Fény derült a csernobili fantomfotó titkára

2016.01.27. 17:11

Első ránézésre nem könnyű megállapítani, mi történik a tíz évvel a csernobili katasztrófa után készült képen. Mintha egy hatalmas gomba terjedne szét az üzem padlóján, ahol egy védősisakos szellemalak dolgozik valamit. Az Atlas Obscura ismeretterjesztő oldal egyik szerzője kinyomozta a fotó eredetét.

Idén április 26-án lesz a 30. évfordulója a világ legsúlyosabb atomreaktor-balesetének, a csernobili katasztrófának. A rengeteg áldozatot szedő baleset pontos körülményei a mai napig nem tisztázottak és a sugárszennyezés még sokáig érezteti hatásait a jövőben is.

A katasztrófa után a sugárszennyezettség miatt sokáig csak távolból lehetett fényképeket készíteni a felrobbant 4-es reaktorról és környékéről, ráadásul az ott dolgozóknak kisebb gondjuk is nagyobb volt, hogy beltéri képeket készítsenek. Az első ilyen fotók nagyjából tíz évvel a katasztrófa után készültek.

A csernobili atomerőmű 4-es reaktorblokkja az 1986-os nukleáris baleset után

Forrás: AFP/Sergei Supinsky

Sokáig rejtély volt, ki lehet a képen

A kísérteties fotón a világ legmérgezőbb radioaktív anyaga, az úgynevezett kórium látható. A kórium nem egyféle anyag, hanem a hatalmas hőtől megolvadt radioaktív üzemanyag, grafit, beton és más helyszínen lévő anyagok keveréke. A katasztrófa idején lávaszerűen ömlő anyag lehűlve elefántlábnak nevezett képződményt hozott létre.

Az elefántláb még egy évtizeddel a katasztrófa után is olyan erősen sugárzott, hogy minden valószínűség szerint ez okozta a kép szemcsésségét az előhíváskor.

A legérdekesebb azonban, hogy ki lehet a képen. Szinte detektívregénybe illő nyomozás után kiderült, hogy a férfi Artur Kornyejev sugárzási szakértő, a reaktort borító szarkofág egyik felügyelője, aki valószínűleg mindenkinél többször látogatta meg a területet, és ennek folyamán szinte mindenki másnál több sugárzást kapott a történelemben anélkül, hogy ebbe belehalt volna.

Az elhíresült kép: Artur Kornyejev ősszelfije a csernobili elefántlábnál

Forrás: US Department of Energy

Ma is él?

Sőt könnyen elképzelhető, hogy még ma is él. Bár David Goldenbergnek, az Atlas Obscurában megjelent cikk szerzőjének nem sikerült őt megtalálnia, hogy interjút készíthessen vele, a The New York Times magazinnak 2014-ben még sikerült az akkor 65 éves szakembert megszólaltatnia.

A kép maga az 1990-es évek végén került Amerikába, miután a függetlenné váló ukrán kormány átvette az erőmű ellenőrzését, és felállította a csernobili nukleáris biztonsági központot. Nem sokkal a központ létesítése után más kormányokat is meghívtak, hogy együttműködjenek a nukleáris biztonsági tervekben.

Az amerikai energetikai minisztérium (U.S. Department of Energy) a neves Pacific Northwest National Laboratoriest (PNNL) bízta meg a részvétellel.

A csernobili katasztrófa hőseinek emelt emlékmű

Forrás: RIA Novosti/Grigoriy Vasilenko

Digitális fotóarchívum

Abban az időben Tim Ledbetter, a PNNL nemrég felvett IT munkatársát kérték fel, hogy hozzon létre egy digitális fotóarchívumot, amelyet fel lehet használni egy nemzetközi nukleáris biztonsági projekt bemutatására.

Ledbetter munkatársai Ukrajnában készítettek fotókat és egy szabadúszó fényképészt is megbízott képek készítésével. Ezenkívül kért fotókat a csernobili központban dolgozó ukrán kollégáktól is.

A csernobili atomerőmű 4-es reaktorblokkja az 1986-os nukleáris baleset után

Forrás: AFP/Zufarov

A több száz bürokratikus kézfogást és laborköpenyes embereket ábrázoló fotó között akadt talán egy tucatnyi, amely a 4-es egység belsejében készült, ahol 10 évvel korábban, 1986. április 26-án felrobbant a reaktor az erőmű turbina-generátor rendszerének tesztelése közben.

Így jött létre az elefántláb

Miközben a radioaktív felhő magasan az erőmű fölé emelkedett nagy területen megmérgezve a vidéket, az üzemanyagrudak lent megolvadtak, az izzó anyag áthatolt a reaktorköpenyen, és létrejött a kórium, amely talán a legmérgezőbb anyag a földön.

Bár a világon már legalább ötször kialakult laboratóriumon kívül kórium (1979-ben, Pennsylvaniában, 1986-ban Csernobilban és legalább háromszor 2011-ben Fukusimában),

egyedül Csernobilban tört ki a tárolóhelyről.

Mivel nem volt víz, ami lehűtötte volna a masszát, a radioaktív olvadék egy héten keresztül áramlott át az üzemen magába olvasztva a betont és a homokot.

A gőzszállító csőből is ömlött a kórium

Forrás: US Department of Energy

A mérgező láva lefelé folyt és végül átégette magát az épület padlóján. Amikor a nukleáris felügyelők első ízben eljutottak a térségbe hónapokkal a robbanás után, 11 tonna ilyen anyagot találtak, amely három méter széles szürke masszába tömörült a lenti gőzelosztó folyosón.

Ezt a dermedt anyagot nevezték el elefántlábnak.

Az évek folyamán az elefántláb lehűlt és megrepedezett. De hőmérséklete még ma is a környezetéé fölött van a radioaktív anyagok lebomlása által termelt hő miatt.

Megvan a képaláírás!

A képre visszatérve, Ledbetter nem emlékezett vissza, honnan került hozzá a fotó. Majdnem 20 éve állította össze a könyvtárat, és az általa létrehozott weboldal elég leromlott állapotba került: csak a képek előnézetei maradtak meg. Abban viszont biztos, hogy senkit nem bízott meg az elefántláb lefényképezésével, ezért a képet valószínűleg az ukrán kollégák küldték neki.

A híres elefántláb megszilárdult kórium

Forrás: US Department of Energy

2013-ban egy blogger, Kyle Hill bukkant a képre, amelyet a következő években sokszor megosztottak a neten. Hill a Nautilus magazin számára írt az elefántlábról, és kinyomozta a kép eredeti lelőhelyét a PNNL oldalán. Itt megtalálta a képhez tartozó, sokáig elveszettnek hitt aláírást: „Artur Kornyejev, a védőobjektum igazgatóhelyettese szemügyre veszi az ’elefántláb’ lávafolyást, Csernobil NPP. Fényképész: ismeretlen. 1996 ősze”. Ledbetter megerősítette, hogy az aláírás illik a fotóhoz.

A kép Kornyejev historikus szelfije

Kornyejev kazah származású, fekete humoráról ismert nukleáris felügyelő volt, aki többek között felvilágosító munkát is végzett az elefántláb mibenlétéről és veszélyeiről. 2014-ben Szlavuticsban (direkt a Csernobilből evakuált emberek számára épült város Ukrajnában) még mesélt a The New York Times riporterének a csernobili emlékeiről, és arról, hogy részt vesz az új szarkofág építésében.

Mint mondta, nem bánt meg semmit, ma is azt tenné, mint régen. Még tréfálkozni is volt kedve. A szovjet sugárzás a legjobb a világon” – mondta a riporternek.

David Goldenbergnek nem sikerült megtalálnia a szakembert, de ennek ellenére nagy valószínűséggel sikerült kiderítenie, hogy készült a kép. Több más hasonló kép feliratait átnézve arra a következtetésre jutott, hogy a fotót maga Kornyejev készítette – egyfajta historikus szelfiként. Hosszú záridőt állított be, hogy maga is látható legyen a képen. Erre utal az alak elmosódottsága, és a fejlámpa fénycsíkjának rajzolata. A kép szemcsésségét a helyszíni sugárzás okozhatta.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK

Most
Top 12 óra