CIA 1956: Az ábrándos vakság állapotában

2016.11.01. 13:02

Hatvan évvel ezelőtt szó szerint megdöbbentek Langleyben, az amerikai hírszerzés főhadiszállásán, hogy Budapesten kitört a forradalom. Mit sem tudtak a szovjetek Moszkvában zajló heves vitáiról azzal kapcsolatban, be kell-e vetni a tankokat, és úgy általában fogalmuk sem volt arról, hogy Magyarországon "forr a levegő". Örültek volna, ha Budapest felszabadul, de nem segítettek, mert nem segíthettek. Mítosz, hogy ők robbantották ki a forradalmat.

A CIA főhadiszállásaForrás: wikipédia - By CIA image - https://www.cia.gov/

Toronto, Kanada, 1985. Két férfi beszélget egy finn szaunában egy partin. Valószínűleg azért választották ezt a helyszínt, mert ilyen körülmények között, ilyen forróságban, a nyolcvanas években elég csekély esélye volt annak, hogy le tudják hallgatni őket. A fiatalabb így emlékezett vissza később:

"Amikor az akcióra engedély kaptam – feleltem –, beszámoltam a végrehajtás körülményeiről; Tibornak, Gábornak és a Langley főnökének nagyon jól kellett tudnia, hogy közvetlen közöm a végrehajtáshoz nincs, csupán felbujtó vagyok, de még annak is csak közvetett.

Elnevette magát.

'Úristen, Ön azt hiszi, hogy egy fickó ott ült, és minden piszlicsáré dolgot elemzett, amit maguk csináltak? Tudja jól, hogy ennek a munkának megvannak az eredményei, és az eredmények nyolcvan százalékban a papírkosárba mennek.'

'Tudom.'

'Ehhez képest, amikor kigyulladt a horogkereszt, némelyek a plafonig ugrottak dühükben. Három hétre kihallgatásra rendelték a magyar osztály vezetőjét.'

'Ön volt az?'

'Én voltam. Megmondom őszintén, akkor azt hittem, ha még egyszer valaha látom magát, ezzel a két kezemmel tekerem ki a nyakát.'

Erre elnevettük magunkat.

'Még egy kérdés - tulajdonképpen a legfontosabb – kinek dolgoztam?'

A házigazda megmondta. Ott a szaunában tudtam meg, huszonhat évvel a Tiborral való első találkozás után, hogy a CIA embere voltam Magyarországon" - olvasható Mordechai Schoenfeld könyvében.

Azt, hogy ez a kétségtelenül izgalmas, filmbe illő jelenet megtörtént-e, nehezen lehetne bizonyítani. Akárcsak azt, amit a később az Izraelben letelepedett szerző állított, miszerint 1959-ben, vagyis mindössze három évvel a magyar forradalom után beszervezte volna az amerikai titkosszolgálat.
Volt olyan elképzelés, olyan terv Red Socks, Red Cap névvel, amelyek titkosszolgálati hadműveletet helyeztek kilátásba a vasfüggöny mögött, de hogy ez valaha életbe lépett-e, azt nem nagyon lehet tudni" - mondja Borhi László történész, az amerikai történelem nemzetközileg elismert kutatója, az Indianai Egyetem professzora.

Olyan is volt, hogy emigránsokat kérdeztek ki német területen, akiket a vasfüggöny mögött akartak felhasználni, de erre nem került sor"  - teszi hozzá.

Amerikaiak nem voltak a spájzban, csak oroszok

Tim Weiner, Pulitzer-díjas amerikai újságíró szerint 1956 októberében Magyarországon (még?) nem működött CIA-állomás.
A washingtoni központ operatív műveleti részlegében nem volt magyar osztály, és gyakorlatilag senki sem tudott magyarul"  - írja a CIA története című könyvében.

A Parlament előtt felállított szovjet harckocsik személyzetével barátkozik a tömeg a Kossuth téren, 1956. október 25-énForrás: Fortepan/Toth.Szabolcs

Kutatásai szerint a forradalom kitörésekor Frank Wisnernek, az amerikai kémszervezet tervekért felelős igazgatósága vezetőjének mindössze egyetlen embere volt Budapesten: Katona Géza, aki - bár később exkémnek nevezi egy újság - nem volt igazi hírszerző. Ezért lehet az, amit a cikk is állít, hogy a „nagy" magyar összekötő nevét máig nem találják a Központi Hírszerző Ügynökség (CIA) iratai között.
Alacsony beosztású külügyminisztériumi tisztviselőként idejének kilencvenöt százalékát irodai munkával töltötte: leveleket postázott, levélbélyegeket és -papírt vásárolt, és iratokat rendezgetett. Az események kitörésekor ő volt a CIA egyetlen megbízható szeme és füle Budapesten"  - írta Weiner.

