Harminc éve kezdődött a rémálomba fordult „mesetél”

2017.01.10. 20:25

Hosszú évek, sőt évtizedek óta nem volt olyan, az egész országot fogságba ejtő és katasztrófahelyzetet okozó havazás, mint az 1987. január 10-én az esti órákban elkezdődött „mesetél”. A heves szélvihar kíséretében érkező sűrű hóesés, az utólag ironikusan csak „nagy nyolcvanhetes kádárista havazásnak” nevezett extrém időjárás napokra megbénította az egész ország életét.

Frontbetörésből bontakozott ki a januári horror 

Az utóbbi két évtizedben – valljuk be – igencsak elszoktunk a hosszan tartó, valódi, nagy hóval és tartós hideggel együtt járó telektől. Talán ezért is érezzük különösen zordnak az idei újévvel beköszöntött fagyos januárt. A mostani kellemetlen hideg megpróbáltatásai azonban össze sem hasonlíthatóak az 1987. január eleji „mesetél” egész országot megbénító viszontagságaival. 

A „mesetél” 1987. január 13-án. Honvédségi jármű segít Borsod megyében a hóban elakadt járművek kiszabadításában

Forrás: MTI/Kozma István


1987. január 10-én szombaton az esti órákban országszerte intenzív havazás vette kezdetét. 

A hétvégi szabadnapra figyelemmel sokan éppen úton voltak, a tehetősebbek a személygépkocsi volánja mögött, még többen pedig vasúton vagy busszal utaztak rokonlátogatóba vagy éppen kirándulni egyet. Az útnak indulók közül csak kevesen sejthették, hogy a kellemesnek ígérkező hétvégi túra napokig tartó valódi rémálommá válik. 

Budapesti életkép, 1987. január 12-én. A parkoló gépkocsik ki sem látszottak a hó alól

Forrás: MTI/Kleb Attila

Az utolsó igazi télnek elkeresztelt extrém időjárási helyzetet az észak-északnyugati irányból a Kárpát-medencébe betörő, nagyon hideg, sarkvidéki eredetű, illetve az ezzel egyidejűleg dél-délnyugati irányból érkező nagy nedvességtartalmú és enyhe mediterrán ciklon légtömegének keveredése okozta. 

Grönlandi jégsivatagnak tűnt az M7-es 

Az arktikus, csontig hatoló hideg levegő erős szélvihar kíséretében rontott rá az országra, ezért már január 10-én a késő esti óráktól komoly fennakadások mutatkoztak a közlekedésben. 

A Kisalföldön orkánerejűvé fokozódó hóviharban a széllökések ereje meghaladta a 100 km/órát, 

de Magyarország más területein is viharos, 70-80 km/órás sebességű szél hordta a kavargó havat. Már másnap reggelre hatalmas hótorlaszok zártak el a külvilágtól több települést, és sokan a járhatatlan jégsivataggá változott utakon rekedtek. 

Elakadt gépkocsi az 1987-es nagy havazás idején

Forrás: MTI/Kozma Zoltán

A hó pedig továbbra is intenzíven szakadt, 

délutánra országos katasztrófahelyzet állt elő. 

Nemcsak a kistelepülések, hanem még egy olyan nagyváros is, mint Székesfehérvár, a hó fogságába került. Az országban akkor uralkodó katsztrofális állapotokat jól illusztrálja a Magyar Televízió korabeli híradójából összeállított, alább beágyazott videó. 

Az M7-es autópálya grönlandi hómezőre emlékeztetett, 

a jégvilág fogságába esett gépjárművek, illetve az azokat kiszabadítani igyekvő, de ugyancsak elakadt hókotrók mentésére helyenként a Magyar Néphadsereg harckocsijait, illetve hernyótalpas, páncélozott járműveit is be kellett vetni. 

Összeomlott a közlekedés, hópaplan alatt parkoltak a gépkocsik

Mindeközben rekordmélységbe zuhant a hőmérséklet. Budapesten napközben sem emelkedett mínusz 17 Celsius-foknál magasabbra a hőmérséklet, és a viharos erejű szélben még ennél is sokkal hidegebbnek lehetett érezni. 

Több, a világtól elszigetelődött vidéki településen krízishelyzet állt elő, a kifogyóban lévő tüzelő- és élelmiszerkészletek miatt. 

A hó csapdájába esett falvakból az azonnali ellátásra szoruló betegeket csak honvédségi páncélosok segítségével lehetett kimenteni. 

Budapest, 1987. január 12. Az utcai hőmérő mínusz 17 Celsius-fokot mutat a 30–50 cm-es hóval betakart Marx (1990-től Nyugati) téren

Forrás: MTI/Baric Imre

Ami talán még ennél is nagyobb problémát okozott, hogy akadozott az áramszolgáltatás, és egész települések maradtak áramellátás nélkül. 

Döbbenetes képet mutatott a főváros is. 

A körúton leállt a villamos- és a buszközlekedés, január 11-én a kora esti órákra gyakorlatilag teljesen megbénult Budapest. Az úttest mentén parkoló autókat méteres hópaplan fedte be; ekkor autóba ülni szinte öngyilkossági kísérlettel egyenértékű cselekedet volt. 

Gyakran még a hókotró gépek is elakadtak a járhatatlan hótorlaszok között

Forrás: Iho.hu

Ehhez azt is hozzá kell tenni, hogy az 1980-as évek derekán idehaza jószerével még azt sem tudták, mi fán terem a téli abroncs, és bizony a szocialista táborbeli személygépkocsikkal, a Skodákkal, Trabantokkal, Wartburgokkal, illetve a hátsókerék-hajtású, diagonál abroncsos Ladákkal ilyen viszonyok mellett közlekedni felért egy életveszélyes túlélő túrával. 

A fogaskerekű tragédiája

Az iskolákat, valamint a hivatalok többségét is bezárták. Nagyon sokan nem tudtak eljutni a munkahelyükre, és azok közül, akik megpróbáltak gyalogosan nekivágni az útnak, 

sokan a kórházban kötöttek ki a fagyási sérüléseik miatt. 

A rendkívüli hideg tragikus baleseteket is produkált. Az egyik legszomorúbb és egyértelműen az extrém hideg számlájára írható baleset a fogaskerekű vasút vonalán történt. 

Az egyik szerelvény roncsa

Forrás: Veke

Január 11-én este fél kilenckor az Esze Tamás Iskola megállóhelyen a fogaskerekű két szerelvénye egymásba rohant. Az 52-es pályaszámú szerelvénynek elfagyott a fékrendszere, ami miatt  szabadon, megállíthatatlanul gyorsult a pályán, és belerohant a hegymenetben haladó 63-as szerelvény kocsijába. 

Mindkét vonatvezető azonnal meghalt, és sok utas is megsérült az ütközés következtében. 

A szerelvények egymásba fúródott roncsai csak az Orgonás állomásnál fékeződtek le annyira, hogy megálljanak. 

Havazás utáni enyhülés ónos esővel

A három napig szakadatlanul zuhogó hó vastag lepelként borult az országra. A hóvihar elülte után, 1987. január 16-án a középhegységekben 50–77 cm, a síkvidéken pedig 20–50 cm volt a hótakaró átlagos vastagsága. 

Utcai látkép az 1987-es „mesetél” utáni napokban

Forrás: Fortepan/KRISTEK PÁL

A dél felől beköszöntő enyhülés sem okozott azonban felhőtlen örömet, 

az ország déli megyéiben az ónos eső miatt vastag tükörjég képződött a hó felületén. 

Ilyen kiterjedt, az ország minden pontját elérő és megbénító havazásra nem sok példa akadt 1987-ig. 

Hidegrekordok Magyarországon 

Még ha az 1987. januári nagy havazáshoz hasonló, valódi katasztrófahelyzetet okozó és szélsőségesen hideg időjárás nem is számít túl gyakorinak a Kárpát-medencében, extrém hidegrekordokban azért bővelkedik az elmúlt száz év. Az eddigi magyarországi abszolút hőmérsékleti minimumot 1940. február 16-án Miskolc-Görömbölytapolcán mérték, akkor mínusz 35 Celsius-fokot mutatott a hőmérő higanyszála. 

Az 1987-es hidegbetörés mellett az elmúlt száz évben több extrém hidegrekord is született

Forrás: Fortepan/UMANN KORNÉL

Az eddigi legalacsonyabb napi közép-hőmérsékletet Baján tapasztalhatták meg. A halászlevéről híres Duna menti városban 1942. január 24-én mínusz 26,8 Celsius-fok volt a napi átlaghőmérséklet. A legmélyebben Debrecenben fagyott át a talaj 1929. február 15-én, 

már-már szibériai viszonyokat idéző egyméteres mélységig. 

Az eddig legalacsonyabb éves közép-hőmérséklet – plusz 4,2 Celsius-fok – a Kékestetőn alakult ki 1980-ban. Noha a fél métert is meghaladó 1987-es hó igencsak vastagnak számít a Kárpát-medencében, semmi az Alpokalján 1947 februárjában lehullott hó vastagságához képest. 

Jégtörő a Dunán az 1950-es években

Forrás: Napi Történelmi Forrás

1947. február 19-én Kőszegen 151 centiméter vastag hótakarót mértek a szakemberek. 

A hosszú ideig tartó hideget sem szereti mindenki. A havas napok számát tekintve az ország legmagasabb pontja, a Kékestető a hazai első helyezett, 1943–1944 telén kereken 154 napig fedte hótakaró. Ha tartós a hideg, a folyó- és állóvizek is befagynak, esetenként a Jeges-tengert idéző vastagságú jégpáncélt növesztve. 

A befagyott Balaton

Forrás: Szakadáti Oliver / Life.hu

A magyar tengert 1962–1963 telén borította leghosszabb ideig, 110 napig jégtakaró, 

a jégpáncél maximális vastagsága pedig elérte az 50 centimétert. Budapesten 1929. február 11-én mérték az abszolút hőmérsékleti minimumot a II. kerületben, mínusz 23,4 Celsius-fokkal. (Forrás: OMSZ, Országos Meteorológiai Szolgálat)

Majdnem megismétlődött az 1987-es rémálom

Az elmúlt három évtizedben csak egyszer fordult elő az 1987-es januári rémálomhoz hasonló krízist okozó havazás: 2013 márciusában. A szeszélyes időjárásnak a szabadságharc évfordulójára időzített nagy havazása azonban – szemben a Kádár-korszak többnapos hóviharával – nem terjedt ki az ország egész területére, „csak” a Dunántúl középső sávját és az ország északkeleti területét érintette.

Káosz az utakon a 2013-as márciusi hóvihar idején

Forrás: AFP/Szilard Gergely

A meteorológiai helyzet nagyon hasonló volt az 1987-es eseményekhez. 

A kora tavaszias időt hirtelen felváltó zord sarkvidéki időjárás a délről érkező nagy nedvességtartalmú mediterrán ciklonnak volt köszönhető, amely Közép-Európa felett találkozott az északnyugatról érkező, arktikus eredetű hideg légtömeggel. A két eltérő hőmérsékletű levegőtömeg ütközése heves szélvihart és erős havazást okozott. A Dunántúlon, 

a Bakony térségében tombolt legerősebben az orkánerejű szél, a Kab-hegyen 165 km/órás széllökést mértek, 

ám az alacsonyabban fekvő területeken is 100 km/óra körüli volt a szél átlagsebessége.

Megrongálódott kamion a 2013. márciusi extrém havazás és szélvihar idején

Forrás: AFP/Szilard Gergely

A március 14-én este elkezdődött havazás területileg nem volt egyenletes intenzitású, ám a brutális erejű szél hatalmas hótorlaszokat épített, megbénítva ezzel a közlekedést. Március 17-én megdőlt az országos napi hidegrekord, 

Vásárosnaményban mínusz 18,2 Celsius-fokra süllyedt a hőmérő higanyszála. 

Budapesten Ferihegyen, illetve Pestszentlőrinc térségében pedig mínusz 7,1 Celsius-fok volt a márciusi tél rekordhőmérséklete. Az előrejelzést sokan nem vették elég komolyan, és a közeledő hosszú hétvégére figyelemmel végeláthatatlan kocsisorok indultak el az M7-es és az M1-es autópályán. 

Rendőrségi páncélozott csapatszállító vesz részt a mentésben, Ács térégében

Forrás: AFP/Sandor H. Szabo

A hirtelen lecsapó hóvihar – csakúgy, mint 1987-ben – ezrével ejtette fogságba az autósokat. 

Az autópályák mentén az Antarktiszt idéző több méter magas hófalakat épített az orkán, 

és másnapra, március 15-re 19 település vált megközelíthetetlenné, majd 100 helységben pedig megszűnt az áramellátás. A 2013. márciusi katasztrófahelyzet összesen 59 kistérséget érintett országszerte. És hogy lesz-e hasonló idő az idei, keményen kezdődő januárban? Csak remélhetjük, hogy nem. 

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK