Mindössze nyolc napig létezett a baranyai operettállam

Vágólapra másolva!
A nagy sorsfordító eseményeknek akadnak néha tragikomikus, történelmi paródiává silányuló mellékszálai is. Ilyennek kell tekintenünk a bő egy hetet megélt, úgynevezett Baranya-bajai Szerb-Magyar Köztársaságot, amely  alig nyolc napos regnálás után, kilencvenöt évvvel ezelőtt, 1921. augusztus 21-én tűnt el mindörökre a történelem süllyesztőjében.
Vágólapra másolva!

Szerbia jól érezte magát Baranyában

Az 1920. június 4-én aláírt trianoni békeszerződés csak részben szentesítette a Monarchia összeomlása után létrejött Szerb - Horvát –Szlovén Királyság Magyarországgal szembeni területi követeléseit. Baranya megye, Tolna déli része, valamint Baja térsége az országcsonkító békeszerződés aláírása után is

még egy darabig szerb katonai megszállás alatt maradt

annak ellenére, hogy a trianoni diktátum e területeket Magyarország kezén hagyta.

A Baranya-bajai Szerb - Magyar Köztársaság vége: a Nemzeti Hadsereg alakulatai bevonulnak Pécsre Forrás: Wikimedia Commons

Belgrád vonakodott Pécs, Baja, és a délszláv királyság csapatai által megszállt délvidéki területsáv kiürítésével. Belgrádnak kapóra jött volna egy olyan opció, hogy a szerb katonaság által megszállt magyar területek elszakadnak Budapesttől, és a szakadár „állam" de facto vazallus tartományként válik a délszláv államalakulat részévé.

Párizsban keresztülhúzták a belgrádi reményeket

Az Osztrák-Magyar Monarchia 1918 október végi összeomlása, és a Károlyi-kormány gyenge diplomáciai érdekérvényesítő képessége valamint önfeladó katonapolitikája miatt ,a szerb királyi haderő megszállta Baranyát és Baja térségét is.

Kun Béla, a kommün vezetője Forrás:Wikimedia Commons

A Kun Béla vezette Tanácsköztársaság 1919 augusztus eleji összeomlása után

a kommün számos tisztségviselője menekült a szerb megszállás alatt álló Baranyába,

ahol a Károlyi-kormány egykori híres/hírhedt hadügyminisztere, Linder Béla Pécs polgármestereként menedékjogot biztosított számukra.

A "Nagy Négyes", akik a békeszerződésről döntöttek: David Lloyd George, Vittorio Emanuele Orlando, Georges Clemenceau és Thomas Woodrow Wilson Forrás: Wikimedia Commons

A trianoni diktátummal végződött párizsi béketárgyalásokon az antant képviselői elvetették a délszláv királyság Baranya, és a trianoni határokon túl katonailag megszállt területek annektálására vonatkozó igényét. Ezt rossz hírként élték meg a Budapestről elmenekült és Pécsen berendezkedett szocialisták, de a belgrádi kormány is csalódott volt a számukra kedvezőtlen döntés miatt.

Volt kommunisták és szocialisták államalapítási kísérlete

A kommün volt korifeusai nyilván nem örültek annak a számukra fenyegető lehetőségnek, hogy az előző évben, 1920. március 1-én kormányzóvá választott Horthy Miklós nemzeti hadserege fogja előbb-utóbb átvenni a szerb csapatoktól Baranyát, és a megszállt délvidéki területsávot.

1920. június 4-én Benárd Ágost vezetésével érkezik Drasche-Lázár Alfréd - ők ketten írták alá végül a békediktátumot Forrás: Wikimedia Commons

Ezért – végső megoldásként, és a belgrádi kormány hallgatólagos támogatásában bízva - egy Budapestről emigrált baloldali érzelmű festő, Dobrovits Péter kezdeményezésére, az 1921. augusztus 14-én Pécsett összehívott népgyűlés a szerb megszállás alatt álló területek elszakadásáról, és egy új „állam", a Baranya-bajai Szerb – Magyar Köztársaság kikiáltásáról döntött.

Linder Béla Forrás: Origo

„ Megteremtjük a Baranyai Szerb–Magyar Köztársaságot és köztársasági államformában újrateremtjük a Pécs–baranyai Szabadságszigetet! Nem adjuk oda hazánkat, szülővárosunkat, nem adjuk oda a darútollas Horthy-pribékeknek, a Prónay, a Héjjas véreskezű, herélőkéses fehér tisztjeinek! – szónokolt az összegyűlt tömeg előtt Dobrovits Péter.

A Jászi Oszkár vezette bécsi baloldali emigráció támogatta a szakadár "államot" Forrás: Wikimedia Commons

A korabeli források szerint a népgyűlésen mintegy 15 ezer ember vehetett részt.

A szakadár "állam" hiába keresett támogatást

Az új államszervezetet, amelynek élére Dobrovits Pétert választották meg „köztársasági elnöknek", értelemszerűen sem a budapesti kormány,

de az antant hatalmak képviselői sem ismerték el.

A Baranya-bajai Szerb – Magyar Köztársaság „kormánya" egyedül csak a megszálló erők védelmét élvezhette, de azt sem sokáig. A „köztársaság „ kikiáltásának a Pécsi Szocialista Párt 1921. május 29-én megtartott I. kongresszusa volt a közvetlen előzménye.

Nikola Pasics, a délszláv királyság miniszterelnöke Forrás: Wikimedia Commons

A kongresszus határozatot hozott, amelyben hivatalosan is felkérték a Szerb – Horvát – Szlavón Királyság kormányát, hogy mindaddig akár fegyveres erővel is védje meg Baranyát, amíg egy számukra elfogadható magyar „demokratikus" rendszer nem jön létre.

Horthy Miklós kormányzó Forrás: Magyar Fotóarchívum

(Hogy a Tanácsköztársaság vezetői számára mit is jelentett valójában a demokratikus rendszer, abból az 1919-es „dicsőséges" 133 nap már adott némi ízelítőt.) A szerb hatóságok pécsi megbízottja, Rajcic főispán támogatta a délszlávbarát bábállam törekvéseit, és politikai kapcsolatait felhasználva Belgrádban a „köztársaság" támogatásáért lobbizott.

Bethlen István gróf, minsizterelnök Forrás: Bundesarchiv/O.Ang.

A Bethlen-kormány már augusztus 16-án

hivatalos jegyzékben tiltakozott a szeparatista államalakulat kikiáltása miatt,

és azt is közölte az antant budapesti főképviselőjével, hogy nem ismeri el az illegitimnek tartott szakadár államot. Az antant képviselője a jegyzék átvétele után a szerb királyság nagykövetével tárgyalt, felhívva a követ figyelmét a belgrádi kormánynak a párizsi békeszerződés végrehajtásáért fennálló felelősségére.

Az Antant nyomást gyakorolt Belgrádra

A Nagykövetek Konferenciája a magyar kormány tiltakozását jogosnak ítélte, és augusztus 17-én diplomáciai úton felszólította Belgrádot a megszállt területek haladéktalan kiürítésére, valamint a magyar hatóságok részére történő átadására.

bádoki Soós Károly altábornagy Forrás: Wikimedia Commons

A belgrádi kormány a kibontakozó diplomáciai nyomás alatt meghátrált, és Pasics, a belgrádi kormány feje, utasítást adott a szerb megszálló erők kivonásának haladéktalan megkezdésére. Szándékától sem a Belgrádba utazott Linder Béla, sem pedig Dobrovits Péter „köztársasági elnök" nem tudta eltéríteni. A magyar kormány már ezt megelőzően elhatározta, hogy szükségeség esetén a Nemzeti Hadsereg bevonul Baranyába, és fegyverrel szerez érvényt a békeszerződés rendelkezéseinek. A Bethlen-kormány elhatározásáról bádoki Soós Károly altábornagy Kaposváron, 1921. augusztus 18-án tájékoztatta a hazai és nemzetközi sajtó képviselőit.

Linder Belgrádba menekült, Horthy amnesztiát adott

Rajcic főispán augusztus 20-án közhírré tétette, hogy mindazok, akik nem szeretnének „magyar megszállás" alá kerülni, másnap reggel 7 órától a pécsi dohánygyár területén felállított ideiglenes ügyintéző helyen igényelhetik és kaphatják meg a délszláv királyság útlevelét. Augusztus 21-én megérkezett Pécsre az első csendőrszázad, valamint Prakatur Tamás,

a miniszterelnök által kinevezett megyei kormánybiztos.

Az ezt követő napon megkezdődött a Nemzeti Hadsereg alakulatainak a bevonulása is.

Horthy Pécsett, a "köztársaság" bukása után Forrás: Wikimedia Commons

Augusztus 23-án statáriumot hirdettek ki, ám a közigazgatás átvétele zökkenőmentesen történt, a lakosság legnagyobb része ugyanis örömmel fogadta, hogy visszatérnek az anyaország fennhatósága alá.

Linder Béla Belgrádban kért és kapott menedéket,

ott is telepedett le. Dobrovits Péter "köztársasági elnök" ugyancsak elmenekült. Horthy Miklós kormányzó szeptember 4-én teljes körű amnesztiát hirdetett, és ezzel végleg lezárult a nyolc napig regnált baranyai „köztársaság" tragikomikus története.