A híres újságíró azzal magyarázza, hogy a forradalom alatt az ügynökség semmivel sem tudott többet, mint ami az újságokban megjelent, hogy nem volt más, aki jelentett volna. Szerinte így történhetett, hogy az amerikai titkosszolgálat központjában,

Langleyben fogalmuk sem volt arról, hogy Budapesten "forr a levegő".

Sőt állítása szerint arról sem tudtak, hogyan bontakozott ki, és arra sem gondoltak, hogy a szovjetek el fogják tiporni.
A CIA-nek és a KGB-nek is voltak komoly kudarcai és sikerei. Az oroszok nem, de az amerikaiak elismerik, hogy többször és több kudarcot is vallottak, többek között abban is, hogy '56-ban egyáltalán nem számoltak azzal, hogy Magyarországon robban a helyzet, holott voltak erre utaló jelek" - mondja Borhi László professzor.

Váratlanul és felkészületlenül érte őket a forradalom. Ez probléma volt. A CIA fejére is olvasták később, hogy mekkorát hibázott"  - teszi hozzá.

Mosonmagyaróvár, 1956. október 26. Tüntetni indul a tömeg a mosonmagyaróvári határőrlaktanya elé az 52 halálos áldozatot követelő sortűz előttForrás: MTI/Reprodukció

Ugyanakkor Borhi László szerint nem kizárható, hogy a forradalom idején küldtek át ügynököket a határon. Guenter Bischoff történész 1968-as prágai tavaszról szóló tanulmányában egy magas rangú amerikai külügyi tisztviselőt idéz. Szavaiból kiderül, hogy az amerikai hírszerzés a prágai események idején arra kapott utasítást, hogy nem szivárogtathat át ügynököket Csehszlovákiába úgy, mint az 1956-os magyar forradalom idején. Erről mindössze ennyit tudunk, mert a tisztviselő nem részletezte, pontosan hogyan és mi történt.

Az sem elképzelhetetlen, hogy az amerikai média Budapestre küldött tudósítói között is volt CIA-ügynök, de - egyelőre - erre sincs bizonyíték.

Katona Géza felfedezése egyébként Charles Gátinak, a magyar származású amerikai politológus professzornak köszönhető. Ő "talált rá" és ő maga is arra a következtetésre jutott, hogy egy ember dolgozott a CIA-nak a forradalom alatt, vagyis még a budapesti amerikai követségen (ebben az időszakban még nem nagykövetség) sem volt amerikai ügynök.
Ez nem biztos, hogy így van. Szerintem a korábbi követ, N. Spencer Barnes is fedő ember pozícióban volt. Erre nincs konkrét bizonyítékom, de a jelentés alapján feltételezhető. Nagyon keveset lehet erről tudni, és még egy jó darabig eltart, amíg ezeket az iratokat felszabadítják" - teszi hozzá Borhi László.

Az Amerikában élő magyar történész Washingtonban talált olyan dokumentumokat, amelyek az úgynevezett felforgató hadműveletekről szólnak.

"Az amerikaiak készültek arra, hogy mégiscsak lesz egy harmadik világháború, abból kifolyólag, hogy a Szovjetunió támadást indít a Nyugat ellen, és erre az eshetőségre is készülni kellett, olyan módon például, hogy partizán csoportokat hoznak létre, amelyek hátba támadhatják a helyi és a szovjet hadsereget. Akár Romániában vagy Csehszlovákiában, Magyarországon egy picit kevésbé, mert a terepviszonyok nem annyira alkalmasak erre, de szerintem otthon is, Magyarországon is voltak erre kísérletek" - teszi hozzá.

Top Secret, vagy mégsem?

A Current Intelligence Bulletin 1956-os forradalom idejéről származó dokumentumai sajtószemlékFotó: Marton Szilvia - Origo

A CIA 2003-ban nyilvánosságra hozott iratai, az úgynevezett Current Intelligence Bulletin névvel jelzett közlemények leginkább sajtószemlének minősíthetők. Ezek a napi jelentések elsősorban az olyan, (feltehetően) hivatalos, amerikai követségről származó információkra építenek,  mint amilyeneket a Budapesten állomásozó amerikai katonai attasé tolmácsolt a csapatmozgásokról november 3-án. Ugyanakkor követik a szovjetek cselekedeteit és a magyarok mindennapi életét is. Beszámolnak élelmet kereső emberekről (november 10.), és a forradalom nemzetközi visszhangjáról.

