Anglia viking királya hozta el a békét

2016.03.21. 12:22

Még a német-római császár és a pápa is tisztelte, uralma alatt virágzott a mezőgazdaság és az ipar Angliában, Dániában és Norvégiában. II. Nagy Knut, más néven Kanute vagy Knut Svensson dán király felvette az „angol világ császára” címet is - nem véletlenül.

„Értesíts minden embert, hogy üres és értéktelen a királyok hatalma. Emiatt nevükre semmiképpen nem érdemesek. Csak az lehet az Isten, akinek a menny, a föld és a tenger engedelmeskedik.” – a legenda szerint ezt mondta Nagy Knut (másnéven II. Knut vagy Kanute), mkor elfoglalta a tenger partjára kihelyezett trónját, miközben vad hullámok nyaldosdák a lábait. Az uralkodó ugyanis megtanulta: hízelgő udvaroncai megkövetelik Isteni nagyságának bizonyítását.Úgy válik naggyá, ha irányítani, szabályozni tudja a tenger mozgását.”

Knut, a politikus

II. KnutForrás: Wikimedia Commons

Így hát Knut, aki nem csupán vallásos férfi, de egy okos politikus is volt, megadta nekik, amit elvártak tőle. Közben azért – talpnyalóival ellentétben – természetesen tisztában volt saját korlátaival. Ezért trónját egészen a tengerpartig vitette, ahol addig ült, míg megérkezett a dagály. Ekkor „utasította” a hullámokat, hogy meddig nyúlhatnak előre és nem tovább. Aztán, mikor a dagály elérte legmagasabb pontját, Knut átetette trónját a part egyik másik pontjára. Így bizonyította az embereknek saját nagyszerűségét, akik így egyértelműen Isten hatalmának visszatükröződését látták benne.

Knut, a viking portyázó

De ki volt ez a férfi, aki felnőtt életét egyszerű viking harcosként kezdte, végül egy olyan hatalmas birodalmat irányított, amely Angliát, Dániát, Norvégiát és Svédország egyes részeit is magába foglalta? Villásszakállú Svein dán király és I. Mieszko lengyel fejedelem leányának fia, Kékfogú Harald unokája, és Gorm királyának ük-ükunokája. Születésének időpontja és helye ismeretlen.

Az 1000-res évek Angliájában, a szász király, Æthelred Man szigetét és Danelaw (Angliának az része volt, amelyet a 9. század közepén meghódítottak a főleg dán vikingek) egyes részeit fosztogatta.

Æthelred fosztogatta Man szigetét és Danelaw egyes részeitForrás: Wikimedia Commons

Nem titkolt célja a függetlenül gondolkodó, ott élő skandinávok szétzúzása volt. Æthelred ugyanis örök életében rettegett a viking hatalom feltámadásától Angliában. 1002-ben ezért politikai okokból feleségül vette a normand Richárd herceg testvérét, Emmát, hogy egy újabb kapcsolódást biztosítson egy nagy, normand uralkodó dinasztiához.

Knut, a flottaparancsnok

Æthelred skandinávoktól való félelme végül mégis egy komoly hiba elkövetésébe hajszolta: Emmával való frigyének évében elrendelte valamennyi dán férfi lemészárlását Angliában. A legyilkolt skandinávok közt volt Villásszakállú Svein nővére és mostohatestvére, Pallig is, amely bosszút hozott Angliának.

Svein által használt pénzérmeForrás: Dán Nemzeti Múzeum

Svein 1004-ben Dél- és Kelet-Anglia fosztogatásába kezdett, és csak akkor (egy év múlva) küldte vissza a katonáit Dániába, amikor a nagy angliai éhínség miatt már nem tudták tovább biztosítani az ellátásukat.

Svein hamarosan még több rajtaütést és mészárlást vitt véghez néhány évvel később, nagy összegű ezüstöt kicsikarva, „danegeld” néven (a dán, később más hadjáratok költségeinek fedezésére kivetett rendkívüli egyenes adó).

