Hiúsága miatt akadt fenn a hálón a menekülő SS-főnök

2016.05.23. 22:17

Fénykorában Heinrich Himmler a náci hierarchia második legbefolyásosabb emberének számított.  A cvikkeres, tanáros modorú, szenvtelen Reichsführer-SS szinte korlátlan hatalmát még a nemzetiszocialista Németország legfőbb korifeusai is rettegték. A milliók haláláért felelős, egykor nagy hatalmú náci vezető 1945. május 23-án megalázó körülmények között menekült a halálba az angol katonai elhárítás lüneburgi főhadiszállásán. 

Az utolsó pillanatig igyekezett megőrizni hatalmának látszatát

Heinrich Himmler a fegyvernyugvás előestéjén, 1945. május 5-én hívta össze utoljára az SS Nyugatra menekült, és a fogságot még elkerült vezetőit. 

Heinrich Himmler, az SS birodalmi vezetője (középen) a mauthauseni koncentrációs táborban. Himmler elkötelezett híve volt a „végső megoldásnak”, a háború végén azonban saját pozíciójának javítása miatt leállíttatta az elgázosításokat

Forrás: Bundesarchiv/O.Ang.

A társaság ekkora már korántsem volt teljes, 

Heinrich Müller, a Gestapo rettegett főnöke eltűnt (az egyik teória szerint az egykori kommunistából nácivá lett „gestapós” Müller Moszkvában folytatta pályafutását az NKVD tanácsadójaként), de a prominens SS-ek közül ugyancsak hiányzott Ernst Kaltenbrunner, a Birodalmi Biztonsági Főhivatal (RSHA) szövetségesek által halálra keresett feje. 

Heinrich Himmler meglátogatja a mauthauseni tábort 1941-ben

Forrás: Wikimedia Commons

A Wehrmacht egyfajta ellenpárjaként felépített elithadsereg, a Waffen-SS katonai vezetői közül 

egyetlen neves tábornok sem volt már jelen a lübecki búcsúzkodáson, 

a 6. SS-páncéloshadsereg parancsnoka, Hitler harcostársa, Sepp Dietrich Ausztriában várta a fegyverletételt, a berlini Führer-bunkert védő Wilhelm Mohnke, valamint a Hitler utolsó parancsát elszabotáló Felix Steiner, a 9. hadsereg parancsnoka a német főváros május 2-ai kapitulációja után estek fogságba. 

Josef (Sepp) Dietrich Oberstgruppenführer (balra) a 6. SS-páncéloshadsereg parancsnoka

Forrás: Bundesarchiv/Roeder

Himmler búcsúbeszédével azt a látszatot igyekezett megőrizni a beosztottai előtt, hogy ő még mindig tényező. 

Az őrjöngő Hitler minden tisztségétől megfosztotta

Valójában – legalábbis hivatalosan – ekkor már nem Himmlert illette meg a Reichsführer-SS cím. 

1945. április 27-én az esti órákban a berlini kancellária bunkerében szenzációs hírt fogtak az ügyeletben lévő rádiósok. 

A Reuters hírügynökség közleménye szerint Himmler svéd közvetítők útján felajánlotta a Nyugaton harcoló német csapategységek fegyverletételét az angolszász szövetségesek előtt. 

Hitler megbízott a hozzá vakon hű Reichsführer-SS-ben, akit csak „hűséges Heinrichem”-ként emlegetett

Forrás: AP/Str

A bunker betonszarkofágjába zárkózott Adolf Hitlert április 23-án már érte egy rossz hír: a Bajorországba távozott Hermann Göring birodalmi marsall mint Hitler hivatalosan kijelölt utódja ugyanis táviratilag azt közölte a Führerrel, hogy „akadályoztatása miatt” átveszi tőle a hatalmat. Hitler tajtékzott dühében, amikor elolvasta a Reichsmarschall táviratát, és azonnali hatállyal megfosztotta minden rangjától. 

Hermann Göring volt Hitler hivatalos utódjelöltje, ám 1945. április 23-án a Führer minden rangjától megfosztotta a birodalmi marsallt

Forrás: Bundesarchiv

Amikor azonban a vezér iránti feltétlen hűségéről ismert SS birodalmi vezető, a „der treue Heinrich”, azaz „a hűséges Heinrich” – ahogyan Hitler emlegette Himmlert – „árulásáról” szóló hír is megérkezett, környezete szerint élete legnagyobb dühkitörésére ragadtatta magát.

