jelenkor) kezdetéről származhatnak.

Ebben az időszakban a Turkana-tó környékén kedvező állapotok uralkodtak: mocsaras terület volt, terebélyes erdők szegélyezték és rengeteg ivóvíz és hal állt az emberek rendelkezésére. Mindezek miatt tekintélyes méretű emberi populáció népesítette be a vidéket. Cserépedény töredékek is előkerültek, így az összegyűjtött élelmiszert eltárolhatták az itt élők.

Csak találgatni lehet a mészárlás indítékáról  

A kedvező körülmények persze más, ellenséges csoportok számára is csábítóak lehettek, ami természetszerűleg konfliktusokhoz vezetett. Elképzelhető, hogy ilyen összecsapás eredménye lehetett a nataruki mészárlás, melynek okait egyelőre csak találgatják.

Az egyik elmélet szerint a támadók értelemszerűen erőforrásokhoz – területhez, élelmiszerhez, esetleg nőhöz - akartak jutni. Egy másik teória viszont inkább két különböző csoport tragédiába torkolló találkozásának tulajdonítja a történteket.

Az egyik női csontváz. Súlyos végtagtöréseket szenvedett, kezeit vélhetően megkötözték

Forrás: Marta Mirazon Lahr

A vadászó-gyűjtögető életmódot folytató csoportok későbbi összetűzései során gyakorinak számított a vesztes fél férfitagjainak leölése, valamint a nők, gyerekek elhurcolása. A nataruki eset annyiban egyedülálló, hogy az agresszorok úgy tűnik senkit sem kíméltek, nincsenek arra utaló jelek, hogy bárki megmenekülhetett volna.

Az egyik férfi csontváza. A sérülések alapján testét számtalan tompa ütés érhette. A nyakcsigolyánál nyíl okozta seb nyomát fedezték fel

Forrás: Origo

Kevés hasonló leletet találtak eddig

Habár a felnőttek és gyerekek megölésének valódi okaira minden bizonnyal soha nem fognak válaszokat találni, a kutatók mégis értékesnek gondolják a feltárt földi maradványokat. Főként azért, mert a prehisztorikus (történelem előtti) vadászó-gyűjtögető közösségek konfliktusairól kevés a rendelkezésre álló lelet.

A képen szereplő áldozat koponyáját számtalan erős ütés érte

Forrás: Marta Mirazon Lahr

Pedig ha minél több ilyet sikerülne találni, akkor megérthetnénk, hogy a kisebb csoportok közötti összecsapások miként vezettek a későbbiekben a nagyobb volumenű háborúk, hadviselés kialakulásához, vélik a szakértők. Az eredmények a Nature magazin legfrissebb számában láttak napvilágot.

KAPCSOLÓDÓ CIKK