Valódi hidegháborús kémsztorik itthonról

2016.02.29. 18:20

Magyarországon a hidegháború alatt a kémek nem a magyar kormánynak, hanem a szovjeteknek dolgoztak – nem csoda, hogy nagy részük nem volt túl lelkes, és nem szolgáltatott túlságosan fontos információkat orosz barátainknak. A kettősügynököket általában zsarolták, fenyegették, sokuk olyan gyorsan menekült az országból, amilyen gyorsan csak tudott, ha éppen nem börtönözték be az elfogatásuk után.

A hidegháború alatt és a rendszerváltás előtt legalább annyi kém szaladgált a világban, mint amennyit a mai kémfilmek alapján elképzelnénk. A szovjetek kémkedtek az amerikaiak, az amerikaiak a szovjetek után, mindenki a másiktól várta, hogy beindítsa a harmadik világháborút, és atomfegyvert használjon – levegőtlen, feszült várakozással teli időszak volt ez, ahol a kettősügynököknek jutott a legfontosabb szerep. Ezeket a kémeket azonban nem úgy kell elképzelnünk, ahogy a filmekben mutatják őket: legtöbbjük egyszerű kisstílű bűnözőből vált zsarolás, lefizetés árán életét is kockáztató, feláldozható ügynökké.

Amatőr kémek a vasfüggönyön túl

Magyarországon igencsak különleges helyzet alaklult ki a hidegháború alatt, majd egészen a rendszerváltásig itt is maradt a nyakunkon. A „nagy felszabadító” Szovjetunió előszeretettel szervezett be magyar kémeket saját érdekei szerint, és küldött gyanútlan, sokszor megfelelő kiképzés híján amatőr ügynököket a vasfüggönyön túlra, ahol aztán könnyen palira vették őket a NATO-országokból érkező álügynökök. Így legtöbbjük nem is végzett sem Magyarországnak, sem a szovjeteknek értékes munkát.

A hidegháború alatt a kémek tisztában voltak azzal, hogy a szovjeteknek teljesítenek szolgálatot

Forrás: Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára

Tragikus gyerekkor, kisstílű bűnözés

Zsarolással és fenyegetéssel szervezték be kémnek Rátkai Istvánt, azaz Stephen Joseph Ratkait is, akit hányattatott gyerekkora és sikertelen katonai felvételije az illegális tevékenységek felé sodort. A férfi magyar apától és kanadai anyától született Kanadában, ahol már ötévesen át kellett élnie élete egyik legmegrázóbb eseményét: anyja agyonlőtte féltestvérét, majd magával is végzett. Apja a tragédia után Budapestre vitte, de Rátkai sokszor visszajárt Kanadába. Amikor 19 éves volt, az apját is elveszítette, aki rákban halt meg –

ekkor döntötte el, hogy csatlakozni akar a kanadai hadsereghez.

Nem sorozták azonban be, a nem megfelelő fizikai felkészültségére hivatkozva, ő azonban meg volt róla győződve, hogy magyar származása miatt kivételeznek vele. Valószínűleg ez is hozzájárult ahhoz, hogy a Belügyminisztérium pár évvel később sikeresen beszervezte magyar, de szovjet érdekeltségekért kémkedő ügynöknek. Rátkai hazatért Budapestre, és vegyészmérnökként tanult tovább.

Rátkai István 1989-ben

Forrás: The Globe And Mail

Belovai István, a magyar katonai felderítés volt alezredese (róla később bővebben is írunk) könyvében, a „Fedőneve: Scorpion”-ban arról ír, hogy Rátkainak kétes ügyletei is voltak: valutázással foglalkozott kéz alatt. A Belügyminisztérium látókörébe is ekkor kerülhetett, börtönbüntetéssel fenyegetőzve ügynököt képeztek a Kanadára még mindig haragvó, kisstílű csalóból.

Vérprofi katonai kiképzés

A korábban kisebb csalásokkal foglalkozó Rátkaiból valószínűleg a Katonai Hírszerző Szolgálat nevelt vérprofi, tökéletesen kiképzett ügynököt. Nincsenek pontos adatok arról, hogy kinek nyújtotta be információit, de felkészültsége arra enged következtetni, hogy katonai kiképzést kapott. Végzetes feladatát akkor kapta, amikor az argentiai partoknál található tengerészeti bázis felügyelete alá tartozó Tengeralatti Hangfelderítő Rendszerről kellett információkat gyűjtenie.

Ez a rendszer arra szolgált a hidegháború idején, hogy a katonák befogják és dekódolják vele a tengeralattjárók szonárjelzéseit – ma is használják a technológiát egyébként, de már csak a bálnák hangjelzéseit tanulmányozzák vele.

Kutatóhajó helyett felderítőállomás

Rátkai azt a feladatot kapta, hogy erről a technológiáról szerezzen szupertitkos információkat – már

maga a rendszer létezése is titoknak számított,

így különösen kemény diónak bizonyult használható információk gyűjtése. Hivatalosan csak kutatóhajók járták az Argentia melletti vizeket, és semmiféle katonai hátsó szándékuk nem volt. Rátkai a bevetése során akadt bele Donna Geigerbe, aki végül pár évvel később kémkarrierjének végét okozta. A hölgy ugyanis 1986 óta egy szupertitkos katonai akció főszereplője volt, és természetesen két kapura játszott: elhitette, hogy kész információkat szolgáltatni a szovjeteknek, miközben a kanadaiak szigorúan monitorozták minden lépését. Erről Rátkainak fogalma sem volt, így 1987-ben találkozott Geigerrel, és elfogadta, amit a szovjeteknek küldött.

Az argentiai bázis a második világháború idején

Forrás: Wikimedia Commons

Lépre csalás egy hotelszobában

Míg itthon úgy hitték, hogy értékes információkat kapnak Rátkaitól, valójában haszontalan, hamisított adatok érkeztek Geigertől, így a hadművelet nem szenvedett kárt. Geiger azt mondta a magyar kémnek, hogy azért adja át az információkat, mert elege van a férfiak uralta hadsereg működéséből, és abból, hogy nőként mindig félreteszik – Rátkai pedig rögtön elhitte a történetet. Végül 1988 júniusában a Hotel Newfoundlandban az akkor már terhes Geiger állapotára hivatkozva nem a megbeszélt helyen, hanem egy előre kiválasztott hotelszobában csalta lépre a kémet. Ahogy az információ- és pénzcsere megtörtént, a bedrótozott helyiségben rögzítettek mindent, Rátkait pedig elfogták. A férfi 1989-es tárgyalásán mindenben bűnösnek vallotta magát, ezért 9 év letöltendő börtönbüntetésre ítélték – azért ilyen kevésre, mert gyakorlatilag semmiféle értékes információt nem adott át a szovjeteknek, bár igaz, ez nem rajta múlt.

Rátkait pár év múlva feltételesen szabadlábra helyezték. Egy darabig Kanadában dolgozott kőművesként, és leginkább páratlan gulyásáról ismerték, aztán 1993-ban hazajött Budapestre, és nem hallottak felőle többet.

A megtévesztő kettősügynök

Hasonlóan értéktelen információkért tartóztatták le Gilbert Ottó Attilát is, aki a Gyepes utónevet használta. A férfi 1957-ben disszidált az Egyesült Államokba, itt élt először feleségeivel (kétszer házasodott), majd anyjával. Gilbert a magyar származású, de amerikai állampolgárságú Szmolka János Mihálytól akart információt vásárolni, de nem sejtette, hogy a férfi kettősügynök, és valójában az amerikaiak oldalán áll.

Újságcikk Gilbert Ottó letartóztatásáról

Forrás: Google

Szmolkát 1977-ben környékezte meg a katonai hírszerzés, amikor Magyarországon élő beteg édesanyját látogatta meg – szokás szerint zsarolással és lefizetéssel akarták rávenni, hogy kémkedjen a szovjeteknek. Szmolka látszólag belement az üzletbe, de minden egyes találkozóról és beszélgetésről beszámolt az FBI-nak is. Először nyugat-németországi tartózkodása idején környékezte meg Perlaki Lajos, akivel tizenhárom telefonbeszélgetés után, az amerikai hírszerzés áldásával 1979 decemberében Bécsben találkozott. Százezer dollárt ígértek neki olyan titkosított dokumentumokért, amelyek információkat adhattak a szovjeteknek az amerikai fegyverkezésről, katonai állomásokról, kriptográfiai megfejtésekről. Szmolka látszólag elfogadta a feladatot, de időközben végig jelentett az amerikai titkosszolgálatnak – azt is, amikor 1981-ben háromezer dollárt fogadott el Perlakitól 16 tekercs titkos dokumentumért, ami persze az USA-nak semmilyen hátrányt nem jelentett.

Egy irat fedele az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában. A kémakták nagy részét az elmúlt években feloldották a titkosítás alól

Forrás: MTI/Balaton József

Szmolka legközelebb Augustában már Gilberttel találkozott, akit korábban szintén zsarolással szerveztek be kémnek. A vg.hu cikke szerint orkánkabátot és Parker tollat csempészett be Magyarországra, de egyik ilyen üzleti útján lebukott, így a titkosszolgálat talált rajta fogást. Először Perlaki (aki természetesen titkos nevet használt, valójában Császárnak hívták) ártatlannak tűnő feladatokkal bízta meg, szatellitekről szóló könyveket kellett vásárolnia. Nem tudta azonban, hogy ezekkel az ügyleteivel felhívta magára a figyelmet, és az FBI a kezdetektől fogva megfigyelte. 

Gilbert Szmolkával már négyezer dollárt szeretett volna becserélni titkosított dokumentumokra. Az FBI ekkor csapott le a magyar ügynökre, és kémkedésért 15 év börtönbüntetésre ítélték.

A leghasznosabb magyar kém

A sorból némiképp kilóg a szovjeteknek aranybányaként működő Szabó Zoltán, akinek sikerült olyan nagykutyát beszervezni a magyar oldalra, aki el is dönthette volna a hidegháború sorsát – méghozzá a Varsói Szerződés országainak javára. Szabó 1956 után disszidált Amerikába, ahol a szárazföldi erőknél kezdett dolgozni. Később visszatért Magyarországra, itt szervezték be a szovjetek, részben itthon képezték ki is. 1974-től dolgozott, 1978-tól egyre jobb anyagokat szállított, és a szovjetek kezdtek rájönni, hogy Szabó személyében végre épkézláb kémhez jutottak..

Az atomaknák
A NATO katonai csapatai az 1950-es évekre kifejlesztették a W-7 jelzésű atomaknákat, amelyeknek az volt a lényege, hogy felrobbantássuk után az orosz harckocsik nem tudtak átjutni az így keletkezett árkokon, és nem tudták kikerülni a sugárfertőzött területeket sem. A fix leásott aknák mellett kifejlesztettek lőhető változatokat, sőt, olyat is, amelyeket a katonák hordozva az ellenség háta mögé tehettek le, megakadályozva azok visszavonulását. Az új fegyvereket Olaszországban és az NSZK területén, valamint a Koreai-félszigeten telepítették.

Hóvirág és Havasi Gyopár

Ez a feltételezésük be is igazolódott, amikor Szabónak sikerült beszerveznie Clyde Lee Conrad őrmestert, vietnami veteránt, aki eleinte a Hóvirág, majd a Havasi Gyopár fedőnevű akcióban dolgozott a szovjetek kezére. Elsősorban az NSZK területéről szerzett információkat a magyar titkosszolgálatnak, amely eleinte lelkesen, majd később egyre nehezebben pénzelte a mohó őrmestert. A szovjetek azonban anyagilag nem segítettek be az akciókba, csak az értékes információkat zsebelték be, majd az anyagi terheket a magyarokra rótták.

Conrad Düsseldorfban

Forrás: Tea Party Nation

Conradhoz időközben csatlakozott még néhány katonatársa, akik megneszelték a jövedelmező kémüzletet, és szintén részesedést akartak a jutalomból. A csapat így szerzett tudomást a NATO által kifejlesztett atomaknákról, amelyeknek helyeit és működési elvét is továbbították a magyar titkosszolgálatnak. Ezek az információk, bár a szovjetek erősen igyekeztek titkolni, annyira fontosnak bizonyultak, hogy akár a hidegháború sorsát is eldönthették volna, és kirobbanthatták volna a harmadik világháborút. Segítségükkel ugyanis a szovjetek az amerikaiak legígéretesebb fegyvereinek információira tettek szert, és ha a helyszínek tudatában támadnak, a NATO országainak esélye sem lett volna kivédeni az offenzívát.

Nem robbantottak világháborút

Megfigyelés közben Conradról készített fotó

Forrás: U.S. Army

Valamilyen oknál fogva a szovjetek azonban vártak – valószínűleg nekik sem volt érdekük egy újabb világháború kirobbantása. Így lehetett ideje Belovai István alezredesnek, aki a katonai felderítésnek is dolgozott (ő fordította le például a Havasi Gyopár atomaknákról szóló jelentéseit) arra, hogy szervezkedni kezdjen, és leadja a drótot az amerikai kollégáknak. Belovai a harmadik világháború kitörésétől tartott, és ezt kívánta megelőzni azzal, hogy 1984-ben egy londoni kiküldetése során jelezte kapcsolatba lépési szándékát az Egyesült Államok képviselőjének. Azt tudni kell, hogy a NATO országoknak fogalmuk sem volt arról, hogy a szovjetek tudnak az atomaknákról, ez pedig

behozhatatlan hátrányt jelentett számukra.

Belovai nem ismerte a Havasi Gyopár teljes névsorát, csak az átadott anyagokat és a fedőneveket, ezért az amerikaiak egy ideig fenntartással kezelték az átadott információkat. Amikor azonban egy másik kettősügynökük, Vlagyimir Vasziljev, a budapesti szovjet nagykövetség katonai attaséja is ugyanezeket mondta, elkezdték az anyagok ellenőrzését, és rájöttek, hogy hiteles információkat kaptak. 1985 elejére a magyar hírszerzés is rájött, hogy tégla van közöttük, ez év végére Conrad nyugdíjba ment, de kollégái még szorgalmasan szállították a különböző anyagokat. A Havasi Gyopár hadművelet lebuktatását az amerikaiak egy rejtélyes idegennek köszönhetik, aki 1985 áprilisában egyszerűen besétált a washingtoni szovjet nagykövetségre, és leadott egy listát, amelyen Belovai neve is szerepelt. A furcsa alak egyébként többször segített a szovjeteknek ezután tégláik lebuktatásában.

Az iratok rendszerezésének menetét bemutató oktatóábra az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának raktárában

Forrás: MTI/Kollányi Péter

A NATO első magyar katonája

Belovait végül 1985. július 10-én érték tetten az elhárítók a 11. kerületben. Nem tagadott semmit, és kiállt amellett, hogy a harmadik világháború kitörését akarta megakadályozni.

Ebben az utcában tartóztatták le Belovait

Szabó Zoltánt 1989 szeptemberében Ausztriában állították bíróság elé, de mindössze tízhónapos felfüggesztett börtönbüntetést kapott. Azóta nem tudni hivatalosan, merre jár, de annyi biztos: ha az Egyesült Államok területére lépne, letartóztatnák. Conradot 1988. január 8-án letartóztatták, és életfogytiglanra ítélték, tíz év alatt pedig a Havasi Gyopár többi részét is sikerült rács mögé juttatni. Belovai 1990 szeptemberében próbaidővel szabadult, ami hatalmas előrelépés ahhoz képest, hogy elfogása során közel állt ahhoz, hogy életfogytiglani ítéletét kivégzésre változtassák. Könyve szerint elfogását egy árulásnak köszönhette: 1985 márciusában Aldrich Hazel Ames CIA-ügynök átállt a KGB-hez, s közölte, hogy a CIA hol helyezett el konténert, azaz átvételre váró csomagot egy magyar emberének. Belovai ezt a csomagot indult átvenni Kelenföldön, amikor rajtaütöttek az elhárítás emberei. A férfi szabadulása után az Egyesült Államokba költözött, ahol a hazai bánásmódhoz képest elismeréssel fogadták, mint az ország segítőjét. Az egyik leghíresebb hazai kém 2009. november 6-án halt meg Denverben.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK

Most
Top 12 óra