1945. április 20-án Hitler eldöntötte, hogy a berlini kancellária bunkerében várja be végzetét

Forrás: Bundesarchiv

Himmlert kizárta a pártból, és minden párt-, illetve állami tisztségétől megfosztotta, 

egyben megbízta Robert Ritter von Greim tábornagyot, a Luftwaffe Göring helyére frissen kinevezett főnökét, hogy azonnal repüljön a nyugati német haderő maradványait kommandírozó Karl Dönitz tengernagyhoz, és tartóztassa le a Dönitz főhadiszállásra igyekvő „árulót”, mihelyt megérkezett. 

Dönitz ridegen elutasította a bukott birodalmi vezetőt

Az elmozdított Himmler helyére Hitler „Reichsführer-SS”-nek, valamint a rendőrség fejének Karl Henke, birodalmi belügyminiszternek pedig  Paul Giesler Gauleitereket (körzetvezetőket) nevezte ki. Himmler hivatalosan párt- és állami tisztségek nélküli politikai páriaként állított be május 2-án Dönitzhez. A tengernagytól tudta meg, hogy Hitler meghalt, és hogy nem őt, hanem Dönitzet tette meg utódjának. 

Dönitz tengernagy, akit Hitler a politikai végrendeletében utódának nevezett ki (a képen középen, sötét egyenruhában) angol fogságba kerül, 1945 májusában

Forrás: Bundesarchiv

Himmler a néhány napra államfővé avanzsált tengernagytól azt kérte, hogy hadd legyen ő a második ember az új kormányban. 

Himmler fanatikusan hitt abban, hogy a szövetségeseknek nélkülözhetetlen szükségük lesz az SS-re 

a megszállt nyugati területeken a rend fenntartásához, illetve a szovjetekkel „elkerülhetetlenül bekövetkező” összecsapáshoz. Dönitz azonban szárazon közölte a kegyvesztett birodalmi vezetővel, hogy nem tart igényt a szolgálataira, és jobbnak látja, ha minél előbb távozik. 

Karl Dönitz vezértengernagy, a Harmadik Birodalom utolsó államfője

Forrás: Wikimedia Commons

Dönitz és a Wehrmacht-tábornokok – hogy elhárítsák a felelősséget – a tömeggyilkosságokat és kegyetlenkedéseket kizárólag az SS nyakába akarták varrni, ezért sem volt szükség a rémtettek első számú felelősének tartott Himmlerre. A Reichsführer-SS 1944 kora őszétől tisztában volt azzal, hogy elvesztették a háborút, de 1945. május 2-án rá kellett jönnie, hogy ráadásul teljesen magára maradt. 

Még menekülés közben is rangra vágyott 

Május 5-i búcsúbeszédében néhány hozzá hű maradt beosztottja, így Hans Prützmann, Ohlendorf és Rudi Brandt, az úgynevezett „vérfarkasok”, az orosz, valamint a szövetséges megszállás alá került területeken tervezett partizánmozgalom szervezetének vezetője előtt konkrét részletek nélkül kifejtette, hogy a sors egy új és hatalmas célt tűzött elé, aminek megvalósításához egyedül kell nekifognia. 

A becsvágyó birodalmi vezető, Heinrich Himmler az SS-t akarta megtenni a Harmadik Birodalom első számú fegyveres testületévé. A háború utolsó napjaiban minden hatalmát elvesztette

Forrás: Bundesarchiv/O.Ang.

Rudolf Höss, aki 1943 végéig a hírhedt auschwitz-birkenaui haláltábor-komplexum parancsnoka, utána pedig a koncentrációs táborok főfelügyelője lett, visszaemlékezése szerint Himmler beszéde után valamennyien megkönnyebbültek, 

mert ezzel szabaddá vált az út az egyéni menekülésük előtt. 

Így tett a bukott Reichsführer-SS is. Mindnyájukat ellátták hamis papírokkal – a Koncentrációs Táborok Felügyelőségének vezetői testületileg „haditengerészekké” váltak, a többiek pedig Wehrmacht-okmányokat kaptak. 

Rudolf Höss SS-Obersturmbannführer (alezredes) 1943-ig az auschwitzi táborkomplexum parancsnoka (a képen középen), utána pedig a koncentrációs táborok főfelügyelője volt, a háború végéig

Forrás: Picasa 2.7

Himmler betegesen hiú természete nem engedte meg, amit pedig a józan ész diktált volna a szökéshez, 

hogy szimpla bakaként próbáljon felszívódni a visszavonuló katonák tömegében. 