Október 28-án például Martino, az olasz külügyminiszter reagálásával foglalkoztak, aki úgy vélte, hogy a nyári lengyel és az őszi magyar események jó ürügyet szolgáltatnak majd az olasz szocialisták vezérének, Pietro Nenninek arra, hogy elszakadjon kommunista ellenségeitől.

Az iratokat 2003-ban oldották fel a titkosítás alólFotó: Marton Szilvia - Origo

Október 31-én Tito véleményét közölték, akit még Sztálin láncos kutyának titulált. A jugoszláv vezető elítélte a halott vezér politikáját, és éltetette Nagy Imrét. Két nappal később Ázsiából származó híreket osztottak meg a Bulletin olvasóival, amelyben India, Burma, Ceylon és Indonézia elítélte a szovjet inváziót. Akárcsak az NDK-ban sokan egy oldallal később.

November 13-án csak egy napi jelentés készült a magyar helyzetről, amelyben a párttal még ellenkező felkelőkről esett szó, másnap viszont már elismerték, hogy minden remény elszállt, mert a szovjetek leverték a felkelést, amelyet Moszkva ellenforradalomnak nevezett.

Ezekben a közleményekben nem mindennap foglalkoztak a magyar-üggyel, de amikor tájékoztattak róla, mindig tárgyilagosan tették, és sokszor hivatalos médiumok riportjaira hivatkozva. Ha csak ezeket a nyilvánosságra hozott - nem túl izgalmas - jelentéseket nézzük, valóban úgy tűnik, hogy az amerikaiak annyit tudtak a helyzetről, amennyit mindenki más.

Mission impossible, vagyis a lehetetlen küldetés

Valójában a CIA máig nagyon kevés iratot hozott nyilvánosságra. A titkosítás alól feloldott dokumentumok pedig elsősorban politikai elemzésre vonatkozó iratok, amelyek kutatás alapján születtek. Egyik sem szól a titkosszolgálati hadműveletekről, elhárításról vagy hírszerzésről. Így, ha voltak is ilyenek, ezekből erre nem lehet következtetni. Mondhatjuk úgy is, hogy ez ma lehetetlen küldetés.

Az ötvenes évek elején készültek rá, hogy egy esetleges háború esetén nemcsak NATO-csapatok harcolnának, hanem külön hadosztályokat, zászlóaljakat is felállítanának önként jelentkezőkből: lengyelekből, baltiakból satöbbi. Ennek az volt a fő akadálya, hogy nem tudták, milyen parancsnokság alá kerülnek majd, és azok hogy viszonyulnának a NATO-hoz"  - magyarázza Borhi László.

Ráadásául a Nyugat nem örült túlságosan annak, hogy ilyen embereket fegyveres kiképzésben részesítenek, mondjuk német vagy francia területen. Emiatt ez valószínűleg elbukott, de nagyon keveset lehet tudni arról, hogy a CIA mit tett, vagy mit nem tett ebben az időszakban. Ez baj"  - teszi hozzá a kutató.

A heti összefoglalókban elemezték a magyar helyzetetFotó: Marton Szilvia - Origo

A Current Intelligence Weekly Summary név alatt olvasható heti összefoglalók sem segítenek, ha a titkos akciókról akarunk többet megtudni. Az események bemutatása mellett ezek elemzik a helyzetet, de ennél többre nem vállalkoznak. Egy viszont kiolvasható belőlük: a szuezi válság minden héten megelőzte a magyar forradalmat  és minden más ügyet is, mert rendszerint az első helyre került. Borhi László szerint ez nem azt jelenti, hogy a szuezi válság miatt nem foglalkoztak a magyar forradalommal.

"Az amerikaiak két nagyon fontos helyre is tudtak koncentrálni egyszerre. Annak az álláspontja, hogy Szuez miatt nem sikerült a forradalom, abból is fakad, hogy nem volt nekik fontos a magyar ügy. Dehogynem!

Mi lett volna fontos? Sőt én még azt is megkockáztatom, hogy fontosabb volt, mint Szuez, mert Európa volt akkor a világpolitika gócpontja,

és tartottak attól, hogy atomháború lesz, amit leginkább azzal lehetett megakadályozni, hogy ha az oroszok hajlandók visszavonulni, miközben a Nyugat és a szovjet érdekszféra között kialakul egy semleges zóna."

A szabadság árnyéka

Moszkva számára az 1945 és 1991 közötti korszak jelentette a nagyhatalmi lét csúcspontját. Ebben az időszakban foglaltak el Európában olyan stratégiai pozíciókat, amelyek lehetővé tették, hogy globális hatalommá váljanak. Magyarországot hadizsákmányként tartották számon, és nem akarták kiengedni a kezük közül.

Az amerikaiak számára a választóvonal Magyarország és Ausztria között húzódott. Ausztriát mindenképpen meg akarták tartani, így Magyarországot kénytelenek voltak átengedni a szovjeteknek azzal a feltétellel, hogy tovább nem jöhetnek"  - mondja.

Ugyanakkor nagyon örültek annak, hogy belső feszültség alakult ki a szovjet tömb országain belül, hiszen ez csökkentette egy újabb, Nyugat elleni háború lehetőségét.

A washingtoni külpolitikának nagyon fontos célja volt a szovjetek kiszorítása a térségből, tehát az, hogy menjenek vissza a saját határaik mögé, mert biztonságpolitikai kockázatot jelentett, hogy Európa közepén vannak"  - teszi hozzá a történész.

"Úgy tekintették, hogy a kliens államok tulajdonképpen vazallusai a Szovjetuniónak, amit úgy értékeltek, hogy a szovjet katonai tér kiterjesztődött egészen Berlinig, Prágáig, Budapestig. Ezt veszélyesnek tartották, és azt is, hogy Magyarországon állomásoznak, amely kulcspozícióban van Közép-Európában,  hiszen innen nincs természetes akadály sem Dél-Németországig, sem Észak-Olaszországig" - magyarázza.

Tehát az amerikaiak érdeke is az volt, hogy Magyarország státusza megváltozzon, amire a szomszédos Ausztria, vagy a kicsit távolabbi Finnország lehetett volna a minta. Erről a "közép-semlegességről" az október 25-én kelt első heti jelentésben is esik szó.

A szuezi válság megelőzte a magyar forradalmat, pedig nem volt fontosabb a kutató szerintFotó: Marton Szilvia - Origo

Az elérhető dokumentumok alapján a kutató arra következtetett, hogy amerikaiak azért kezelték második helyen a magyar helyzetet, mert úgy látták, hogy a forradalom sínen van.

Amikor 1955. május 15-én a fegyveres semlegesség alapján aláírták az osztrák államszerződést, még Nagy Imre is bízott abban, hogy ez Magyarország számára is megoldás lehet" - mondja Borhi László.

A magyar szabadság árnyéka akkor tűnt el, amikor Bulganyin kijelentette, hogy

nem hajlandó tárgyalni az ország státuszáról.

Ugyanakkor Budapesttel, Bukaresttel, Varsóval vagy Szófiával ellentétben, Bécsben a szovjetek nem csinálhatták azt, amit, akartak. A várost, akárcsak Berlint, feldarabolták. Ausztria helyzete tehát más volt, mert ott négy hadsereg volt jelen: az angol, a francia, az amerikai és a szovjet, és az utóbbiaké volt a kisebb keleti zóna.

Az elvtársaknak kellett Magyarország,  mert ha elveszett volna, akkor az észak-nyugati és a balkáni szovjet megszállási zóna között nem marad összekötő kapocs. Budapest számukra stratégiai fontosságú volt, az amerikaiaknak pedig nem volt más lehetősége, mint az, hogy elfogadják a status quót.

"Nem arról volt szó, hogy az amerikaiak betartották volna Jaltát, mert nem is volt Jalta,

voltak hallgatólagos megállapodások, de hivatalosan soha nem osztották föl Európát,

tehát ilyen értelemben nem voltak érdekszférák, és nagyon szívesen változtattak volna rajta, ha erre lett volna bármilyen reális lehetőség" - magyarázza Borhi László.

Ábrándos vakság

Ha a Fehér Ház úgy dönt, hogy fegyvereket küld Magyarországra, a CIA-ban senki sem tudta volna megmondani, hová érkezzék a szállítmány. A magyar forradalomról készült titkos CIA-történet szerint az ügynökség operatív műveleti részlege az 'ábrándos vakság' állapotában leledzett"  - írja Weiner.

Az, hogy a fegyverek helyett inkább az amerikai hadsereget küldjék a szovjet tankok ellen,

soha fel sem merült Washingtonban.

Borhi László szerint ennek leginkább az volt az oka, hogy az oroszok katonai fölényben voltak, egy atomháborút pedig senki sem akart megkockáztatni.

Ezért aztán az amerikaiak a gazdasági és a lélektani hadviselés mellett döntöttek. Olyan helyzetet akartak teremteni a szovjet megszállás alatt álló területeken, hogy a kommunista hatalom ne konszolidálódhasson, ne szilárdulhasson meg. Úgy voltak vele, hogy minél instabilabb a helyzet, annál rosszabb a szovjeteknek, és annál erősebb a Nyugat biztonsága.

Magyarország a szovjet szférához tartozott, a szovjet hadsereg, a szovjet hírszerző hálózat volt itt, szovjet tanácsadók voltak itt százával, ez nem volt szuverén ország, és akkor már mind a két fél számára olyan mennyiségű nukleáris arzenál állt rendelkezésre, hogy bármelyik pillanatban kitörhetett volna egy nukleáris háború" - mondja a történész.

A mosonmagyaróvári határőrlaktanya elé vonuló tüntetőkre sortüzet adtak le. Több mint ötvenen meghaltak, sokan megsebesültek. Képünkön a sortűz halálos áldozataiForrás: MTI/-

Ez Magyarországnak sem lett volna jó, de egy "egyszerű" háború sem. Tíz évvel korábban lőtték rommá az országot, és a magyar nemzeti vagyon egyharmada elveszett. Ha bevetették volna az amerikai haderőt, és ledobnak egy atombombát, nagyobb lett volna a pusztulás, ugyanakkor felmerült egy ilyen forgatókönyv.

"Azt már nagyon rég lehet tudni, hogy a CIA igazgató-helyettese, Robert Cutler, felvetette Eisenhower elnöknek, hogy

a kárpátaljai utánpótlásvonalakra dobjanak le egy atombombát.

És erre az elnök, aki katona volt, ő volt a szövetséges haderők főparancsnoka a partraszálláskor, azt mondta, hogy nem akarjuk elpusztítani azt a népet, amelyiket meg akarunk menteni."

Az amerikaiak tehát nem akarták túlfeszíteni a húrt. Ugyanakkor a CIA főhadiszállásán arról sem tudtak, milyen viták vannak Moszkvában arról, mit tegyenek az "ellenforradalmi fasisztákkal". Az a heti jelentésekből is kiderül, hogy nem számoltak egyértelműen szovjet katonai beavatkozással.

1956, egy BTR-152-es a Hősök terén: tankokkal verték le a magyar forradalmat a szovjetek - az amerikaiak nem gondolták, hogy ez lesz a végeForrás: Fortepan/Berkó Pál

Arról, hogy mi zajlik a zárt ajtók mögött a kilencvenes évekig, amíg Jelcin elnök nem adta át Magyarországnak a Malin-féle iratokat, csak a KGB tudott.

Olyan hírszerzőjük az amerikaiaknak nem volt, aki ilyen információhoz hozzáférhetett volna. Még azt sem lehet tudni, hogy milyen szinten sikerült penetrálni a kommunista országok kormányzati szerveit abban az időben"  - mondja Borhi László.

Az amerikai katonai beavatkozás tehát nem volt opció, mert nem akarták, hogy kitörjön a harmadik világháború, amely annyi áldozattal járt volna, hogy az a történész szerint már semmilyen politikai vezetés számára nem volt vállalható.

A CIA robbantotta ki a forradalmat?

Hatvan évvel az események után még mindig arról szólnak az orosz híradók, hogy a magyar események hátterében

a nyugatiak, elsősorban az amerikaiak konspirációja állt.

Ezzel arra utalnak, hogy ők robbantották ki az 1956-os forradalmat. Robert Littel: Az ártatlanság vége című kémregénye is azt sugallja, hogy aktívan részt vettek az eseményekben. Még Frei Tamás Dosszié című műsora is feldolgozta a regényt, lehetőséget adva az összeesküvés-elméletnek.

"Nem gondolom, hogy ebben az amerikaiaknak bármilyen szerepük lett volna, ez egy valódi, igazi, spontán forradalom volt, ami Magyarországról indult. Döbbenettel hallottam meg olvastam, hogy vannak olyan elképzelések, amelyek teljesen alátámaszthatatlanok, hogy ez valamilyen összeesküvés lett volna a magyar belügy és a szovjet vezetés vagy a KGB között. Nem volt itt semmilyen titkosszolgálati machináció, ami ezt elindította volna" - mondja Borhi László.

Ha valamire büszke lehet az ország az elmúlt száz évben, akkor az '56. Ne próbáljuk lerombolni, és nem értem az álláspontját annak, aki ezzel próbálkozik, mert erre a világon semmilyen bizonyíték nincsen"  - teszi hozzá.

A történész szerint a kártyák a szovjetek kezében voltak, az amerikaiak ugyan próbáltak tárgyalást javasolni, de a magyar belpolitikai események miatt ez nem vezetett semmire.

A CIA pedig legjobb esetben is csak mellékszereplő volt.

Tehát az, hogy amerikaiak robbantották ki a forradalmat, egy mítosz, amit ideje lenne már elfelejteni.