Tömegkatasztrófa a fagyos Balti-tengeren

Az S-13 szovjet tengeralattjáró, és az általa megtorpedózott Wilhelm Gustloffot ábrázoló festmény

1945 januárjában a Vörös Hadsereg betört Pomerániába, és nyugat felé nyomult a Balti-tenger mentén. A szovjet katonák bosszújától rettegve hatalmas tömeg özönlött Gdansk és Gotenhafen, a mai Gdynia kikötőibe, hogy az ország belsejébe menekülhessen. Az eredetileg kirándulóhajónak épített Wilhelm Gustloff tengerjáró 1945. január 30-án, az éjjeli órákban futott ki a koromsötétségbe borult Balti-tengerre, hogy Kielbe hajózzon, tízezres tömeggel a fedélzetén.

Indul a Hannibál-művelet

1945 januárjában már egyértelmű volt, hogy a Kelet-Poroszországba betört szovjet erőket a Wehrmacht erősen megtépázott csapatai nem tudják megállítani. A lakosság körében a közeledő Vörös Hadsereg katonái által elkövetett tömeges atrocitások hírére kitört a pánik. Szinte mindenki az ország belsejébe akart menekülni, otthonaik és javaik hátrahagyása árán is.

Az S-13 szovjet tengeralattjáró és az általa megtorpedózott Wilhelm Gustloffot ábrázoló festmény Forrás: WW2

Karl Dönitz vezértengernagy, a német haditengerészet, a Kriegsmarine feje, a katasztrófával fenyegető helyzetben, 1945. január 21-én parancsot adott a Hannibál fedőnevű evakuálási akció megkezdésére.

Behajózásra váró kelet-poroszországi menekültek 1945 januárjában Forrás: Bundesarchiv/O.Ang.

A kimentési műveletben a haditengerészet mellett a Luftwaffe, a légierő egységei is részt vettek.

A világtörténelem egyik legnagyobb háborús evakuálási műveletében közel 2,2 millió embert sikerült kimenekíteni a Vörös Hadsereg folyamatos támadásai közepette.

Karl Dönitz vezértengernagy (nagyadmirális), a német haditengerészet, a Kriegsmarine feje Forrás: Bundesarchiv

Sokan voltak, akik gyalogosan menekültek, ők többnyire Gotenhafen és Gdansk kikötőibe tartottak. A 206 méter hosszú és 1500 utas befogadására alkalmas Wilhelm Gustloffot - amely 1939 előtt a Német Munkafront kirándulóhajója volt - a második világháború kitörése után besorozták a Kriegsmarine kötelékébe.

A Wilhelm Gustloff a háború előtt a Német Munkafront kirándulóhajója volt, és elsősorban norvégiai turistautakon vett részt Forrás: Naval History

A Gustloff mint a 2. német tengeralattjárós-tanhadosztály kaszárnya és kiképzőhajója állomásozott a gotenhafeni hadikikötőben. A Hannibal-művelet elindítása után új feladatot kapott a hajó; a kelet-poroszországi menekültek elszállításában kellett részt vennie.

A kapitány nem tudott nemet mondani

Az eredeti terv szerint már január 29-én, sötétedés után ki kellett volna futnia a hatalmas hajónak, ám az egyre csak özönlő kétségbeesett menekültek áradata arra indította Friedrich Petersen kapitányt, hogy az előírt férőhelyszámot figyelmen kívül hagyva, annyi embert vegyen a fedélzetre, amennyit csak lehetséges.

Friedrich Petersen, a Wilhelm Gustloff kapitánya Forrás: Bundesarchiv

Egy ideig regisztrálták a hajóra felengedett embereket,

de a tömeg feltorlódása miatt, a beszállás felgyorsítása érdekében ezt később abbahagyták.

Nincs pontos adat arról, hogy ténylegesen hányan tartózkodtak a Gustloff fedélzetén a végzetes éjszakán Forrás: Bundesarchiv

Ezért nincs egzakt adat arról, hogy pontosan hány ember volt a hajón, amikor január 30. balvégzetű éjjelén a Wilhelm Gustloff felszedte a horgonyt.

Több becslés is ismert, amelyek 8 és 10 ezer fő körülire teszik a fedélzetre feljutottak számát.

Az áldozatok számáról Heinz Schön német történész végzett nagyon alapos kutatásokat.

A Wilhelm Gustloff Danzig kikötőjében, Lengyelország német lerohanása után, 1939 őszén Forrás: Bundesarchiv/Sönnke, Hans

A fellelhető levéltári dokumentumok, a mentésben részt vett felszíni egységek hajónaplói és egyéb adatok alapján Schön számítása szerint a Wilhelm Gustloff katasztrófájában 9343-an vesztették életüket, csaknem hatszor annyian, mint a Titanic tragédiájában.

Nem hallgatott a tapasztalt tengeralattjárósra

Az evakuálás nem csak civileket érintett. 1100 katona és haditengerész is a fedélzeten tartózkodott, köztük 373 női tengerészeti segélyszolgálatos, valamint 73 Wehrmacht-sebesült.

Ez a tény a katasztrófa minősítése szempontjából számít jelentős körülménynek.

Wilhelm Zhan korvettkapitány (a haditengerészetnél ez az őrnagyi rendfokozatnak megfelelő rang), az U-69 egykori parancsnoka is a Gustloff fedélzetén tartózkodott.

Wilhelm Zhan korvettkapitány, az U-69 parancsnoka Forrás: Uboat.net

A tapasztalt tengeralattjárós tiszt azt tanácsolta a Wilhelm Gustloff kapitányának, hogy maradjon közvetlenül a part közelében, teljes elsötétítésben, és cikcakkban haladjon.

A Wilhelm Gustloff számos kényelmi berendezéssel, közte mozival és úszómedencével felszerelt kirándulóhajó volt Forrás: History.com

Friedrich Petersen kapitányt azonban a partközeli vizekbe telepített aknák jobban aggasztották, mint a szovjet tengeralattjárók. Ezért figyelmen kívül hagyva Zhan korvettkapitány tanácsát úgy döntött, hogy eltávolodik a parttól, és kifut a nyílt tengerre.

A Wilhelm Gustloff szalonja, egykorú képeslapon Forrás: History.com

Itt ugyan aknáktól már nem kellett tartania, de ellenséges tengeralattjárók felbukkanásától annál inkább.

A Wilhelm Gustloff a Hansa tengerjáróval együtt futott ki a gotenhafeni kikötőből,

ám a Hansa műszaki problémák miatt visszafordult. A Wilhelm Gustloff így egymaga folytatta útját; a menekültekkel zsúfolt hajót a Löwe romboló kísérte.

A Löwe torpedóromboló radarja elromlott a végzetes éjszakán, ezért nem fedezte fel a szovjet tengeralattjárót Forrás: Wikimedia Commons

1945. január 30-án a szokásosnál is hidegebb volt a Balti-tenger térségében, -15 Celsius-fokra zuhant a hőmérők higanyszála.

A víz ugyancsak dermesztően hideg volt,

közel a nulla Celsius-fokhoz. Aki csak tehette, a hajó agyonzsúfolt belső tereibe húzódott vissza a csontig hatoló hideg elől.

Felvirradt az iszákos parancsnok nagy napja

Alekszandr Marinyeszko az S-13 tengeralattjáró parancsnoka nem állt éppen a Balti Flotta dicsőségtáblájának élén. A közismerten részeges tisztnek több fegyelmi problémája akadt, és a büntetőtábort is megjárta.

Alekszandr Marinyeszko, az S-13 szovjet tengeralattjáró kapitánya Forrás: World War History

De főleg az volt fájó számára, hogy még egyetlen hajó elsüllyesztésével sem büszkélkedhetett. Az S-13 január 30-án nem sokkal éjfél után ért Stolpmünde magasságába, nagyjából abban az időben, amikor Petersen kapitány éppen egy szemből közeledő német aknamentesítő hajókötelékről kapott hírt a Wilhelm Gustloff hídján.

Az S-13 tengeralattjáró - ironikus módon - német tervezésű hajó volt, amelyet Hollandiában gyártottak Forrás: Wikimedia Commons

A kapitány - elkerülendő az ütközés veszélyét - elrendelte, hogy kapcsolják fel az addig teljes elsötétítésben hajózó Gustloff helyzetjelző fényeit.

Az S-13 tornyában fagyoskodó szovjet őrszemek azonban kiszúrták a zöld-vörös jelzőfényeket,

és rögtön jelentették a harcálláspontnak a hatalmas hajó felbukkanását.

A Wilhelm Gustloff tervezett és tényleges útját, valamint az S-13 szovjet tengeralattjáró cirkálását, továbbá a Gustloff elsüllyedésének helyét ábrázoló térkép Forrás: Naval History

A parancsnok azonnali merülést rendelt el, és periszkópmélységből vizsgálta kiszemelt áldozatát. Mivel a Gustloffot kísérő romboló nem fedezte fel az S-13-at, Marinyeszko kiadta a támadási parancsot. ( A Wilhelm Gustloff esete olyan, mint egy görög sorstragédia. A kísérőromboló radarja nem sokkal a kifutás után mondta fel a szolgálatot.)

Az S-13 szovjet tengeralattjárónak szerencséje volt, a Gustloffot kísérő romboló - radarjának meghibásodása miatt - nem fedezte fel Forrás: WW2

Némi manőverezés után

az S-13 három torpedót lőtt ki a mit sem sejtő hatalmas hajóra.

Mintaszerű lövés volt; az első torpedó a Gustloff orrába csapódott, a második középen, a hajóderék magasságában, a harmadik pedig a gépháznál találta el a túlzsúfolt tengerjárót. Miután Marinyeszko kapitány meggyőződött róla, hogy a megtorpedózott hajó halálos sebet kapott, az S-13 sietve elhagyta a kibontakozó tragédia helyszínét.

Szörnyű dráma a dermesztő tengeren

A három találat súlyosan megrongálta a hajótestet, a betörő víztől a Gustloff elkezdett a bal oldalára dőlni.

A hajó belsejében összezsúfolódott emberek között kitört a pánik,

tumultuózus jelenetek játszódtak le a kijáratok előtt összetorlódott menekülők között. Rengetegen estek a zsúfolásig megtelt kabinok fogságába, amelyeket lassan elárasztott a jeges tengervíz.

Aknaszedő hajók a Balti-tengeren, 1945 januárjában Forrás: Bundesarchiv/O.Ang.

A rettenetes hideg miatt vastag jégréteg rakódott a mentőcsónakok daruira és a kötélzetre, emiatt a csónakok nagy részét le sem lehetett ereszteni.

Azok sem jártak jól, akik végső kétségbeesésükben a vízbe vetették magukat;

ugyanis a nulla fokhoz közeli fagyos vízben az emberi test negyedóra-húsz perc alatt végzetesen kihűl. A haláltusáját vívó hajóról sikerült rádión riasztani a Kriegsmarine közelben tartózkodó felszíni egységeit. Elsőként a Wilhelm Gustloffot kísérő romboló szállt be a mentésbe; szorosan a hajó mellé állva 472 embert sikerült megmentenie.

A süllyedő Wilhelm Gustloff Forrás: Wilhelm Gustloff Museum

A legtöbb embert, szám szerint 564 hajótöröttet a T-36 hadrendi számú torpedónaszád vette a fedélzetére. A Gustloff megtorpedózása előtt felbukkant német aknaszedő-hajóraj egységei is teljes gőzzel a tragédia helyszínére siettek; az M 375 jelzésű hadihajó 43 főt, az M 341 pedig 37 embert mentett ki a jeges vízből. A Gotland teherhajó két fuldoklót, a Göttingen gőzös pedig további 28 hajótöröttet mentett meg.

Az Admiral Hipper nehézcirkáló a tengeralattjáró-veszély miatt nem állt meg, hogy részt vegyen a Gustloff túlélőinek mentésében Forrás: Bundesarchiv/O.Ang.

A német hadiflotta egyik közelben haladó és az addigi háborús eseményeket sikeresen átvészelt büszkesége,

az Admiral Hipper nehézcirkáló is vette a Gustloff segélykérését,

ám Heningst sorhajókapitány (a haditengerészetnél ez az ezredesi rendfokozatnak megfelelő rang) a tengeralattjáró-veszélyre figyelemmel úgy döntött, hogy nem áll meg. A Wilhelm Gustloffot a torpedók becsapódásától számított 45 perc elteltével örökre elnyelte a koromfekete Balti-tenger.

Agyonhallgatott tragédia

A világtörténelem legtöbb áldozatot követelő hajókatasztrófáját mind a szövetségesek, mind a németek hosszú évtizedekig agyonhallgatták a közvélemény előtt.

A hatalmas hajó szörnyű tragédiáját évtizedekig agyonhallgatták Forrás: Wilhelm Gustloff Museum

Amikor nagyobb nyilvánosságot kapott a szörnyű katasztrófa – különösen a Nobel-díjas német író Günter Grass Im Krebsgang (Ráklépésben) című, a Gustloff tragédiáját feldolgozó, 2002-ben kiadott regénye nyomán –, a közvélemény jelentős része felháborító háborús bűncselekményként könyvelte el a közel négyezer gyerek és fiatalkorú, valamint asszonyok és civilek ezreinek halálát okozó szovjet tengeralattjáró támadását.

Günter Grass (1927–2015) Nobel-díjas német író számára - aki maga is katonaként szolgált a második világháború végén - meghatározó élmény maradt a háború Forrás: Wikimdia Commons

A nemzetközi hadijog, így különösen a tengeri hadviselés szabályairól elfogadott genfi konvenció 1907. évi X. kiegészítése a felfegyverzett és/vagy katonákat is szállító, polgári lajstromú személyszállító hajót vagy kórházhajót nem minősíti védett célpontnak.

Technikai búvár a Wilhelm Gustloff belsejében. A roncs 44 méter mélyen fekszik hullámsírjában, a Balti-tengeren Forrás: Wreck Divers

A Wilhelm Gustloffot légvédelmi gépágyúkkal szerelték fel, és nem viselte a sebesültek szállítására vonatkozó megkülönböztető jelzést sem, tehát a hadijog értelmében legális katonai célpont volt.

Kórházhajó volt az újabb áldozat

Az már egy másik történet, hogy Marinyeszko kapitány S-13-sa egy héttel a Gustloff tragédiája után,

1945. február 9-én elsüllyesztette a genfi előírásoknak mindenben megfelelő General von Steuben német kórházhajót is.

A Steuben katasztrófájában a fedélzeten tartózkodó mintegy 5000 civil menekültből alig 600 embert tudtak csak megmenteni.

Marinyeszko a Szovjetunió hőse

Nemcsak a németek, hanem az angolszász szövetségesek és a szovjet Vörös Hadsereg is többször semmibe vette a hadijogot.

Civilek holttestei az 1945. februári drezdai szövetséges terrorbombázás után. A hadijogot szinte az összes hadviselő fél megsértette Forrás: Bundesarchiv

Így például a szövetséges légierő 1945. február 13-án Drezda ellen megkezdett terrorbombázását

a történészek egy része ma már egyértelmű háborús bűncselekménynek tartja,

de a szovjet haderő sem maradt - finoman fogalmazva - makulátlan, már ami a civil lakossággal szemben elkövetett tömeges atrocitásokat illeti.

A tragikus sorsú hajó egyik felszínre hozott kabinablaka Forrás: Wilhelm Gustloff Museum

A Gustloff-tragédia késői utóéletének akad egy további érdekes mozzanata is. Alekszandr Marinyeszko 1967-ben elhunyt. Az egykori tengeralattjáró-parancsnokot, aki mégiscsak sok ezer ártatlan civil haláláért volt felelős, meglepő módon éppen a gorbacsovi reformkorszak utolsó évében, 1990-ben tüntették ki posztumusz a Szovjetunió hőse érdemrenddel.