1013-ban Villásszakállú Svein fiával, Knut-tal együtt tért vissza Angliába, de egészen más céllal. Eljött az idő, hogy bejelentsék igényét az angol trónra. A nagy viking-dán sereg hódító útja során Knut egy flottaegység irányításának feladatát kapta.

Knut, a megtorló

Svein elsődleges célpontja a Danelaw volt, valószínűleg azért, mert felismerte, hogy „skandináv karakterként” ezen a területen majd különösebb ellenállás nélkül elfogadják őt. Így is történt. Svein az ország többi részén is győzedelmeskedett és Knut édesapját 1013 végén elismerték Anglia királyának. Az angolszász krónikák a következőt jegyezték fel: „minden nemzet üdvözli őt, mint teljes hatalmú királyt”. Æthelred Normandiába menekült.

Knut és Alfgifu, aki két fiút adott neki: Haraldot és SveintForrás: Wikimedia Commons

Az új király azonban a következő év februárjában meghalt. A dánok Knutot kiáltották ki uralkodónak, ám Æthelred az angolok kérésére visszatért és elkezdte kiűzni az akkor már Knut irányítása alatt álló seregeket. A dán viking hadjáratot szervezett a lindseyekkel közösen, de végül mégis a hazahajózást választotta. Előbb azonban letette névjegyét: kegyetlenül megcsonkított túszait Sandwichnél tette partra.

Knut, a király

1015 augusztusában Knut újra megtámadta Angliát. Northumbria earlje, Uhtred egy év múlva megadta magát (majd saját kastélyában meggyilkolták), és Knut 1016-ban elfoglalta Londont (az ostromban Æthelred is életét vesztette). Bár az angol tanács, a Witan Knutot választotta királlyá Southamptonban, a tanácsnokok és a londoni polgárok mégis Æthelred fia, Vasbordájú Edmund mellett tették le voksukat.

Az október 18-i, ashingdoni (Ashingdown, Essex) csatában azonban Knut legyőzte Edmundot, akivel ezután aláírták az olney-i egyezményt.

A megállapodás meghatározta a Knut által uralt Danelaw-t és az angol belterületeket, miközben Edmund megőrizhette az ellenőrzését Dél-Anglia felett. Szinte ugyanazok az események ismétlődtek, melyek a nagy wessex-i Alfréd király és a vikingek közt zajlottak le a 9. században. Edmund nem sokkal a szerződés aláírása után rejtélyes körülmények közt elhunyt és Knut ott találta magát, mint Anglia egyetlen és első viking királya.

Knut, az uralkodó

Első intézkedései közt az angolok birtokait a dán csatlósoknak ajándékozta jutalomként, majd súlyos adókat vetett ki.

Knut és Vasbordájú Edmund egy krónikábanForrás: Wikimedia Commons

Az angol intézményeket egyelőre nem változtatta meg, ám meggyilkoltatta több főember közt Edmund öccsét, Ædwigot. Northumbria grófságát a viking Hlathiri Eriknek adta, Kelet-Anglia élére a híres viking törzsfőt, Magas Thorkellt állította. Dán zsoldosaiból tekintélyes méretű hadsereget szervezett, és kegyetlen nyomást gyakorolt az angolszászokra (később már grófságok osztásával igyekezett elnyerni barátságukat).

1017-ben feleségül vette Æthelred özvegyét, Emmát, nehogy annak fivére, Richárd herceg felkarolja a trónkövetelők ügyét. Ám a nő első házasságából származó két fia Normandiában maradt (amelynek később messzemenő következményei voltak Angliára nézve). Emma két gyermeket szült Knutnak: Hardeknutot és Gunhildot. És bár Knut hű keresztényként igen vallásosan gondolkodott, mégsem tarthatta vissza attól senki, hogy egy angol szeretőt tartson. Ælfgifu két fiút – Harald és Svein – adott neki.