Himmler saját magának Heinrich Hitzinger, a tábori csendőrség őrmesterének személyi okmányát választotta ki (Hitzinger létező személy volt, de akkor már nem élt) két adjutánsa, Heinz Macher és Werner Grothmann pedig egyszerű „tábori csendőrként” igyekezett a fegyverletétel utáni káoszban köddé válni. 

Heinrich Himmler birodalmi vezető, az SS-főnöke (középen, fekete egyenruhában) a dachaui koncentrációs táborban, szovjet hadifoglyokkal

Forrás: Bauer, Friedrich Franz

Himmler azt tervezte, hogy Lübeckből délre, Bajorország felé veszik az irányt. Jürgen Stroop SS-rendőrtábornok, a varsói gettófelkelés leverőjének fogságban írt visszaemlékezése szerint 

Himmlerék előtt Hans-Adolf Prützmann haladt, hogy megszervezze átkelésüket az Elbán. 

Himmlernek ekkor még fogalma sem volt arról, hogy azzal, hogy tábori csendőr őrmesterré „léptette elő” magát, biztossá tette a lebukásukat. 

Jürgen Stroop SS-rendőrtábornok (középen, sildes sapkában)

Forrás: Bundesarchiv

A szövetséges főparancsnokság rendelkezése szerint ugyanis 

a tábori csendőrség az SS-szel együtt  került feketelistára, 

a vonatkozó parancs szerint az e szervezethez tartozó őrmester vagy ennél magasabb rendfokozatú altiszteket, illetve tiszteket kivétel nélkül le kellett tartóztatni. 

„Felelősséggel tartozom a beosztottaim túlkapásáért?”

Himmler, mielőtt nekivágtak volna az útnak, levágatta híres kefebajszát, eltette a cvikkerét, és fekete szemkötővel fedte el a bal szemét. 

A jelmez hatásos volt; senki sem ismerte fel a Hitler után a második legkeresettebb náci vezetőt. 

Ennek ellenére a Bréma és Hamburg között Beremervördénél felállított angol ellenőrző pontnál fennakadtak: Himmlert ugyanis mint „tábori csendőr őrmester”-t a vonatkozó parancs értelmében két kísérőjével együtt kiemelték a tömegből. 

Georgij K. Zsukov (középen balra) Montgomery tábornagy társaságában (középen jobbra) az elfoglalt Berlinben. Himmlert Montgomery 2. hadseregének kihallgatóközpontjába vitték

Forrás: Wikimedia Commons

Az angol katonák nem ismerték fel Himmlert, de mint „tábori csendőröket”, és Dönitz főhadiszállásán, Flensburgban kiállított papírokkal rendelkező személyeket a Lüneburg mellett fekvő barfeldi kihallgatóközpontba szállították hadifogolyként. Május 23-án kora délután érkeztek meg a táborba, 

Himmlert azonban még itt sem ismerték fel. 

Máig nem tudni, hogy milyen pszichés késztetés hatására, de néhány órás várakoztatás után a Reichsführer-SS saját maga fedte fel kilétét az angol táborparancsnok előtt. Egyes történészek szerint nem tudta elviselni, hogy nem a személyének megfelelő jelentőséggel kezelik. 

Himmler (balról a második, fekete egyenruhában) Rudolf Hess, Hitler helyettesének társaságában. Himmler volt a náci hatalmi hierarchia egyik legbefolyásosabb személyisége

Forrás: Bundesarchiv

Akár ez volt az oka inkognitója önkéntes leleplezésének, akár nem, bejelentése szenzációként érte a táborparancsnokságot. Chaim Herzog, a barfeldi tábor egyik felderítőtisztje – később Izrael államelnöke – visszaemlékezése szerint éppen ebédeltek, amikor az egyik törzsőrmester jelentést tett a hihetetlen hírről. Selvester kapitány, a tábor parancsnoka a hatalmas fogásról azonnal rádión értesítette a 2. brit hadsereg lüneburgi főhadiszállásán tartózkodó Michael Murphy ezredest, Montgomery tábornagy felderítési főnökét.

Himmler 1940-ben Franco tábornok társaságában. Himmler nem tudta elviselni a bukást

Forrás: Bundesarchiv/O.Ang.

Murphy ezredes megüzente Selvester kapitánynak, 

hogy mindaddig ne kezdjék el Himmler kihallgatását, amíg ő nem ér Lüneburgba. 

Ennek ellenére sem tudták megállni, hogy ne mutassák meg a buchenwaldi koncentrációs táborban felhalmozott hullahegyekről készített fotókat Himmlernek, megkérdezve, mi erről a véleménye. A kérdésre Himmler kérdéssel válaszolt: „Felelősséggel tartozom a beosztottaim túlkapásaiért?” 

„Gyere csak, te szarházi!”

Michael Murphy ezredes autója este nyolckor fékezett a táborparancsnokság barakkja előtt. Az ezredes utasítására a katonai pokrócba burkolózott Himmlert minden teketória nélkül előállították, és betuszkolták az autóba. 

Chaim Herzog visszaemlékezése szerint az angol ezredes nem volt különösebben udvarias az SS egykori mindenható vezetőjével. 

„Gyere csak, te szarházi, majd mi megtanítunk kesztyűben dudálni” – ordította magából kikelve Murphy a foglya felé.

Chaim Herzog izraeli államelnök a második világháborúban a brit felderítésnél szolgált, és szemtanúja volt Himmler elfogásának

Forrás: Wikimedia Commons

Himmler ugyan nem értette, de pontosan sejtette az ezredes dühtől eltorzult arcából, hogy miket vághat a fejéhez. Az értékes foglyot innen Lüneburgba, a 2. hadsereg főhadiszállására vitték, ahol belökték egy földszinti szobába. Hans Prützmann – Himmler „előőrse” – akit még korábban fogtak el az angolok, 

ebben a szobában hajtott végre öngyilkosságot a nyelve alá rejtett ciánkapszulával. 

Ezért Murphy ezredes szigorú utasításba adta, hogy Himmlert vizsgálják meg alaposan, mivel attól tartott, hogy az SS-vezetőnél is lehet elrejtett ciánkapszula. 

Ernst Röhm (a kép jobb szélén) az SA mindenható főnöke és az őt megbuktató SS-vezér, Heinrich Himmler (középen). Himmler 1923-tól vett rész a Nemzetiszocialista Német Munkáspárt kiépítésében

Forrás: Bundesarchiv/O.Ang.

A motozással megbízott Austin törzsőrmester – Murphy ezredeshez hasonlóan szintén kevéssé udvarias hangnemben – ráripakodott Himlerre, hogy vetkőzzön le. Az addig átélt megaláztatásoktól sápadt Himmler megpróbált még egyszer fensőségesen viselkedni, és csak annyit válaszolt a brit törzsőrmesternek: 

Maga nem tudja, kivel áll szemben!” 

„Dehogynem tudom! Maga Himmler! Ausziehen!” (vetkőzni, a szerk.) – ordított rá Austin altiszt. (Forrás: Peter Padfield: Himmler Reichsführer-SS, Victoria Ltd., 1996.)

Beteljesedik Himmler végzete

A teljesen meztelenre vetkőztetett Himmlert dr. Wells, a 2. hadsereg törzsorvosa vizsgálta meg. Amikor másodszorra is tüzetes alapossággal megvizsgálta a foglyot, és megkérte, hogy nyissa ki a száját, 

észrevette, hogy Himmler egyik fogán egy apró fekete gombocska látható. 

Ráparancsolt Himmlerre, hogy lépjen a lámpához, és tátsa nagyobbra a száját. 

Himmler holtan, miután ciánnal megmérgezte magát

Forrás: Pinterest

Wells éppen be akart nyúlni a fogoly szájába, ám ekkor Himmler hirtelen elkapta a fejét, és ráharapott a fogába épített ciánkapszulára. 

Murphy és Austin, valamint az orvos is az összecsukló Himmlerre vetették magukat. 

Wells Himmler torkát szorongatta, ám már semmit sem tehettek, a volt SS-vezető pillanatok alatt elvesztette az eszméletét. Nem segített az azonnal megkísérelt gyomormosás sem; mintegy negyedórás haláltusa után, 1945. május 23-án éjjel 23 óra 4 perckor Wells törzsorvos már csak a halál beálltát tudta megállapítani. 

Himmler (középen) Reinhard Heydrich, a Birodalmi Biztonsági Főhivatal vezetője és más SS-korifeusok társaságában. Himmler több millió ember haláláért felelt

Forrás: Bundesarchiv/O.Ang.

Himmler holttestét két nappal később, május 25-én egy álcahálóba göngyölve Austin törzsőrmester a közeli lüneburgi erdőbe vitte, és a kapott utasításnak megfelelően egymaga ásta el. 

Soha, senki nem fogja megtudni, hol van eltemetve” 

– jelentette ki évekkel később az ezt firtató kérdésekre. Heinrich Himmler – a Harmadik Birodalom egyik legjobban félt hatalmassága, aki ötmillió zsidó, kétmillió orosz hadifogoly és több százezer más ártatlan emberhalálért felelős – földi maradványait ma is a lüneburgi  erdő mélye rejti. 

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK