Sohasem nősült meg az Európai Unió megálmodója

Német gyökerekkel rendelkező franciaként, Robert Schuman lett az egyik legfőbb szószólója a történelmi német-francia megbékélés ügyének, már közvetlenül a második világháború után. A tartós  béke és jólét zálogát a közös történelmi értékeken alapuló európai együtt cselekvésben látta.  Az európai integráció megálmodója százharminc éve, 1886. június 29-én született.

Német állampolgárból lett franciaként a Gestapo fogságában

Robbert Schuman édesapja, Jean-Michel, eredetileg francia volt, legalább is állampolgárságát tekintve.

A történelem azonban az 1870-es francia-porosz háború képében a Schuman família feje felett is átzúgott;

a háború következményeként az addigi francia Elzász-Lotaringia 1871-től az egységesült bismarcki Németország részévé vált. Az ifjú Robert így már német állampolgárként látta meg a napvilágot – Luxemburgban. Iskoláit – köztük a patinás Humboldt Egyetemet – Németországban végezte el, ahol jogi diplomát szerzett, és ügyvédként kezdte meg történelmi ívű pályafutását.

Robert Schuman szinte egész életét a francia-német megbékélés és a közös Európa ügyének szentelte Forrás: Wikimedia Commons

A császári Németország első világháborús veresége után, az 1919-es versailles-i békeszerződés a reváns lázában élő Franciaországhoz csatolta vissza a Schuman-família szülőföldjét, Elzász-Lotaringiát.

Robert Schuman ekkor vette fel a francia állampolgárságot.

Édesanyja hirtelen halála nagyon megrázta, és komoly fordulópontot jelentett életében; a középiskoláit a jezsuitáknál elvégzett katolikus Schuman ekkortól vált mélyen vallásos emberré.

A "Nagy Négyes", akik a versailles-i békeszerződésről döntöttek: David Lloyd George,brit, Vittorio Emanuele Orlando olasz, Georges Clemenceau francia miniszterelnök, és Thomas Woodrow Wilson, az Egyesült Államok elnöke Forrás: Wikimedia Commons

Elzász-Lotaringia visszacsatolása után már mint francia állampolgár egyre aktívabb közéleti szerepet vállalt régi-új hazájában, ahol 1919-ben területi listáról bejutott a párizsi nemzetgyűlésbe. Az elkötelezett kereszténydemokrata politikust széles körűen elismert szakértelme miatt 1940-ben, - nem sokkal Hitler Franciaország ellen indított offenzívája előtt – Paul Reynaud miniszterelnök meghívta kormányába.

Wehrmacht egységek a megszállt Párizsban. Schuman élesen kikelt a német megszállás ellen, és az ellenállás mellett agitált, amiért a Gestapo le is tartóztatta Forrás: Bundesarchiv

A Wehrmacht Franciaország felett aratott győzelme után

a német megszállás elleni éles kritikája, és az ellenállás szükségességének hangoztatása miatt

mint „veszélyes felforgatót” a Gestapo letartóztatta. Csak egy befolyásos német tisztelőjének közbelépése akadályozta meg, hogy Dachauba hurcolják. 1942-ben sikerült megszöknie a Gestapo fogságából, és a francia ellenálláshoz csatlakozott.

Komoly vitái voltak Charels de Gaulle tábornokkal

Robert Schuman 1945 után a francia kormány pénzügyminisztereként tért vissza az aktív közéletbe. Politikai felfogása – amely a tartós európai béke és jólét megvalósítását a sok évszázados történelmi ellentétek és ellenszenvek meghaladásával, valamint az európai országok új típusú, szoros együttműködésével látta elérhetőnek – élesen szemben állt a háború után megerősödött francia kommunisták erősen szovjetbarát politikájával.

Schuman erőteljesen szorgalmazta a világháború utáni első években még politikailag kirekesztett Németország bevonását az európai integrációba Forrás: Bundesarchiv

Sok mindenben nem értett egyet azonban az 1945 utáni Franciaország legnépszerűbbé vált közszereplőjével, az erősen nacionalista Charles de Gaulle tábornokkal sem.

1947. november 24-én miniszterelnöki megbízást kapott,

így két, viszonylag rövid ciklusban a francia végrehajtó hatalom első embere lett. Széles európai látókörét és kivételesen jó diplomáciai képességeit 1948-tól, a Francia Köztársaság külügyminisztereként kamatoztatta. Ekkor dolgozta ki az „európai gyűlés” koncepcióját, ami a mai Európa Tanács jogi-eszmei fundamentuma lett. Schuman már a német megszállás évei alatt is azt hangoztatta, hogy Hitler bukása után a régi sérelmek félre tételével meg kell valósítani a két ország közötti történelmi kibékülést.

Történelmi kézfogó Charles de Gaulle ( a kép bal szélén) és Konrad Adenauer német kancellár között Forrás: Bundesarchiv/Steiner, Egon

1948. szeptemberében jelentette be, hogy a náci korszak utáni demokratikus Németország is részévé kell hogy váljon az európai integrációnak. 1949-től Nyugat-Európa országaiban és az Amerikai Egyesült Államokban előadókörúton népszerűsítette a nemzetek feletti Európai Közösség eszméjét, amely regionális integrációként a tartós béke záloga lesz.

A londoni egyezmény volt az első lépés az európai egység útján

A közös Európa gondolatának megvalósításához vezető úton fontos lépés volt az 1949. május 5-én a brit fővárosban, Londonban megtartott konferencia, amelyen tíz alapító állam, Franciaország, Nagy Britannia, a Benelux államok (Hollandia, Belgium és Luxemburg), Dánia, Norvégia, Svédország, Írország, és Olaszország képviselői aláírták a londoni egyezményt, az Európa Tanács (Council of Europe) alapító okiratát.

Robert Schuman komoly szerepet játszott az 1950-es manifesztum alapelveinek kidolgozásában Forrás: Wikimedia Commons

(Az egyezményhez egy évvel később, 1950-ben csatlakozott Görögország, Törökország és Izland, a schumani gondolat jegyében pedig 1951-ben a Német Szövetségi Köztársaság is.)

A megállapodás fektette le az európai együttműködés legfontosabb céljait;

a vitás kérdések kizárólag tárgyalásos rendezésének elvét, a világháború utáni újjáépítést, az emberi jogok védelmét, az emberibb munkakörülmények megteremtését, valamint a természeti kincsek közös megóvását és kiaknázását.

A párizsi manifesztumtól az Európai Gazdasági Közösségig

1950. május 9-én bejelentették a Robert Schuman, Bernard Clappier, valamint a közös európai gondolat másik nagy egyénisége, Jane Monnet által közösen kidolgozott külügyminisztériumi nyilatkozatot, a nemzetek feletti európai demokratikus intézmény alapelveiről. A közös Európa gondolata a második világháború után több történelmi személyiséget is megérintett.

A közös Európa eszméjének két másik nagy történelmi személyisége: Jean Monnet ( a kép bal szélén) és Konrad Adenauer Forrás: Bundesarchiv/Unterberg, Rolf

Winston Churchill, aki miniszterelnökként 1940 májusától 1945 júliusáig állt a brit háborús kabinet élén, 1946-ban szintén felvetette, hogy a jövőben a második világégéshez hasonló pusztító konfliktus kialakulását legjobban

egy új föderalista közjogi rendszer, az Európai Egyesült Államok létrehozásával lehetne elkerülni.

A gyakorlati integráció első állomását a hat alapító állam által 1951. április 18-án aláírt, az Európai Szén- és Acélközösség szervezetét létrehozó párizsi egyezmény jelentette.

Schuman ( a képen az álló sorban balról a második, szemüvegben) Washingtonban, a Fehér Házban, Truman elnöknél. Schuman sokat tett az amerikai-európai kapcsolatok fejlesztéséért Forrás: Congress Library

Robert Schuman álma azonban az Európai Gazdasági Közösség megalapítását elhatározó 1957-es római egyezmény aláírásával teljesedett be. (Ennek részét alkotta a külön megállapodásként aláírt Euratom egyezmény is.) A hat alapító, Franciaország, a Német Szövetségi Köztársaság, Olaszország és a három Benelux állam képviselői március 27-én írták alá a „Szerződés az Európai Gazdasági Közösség létrehozásáról” elnevezésű dokumentumot, ami a későbbi módosításokkal, különösen a maastrichti és a lisszaboni kiegészítésekkel együtt,

mind a mai napig az Európai Unió alapdokumentuma,

és egyik legfontosabb jogforrása, amelyen a gazdasági és részleges politikai integráció alapul.

Szerényen élt, és sohasem nősült meg

Robert Schuman számára az jelentette pályafutásának csúcsát, amikor megválasztották az Európai Parlament legelső elnökévé. Komoly szerepet játszott az Észak-atlanti Szerződés Szervezete (NATO) 1949-es életre hívásában is. Schuman víziója egy, az Atlanti-óceán mindkét partját, az akkori Nyugat-Európa összes szabad országát illetve az Egyesült Államokat magába foglaló atlanti politikai közösség volt.

Robert Scuman portréja 1929-ből. Politikusként nagyon szerényen és visszavonultan élt Forrás: Wikimedia Commons

A kommunisták, a konzervatív nacionalisták, illetve a gauleisták azonban elgáncsolták ezt a törekvését.

Robert Schuman rendkívül visszafogottan, szerényen élő politikus, diplomata, és bibliatudós volt.

Életét a közös Európa ügyének szentelte, és sohasem nősült meg. A számos rangos nemzetköz elismeréssel és sok ország legmagasabb kitüntetésével rendelkező politikus 1963. szeptember 4-én, hetvenhét éves korában hunyt el.