A legértelmetlenebb háború legvéresebb ütközete

2016.02.21. 19:13

Száz éve, 1916. február 21-én vette kezdetét az első világégés, a „Nagy háború” leghosszabb és a somme-i összecsapás után legtöbb áldozatot követelő ütközete, a francia haderő és a német császári hadsereg alakulatai között zajló verduni csata. A december 18-ig elhúzódó csatározás negyedmillió halottat, valamint félmillió sebesültet követelt, és nem oldott meg semmit sem.

Az európai hatalmi elit szomjazta a háborút

Az emberi konfliktusok történetében az első világháború egészen különleges helyet foglal el, mind kitörésének okát, mind pedig hosszú távú következményeit tekintve. Az első világégés, vagy a Nagy háború – ahogyan a kortársak nevezték ezt a történelem addigi menetében példátlan fegyveres konfliktust – legtragikusabb vonása, hogy egyáltalán nem volt szükségszerű.

Első világháborús tank Verdun csataterén. Itt zajlott a nagy háború leghosszabb és egyik legvéresebb ütközete

Forrás: Szalay-Berzeviczy Attila

Szükségtelen volt, mert a casus belli, az 1914. június 28-i szarajevói merényletet követő öthetes európai politikai válság bármely pontján könnyen megszakítható lett volna, ahogyan az addigi világrendet romba döntő, és következményeit tekintve az egész 20. század további mentét tragikusan meghatározó, világégésbe torkolló konfliktus is.

Ferenc Ferdinánd főherceg, trónörökös és Zsófia főhercegné a szarajevói városháza előtt gépkocsijukba szállnak 1914. június 28-án. A szarajevói merénylet volt az első világégés kirobbantásának ürügye

Forrás: Wikimedia Commons

A diplomatákban meg is lett volna a szándék, hogy a Ferenc Ferdinánd osztrák főherceg, trónörökös elleni merénylet után kialakult feszültséget, csakúgy, mint az egy évvel korábbi balkáni konfliktust, a párnázott ajtók mögött simítsák el. És erre minden feltétel adott volt, hiszen

az 1910-es évek elején nem húzódott olyan komoly törésvonal a korabeli európai nagyhatalmak között,

amely indokolttá tette volna - Clausewitz után szabadon -, hogy fegyverekkel folytassák a politikát az európai nemzetek között.

A gyenge képességű II. Vilmos német császár (középen) szinte szomjazta a háborút

Forrás: DPA/AFP/Verwendung weltweit, usage worldwide/Dpa

Az első világháború legnagyobb tragédiája, hogy Szarajevó ürügyén szinte mindenki háborút akart.

II. Miklós cár

Forrás: Wikimedia Commons

Ezt a példátlan konfliktust akár a „kuzinok háborújának” is nevezhetnénk, hiszen a háborúért szinte reszkető II. Vilmos német császár, a nagy német államférfi, Bismarck herceg lesújtó véleménye szerint az igen csak gyenge képességű Kaiser, az Orosz Birodalom trónján ülő jó szándékú, ám a markáns és felelősségteljes gondolkodást nélkülöző II. Miklós cár, valamint a brit koronás fő, V. György, Viktória királynő, „Európa nagyanyja” révén valamennyien rokonok voltak.

V. György brit uralkodó portréja 1911-ből

Forrás: Wikimedia Commons

A józan ész ellenére, azonban valamennyien mámoros örömmel várták és akarták a háborút.

Gróf Tisza István Ferenc József császárnál kihallgatáson. A magyar miniszterelnök ellenezte a Szerbia elleni és európai konfliktussal fenyegető hadüzenetet

Forrás: wikipedia commons

A Duna-menti Osztrák-Magyar Monarchia egységéért minden kompromisszumra hajlandó agg uralkodó,

Ferenc József császár is feladta addigi óvatosságát,

és a magyar miniszterelnök, Tisza István gróf aggályait félresöpörve, az osztrák szoldateszka rövidlátó kardcsörtetésének engedve, 1914. július 28-án szabad folyást biztosított az 1867-es kiegyezéssel beteljesedett művét is elsöprő, világháborúvá szélesedő konfliktusnak.

Húsdaráló-stratégia

1914 végére bebizonyosodott, hogy a szinte mámoros hangulatban, az európai tömegek ünneplése közepette elkezdődött "Nagy háború" valami egészen mássá fajul, mint amire Európa urai számítottak. Hatalmas területekre kiterjedő, hatalmas tömegeket megmozgató,

és a modern tömeghadseregeket véres állóháborúba sodró vészjósló konfliktus szökkent szárba,

amelynek irányítása kicsúszott a háborút kirobbantó koronás fők glasszékesztyűs kezéből,  kiszámíthatatlan, öntörvényű konfliktussá dagadva.

Erich von Falkenhayn tábornok, német vezérkari főnök török csapatokat szemlél meg. Von Falkenhayn dolgozta ki a verduni támadás tervét

Forrás: dpa Picture-Alliance/AFP/Archiv

Az új típusú tömegháború a nyugati fronton mutatta meg először véres arcát, a maga leplezetlen valóságában.

A Meuse folyó mentén fekvő Verdun neve a háború első évében, 1914-ben vált először ismertté,

miután a város sikeresen ellenállt a német betörésnek. Verdun ellenállásával alakult ki az a patthelyzet a francia és a német erők között a nyugati fronton, amely a többek által is megörökített, és az első világháború szinonimájává vált lövészárok-háborúhoz vezetett.

Ez a hírhedtté vált "Kövér Berta", a legnagyobb űrméretű német löveg, amelyet Verdunnél bevetettek

Forrás: Wikimedia Commons

Az 1915-ös év mindhárom szemben álló fél számára kudarcot hozott a nyugati fronton; sem a németek ypres-i, (itt vetették be a világtörténelem során először a gázfegyvert), sem pedig a britek Neuve Chapelle-i, vagy a franciák champagne-i áttörési kísérlete nem járt eredménnyel, és óriási veszteségeket okozott emberéletben.

Az 1915-ös ypres-i ütközetben vetettek be először mérgesgázt

Forrás: Wikimedia Commons

Az 1915-ben kialakult patthelyzet tanulságait értékelve, a német vezérkari főnök, Erich von Falkenhayn taktikát változtatott. Belátta, hogy a rettenetes veszteségeket okozó frontális áttörésekkel nem kényszeríthető ki a döntő fordulat, ám úgy vélte, ennek ellenére is felőrlő hadviseléssel a franciák ellenállása megtörhető.

Ehhez egy olyan stratégiai pontot akart elfoglalni, amely meggátolja a francia csapategységek visszavonulását, azt remélve, hogy azok így belátható időn belül felmorzsolódnak. 

A verduni ütközet 1916 tavaszára kilátástalan lövészárok-háborúvá vált

Forrás: AFP

A német stratégák Verdun-sur-Meuse városában vélték felfedezni ezt a stratégiai fontosságú pontot. Verdun mellett szólt, hogy a német utánpótlást biztosító vasútvonal alig 20 kilométerre húzódott a frontvonaltól, és a város elfoglalása esetén elvághatják a Párizsba vezető útvonalat.

Von Falkenhayn így vázolta stratégiai elképzelését a Kaisernek írt levelében: "A franciákat egy hajszál választja el az összeomlástól. A tömeges áttörés – mivel az erőforrásaink sem elegendőek hozzá – felesleges. Amit viszont megtehetünk, az az, hogy kényszerítjük a francia vezérkart, hogy minden emberét bevesse. Ha ezt megteszik, a francia erők kivéreznek."

A tömegháború csontvázarca

Von Falkenhayn tervének egyik sarakalatos pontját alkotta, hogy Verdun viszonylag csak gyengén volt védve. A lassú felvonulás miatt azonban

a francia hírszerzés még időben tudomást szerzett a németek készülődéséről,

és Verdun alá csoportosította át a XXX. hadtest két magasabb egységét, az 51. és a 72. gyalogos hadosztályt. Az első világháború egyik legvéresebb ütközete 1916. február 21-én a németek kilencórás pusztító tüzérségi előkészítésével vette kezdetét.

A verduni harcmező

Forrás: AFP

A várostól 10 kilométerre felvonultatott német ütegek zárótüze alatt, 1200 löveg közel egymillió gránátot lőtt ki a francia állásokra.

A pokoli tüzérségi tűz után józan számítás szerint nem sok minden maradhatott meg a védők alakulataiból.

A franciák azonban felkészülten várták a német ostromot, jól beásták magukat, és még a csata előtt megerősítették állásaikat, így a tüzérségi előkészítés az ellenség által reméltnél sokkal kevesebb áldozatot követelt. A császári haderő jelentős erőket vont össze Verdun bevételére; a III., a VII. és a XIII. hadtest alakulatai indítottak rohamot a francia vonalak áttörésére.

Joseph Joffre tábornok, főparancsnok

Forrás:wikipedia

Öldöklő közelharc bontakozott ki a lövészárkoknál, a hadtörténelemben itt vetették be először az egyik legkegyetlenebb fegyvert, a lángszórót a francia állások kifüstölésére. A német csapategységek kétnapos gyilkos küzdelemben 4 kilométert nyomultak előre, és február 23-án elfoglalták Bois de Caures-t.

Joffre tábornagy (középen) csapatszemlén

Forrás: wikimedia

Émile Driant ezredes két zászlóaljával 48 óráig késleltette a sokszoros túlerőben lévő német egységek előrenyomulását, ez a hősies ellenállás tette lehetővé, hogy a franciák erősítést küldjenek az áttöréssel fenyegetett frontszakaszra.

Mérgesgáztámadás a verduni fronton

Forrás: dpa Picture-Alliance/AFP/Berliner Verlag/Archiv

Február 24-re azonban válságossá vált a helyzet; a francia hadsereg vezérkari főnöke, Édouard de Castelnau egyenesen azt tanácsolta Joseph Joffre tábornok főparancsnoknak, hogy vezényeltesse Verdun alá Philippe Pétain tábornagy 2. hadseregét, a fenyegető katasztrófa elhárítására. Pétain marsallt nevezték ki a verduni frontszakasz parancsnokává, ő pedig nagy hozzáértéssel állította meg a németek további előrenyomulását.

Beindul a verduni húsdaráló

1916 csapadékos tavaszán, a folyamatos ágyúzás miatt járhatatlan, sáros dagonyává vált a szögesdróttal védett francia és a német vonalak közötti senki földje.

Az előrenyomulással a németek elvesztették tüzérségi támogatásukat,

mert az ingoványos talajon szinte lehetetlenné vált a nehézlövegek vontatása.

Francia alakulat a verduni frontszakaszon

Forrás: TASCHEN

Ezért a német előrenyomulás lelassult, majd amikor beértek a Meuse vonalában felállított francia ütegek lőtávolságába, a pusztító ágyúzás megállította őket. A sárba rekedt német csapatok ismétlődő, ám eredménytelen rohamaival szemben a folyamatos francia tüzérségi tűz véres rendet vágott a német 4. hadsereg alakulatai között. 1916. március 2-án ugyan több sikertelen kísérlet után be tudták venni Douaumontot, ám az ostrom során négy német ezred teljesen megsemmisült.

Ezzel viszont a Verdun elfoglalásáért erőltetett frontális támadások, a borzalmas veszteségek miatt ki is fulladtak.

A német hadsereg parancsnoksága taktikát váltva, a szárnyakra helyezte át a támadás súlypontját.

Három hónapig tartó könyörtelen és újabb rettenetes áldozatokkal járó csatározásba került, amíg sikerült elfoglalniuk a Verduntől nyugatra fekvő két falut, Cumiéres-t és Chattancour-t. Pétain marsall ezután védekezésre rendezkedett be a frontvonal teljes hosszában.

Philippe Pétain marsall portréja

Forrás:Wikimedia Commons

A tábornagyot május 1-jén azonban a sokkal támadóbb szellemű, agresszív Robert Nivelle tábornok váltotta fel a verduni fronton harcoló francia csapatok élén.

1916. június 22-én kiterjedt gáztámadással vette kezdetét a németek következő offenzívája,

amelynek célja Souville erődjének elfoglalása volt. 

Verduni csatakép 1916 kora tavaszán

Forrás: Afp

A szeptember 6-áig elhúzódó ostromban sikerült Fleury-t elfoglalni, de Souville francia kézen maradt. Időközben komoly változás is történt a nyugati fronton; július 1-jén a franciák és az angolok támadásával kezdetét vette az első világháborúban a legtöbb áldozatot követelő somme-i ütközet. Emiatt a német hadvezetés kénytelen volt csapatokat, főként tüzérséget kivonni Verdun körzetéből, ezért végleg megfeneklett a hadművelet.

Negyedmillió halott

1916 őszére a verduni pokol tüze teljesen felőrölte a német alakulatok harci szellemét. A csapatok rettenetesen legyengültek a kilátástalan küzdelemben, így Von Falkenhayn koncepciója pont fordítva sült el;

a franciáknak okozott tetemes veszteségek ellenére a német csapatok morzsolódtak fel.

Nivelle tábornok ráadásul 1916. október 21-én széles frontszakaszon ellentámadást indított.

Az októberi ellentámadás a kiindulási állásaikba nyomta vissza a németeket

Forrás: AFP/Archives

Noha a németek keményen védekeztek a váratlan offenzívával szemben, a francia tüzérség 400 mm-es lövegeinek folyamatos tüze, valamint a franciák ismétlődő rohamai megtörték ellenállásukat. Nievelle október 24-én visszafoglalta Duaumont erődjét.

A Von Falkenhaynt felváltó Paul von Hindenburg tábornagy sem tudott csodát tenni;

a december 11-én megindított újabb, elsöprő erejű francia roham december 18-ára ugyanarra a vonalra szorította vissza a németeket, ahonnan év elején elindultak.

Paul von Hindenburg tábornagy sem tudott már csodát tenni a verduni fronton

Forrás: Picture-Alliance/AFP/Dpa

A „verduni vérszivattyú” küzdelmeiben a francia hadsereg mintegy 70 százaléka vett részt. Annak ellenére, hogy a franciák veszteségaránya lényegesen magasabb volt mint a németeké, a verduni ütközet mégis francia győzelemnek bizonyult. Az elmúlt egy évszázad sem tudta eltüntetni a hadtörténet egyik legrettenetesebb ütközetének nyomait; Verdun környékén még napjainkban is előfordul, hogy a gazdák ekéje emberi csontokat fordít ki a földből.

Verdun kegyetlen és rengeteg áldozattal járó ütközet volt

Forrás: AFP

A Nagy háború kitörésével ért véget a 19. század polgári-liberális világa; az ennek hatására két évtizeddel később bekövetkező, sokkal kegyetlenebb és pusztítóbb második világégés pedig már az első világháború elkerülhetetlen következménye volt.

 

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK

Most
Top 12 óra