Knut, a birodalom felvirágoztatója

1018-ban Knut felvette az „Angol Világ Császára" (imperator anglici orbis) címet. Bátyja, az akkoriban Dánia királyaként uralkodó Harald 1018-ban elhunyt és Knut Dániába utazott, hogy kiterjessze birodalmának határait. Két évvel később bejelentette igényét Norvégiára is, amely végül kapitulált.

2012-ben tárták fel azt a tömegsírt, amelyben Magas Thorkell maradványait is megtalálhattákForrás: Cambridge-i Egyetem

Knut a terület irányítását fiának, Sveinnek és Ælfgifunak adta. Hamarosan Skócia is behódolt a becsvágyó uralkodónak. 1023-ban a törvényen kívül helyezett Thorkellel gyűlt meg a baja, két év múlva az ellene összefogott II. Olaf és III. Anund svéd királyokat, 1026-ban sógora, a dániai Ulf earl ellen harcolt.

Az 1020-as évek végén Knut végre kijelenthette, hogy „egész Anglia, Dánia és Norvégia, valamint Svédország jelentős területeinek királya”. Knut Anglia politikai konszolidációjára törekedett, ami ahhoz vezetett, hogy néhány, dél-angliai védelmet élvező, kisebb várost a földdel tett egyenlővé. Védelmi falakat és árkokat építtetett Cricklade, Lydford, és Cadbury déli részén, illetve Warehamben.

Knut, az eredményes

Knut nem csak okos politikus, az apály és dagály mozgásának irányítója volt, hanem feltehetőleg Anglia első sikeres uralkodója egy olyan egyesült országban, mely független maradt a külső-belső viszályoktól és zavargásoktól.

II. OlafForrás: Wikimedia Commons

Ennek egyik fő oka, hogy miközben Knut a viking hazában uralkodott, Angliát is védelmezte az esetleges támadásokkal szemben. Fenntartotta a békét, támogatta az angol-skandináv művészetet és a kereszténységet, ráadásul az általa elért (római zarándoklata során) vámkedvezmények miatt a kereskedelem is virágzott. Ő volt Európa legnagyobb fejedelme.

Knut a régi angol törvények szerint nagy tiszteletnek örvendett, uralkodása alatt érvényesítették nem csak az általános törvényeket, hanem az egyének jogait is. Angol királyként bűnbánatot gyakorolt viking elődei törvénytelenségeiért, templomokat és apátságokat építtetett, védelmezte és bőkezűen támogatta az egyházat, engedélyezte a helyi szentek tiszteletét, és nagyvonalú ajándékokkal örvendeztetett meg másokat.

Knut és a viking birodalom eltűnése

Knut békét és fellendülést hozott az egész országnak. 1035. november 12-én szélütésben hunyt el, mai mércével relatíve fiatalon, negyven évesen. Miután népe úgy tekintett rá, mintha angolszász családból származó uralkodó volna, ezért Winchesterben, Wessex szász királyságának korábbi fővárosában helyezték örök nyugalomra, ahol szívesen töltötte idejét.

Halálával azonban szétesett a nagy skandináv-angol birodalma. Fiai sajnálatos módon nem voltak felkészülve az uralkodásra. Dánia trónját Hardeknut kapta (III. Knut néven uralkodott), Norvégiában II. Olaf fia, Magnus követte. Anglia királya Nyúllábú Harold lett, aki 1040-ben hunyt el. A dánok angliai uralkodásának Hardeknut 1042-es halála véget vetett.  

Az angolszász krónika ezt mondja róla: „Királyként semmi említésre méltót sem tett míg uralkodott.” Knut nyomdokaiba végül egyetlen örököse sem tudott lépni, így Æthelred és Emma fia, Eduárd (aki később a Hitvalló néven vált ismertté) tért vissza Normandiából és 1042-ben elfoglalta az angol trónt.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK