"Anyagilag semmiképpen nem rázhatja meg a szondák elvesztése a NASA-t, az erkölcsi veszteség viszont

Természetesen a Mars kutatása, mint az alaptudományok általában, nem hoz közvetlen anyagi hasznot. Itt is születhetnek azonban olyan technikai megoldások, eljárások, egyéb felfedezések, amelyek később a műszaki gyakorlatba átkerülve mégiscsak hasznosulnak - nyilatkozta az [origo]-nak Both Előd, a Magyar Űrkutatási Iroda igazgatója.

[origo]: Ha figyelembe vesszük a Mars Climate Orbiter szeptemberi eltűnését is, akkor a NASA összesen négy Mars-szondát veszített el az idén, vagyis a Mars Surveyor '98 küldetés totális kudarcnak tekinthető. Igaz-e az az állítás, mely szerint a sok elbocsátás miatt meggyengült a NASA szakmai színvonala, s részben ennek köszönhetők a sikertelenségek?

B. E.: Nincsenek pontos adataim arról, hogy milyen mértékű elbocsátások voltak a NASA-nál, azonban biztos vagyok benne, hogy a NASA szakmai színvonala változatlanul erős. A Climate Orbiter kudarcát egyébként is olyan ostoba hiba okozta, hogy azért nehezen lehetne bármiféle leépítést vagy átalakítást felelőssé tenni.

[origo]: A Mars Surveyor '98 küldetés összesen mintegy 300 millió amerikai dollárba került. Ez valóban olcsónak számít?

B. E.: A korábbi bolygókutató szondák milliárdos költségvetéséhez képest feltétlenül, ráadásul ne felejtsük el, hogy ezért a pénzért egy keringő és egy leszálló egységen kívül két kicsi, de számos újszerű technológiai megoldást alkalmazó mikroszonda is elkészült. Összehasonlításképpen megemlíthetem, hogy a NASA évente 2 milliárd dollárt költ űrtudományokra, viszont 8,5 milliárdot az emberes űrrepülésekre és az űrrepülőgép-rendszer üzemeltetésére.

[origo]: A NASA új filozófiájának helyessége - az "olcsóbban, gyorsabban, jobban" felfogás - a kezdeti sikerek ellenére most meginogni látszik. Igaz ugyan, hogy ennek keretében már olyan nagyszerű szondák dolgoztak, mint a Mars Pathfinder és a Lunar Prospector, a folytatás azonban teljes kudarcot hozott. Véleménye szerint változtat-e a NASA ezen a filozófián?

B. E.: Nem tudok a NASA vezetőinek fejével gondolkodni, de a magam részéről nem látok okot arra, hogy ezen a filozófián változtatni kellene. Sőt, ami az olcsóságot illeti, a szondák elvesztése éppen a program helyességét igazolja, hiszen így "csak" 300 millió dollár veszett oda, töredéke annak, mint amekkora kár egy hagyományos felfogásban épített, "nagy" bolygókutató szonda elvesztésekor érte volna a NASA-t. A filozófia második kívánalma ez esetben ugyancsak előnyt jelent, hiszen a közeljövő Mars-szondáit esetleg már át lehet úgy alakítani, hogy a most megválaszolatlanul maradt kérdésekre mielőbb mégis választ kaphassunk.

[origo]: A Mars Climate Orbiter elvesztését egy olyan banális emberi hiba okozta, amely talán példátlan az űrkutatás történetében. Ön szerint történhetett-e hasonló baklövés a leszállóegység esetében, illetve kié a felelősség egy ilyen esetben?

B. E.: Egyelőre nemcsak én nem tudom, mi lehetett a hiba oka, de a NASA szakemberei sem. Így felelőtlenség lenne találgatásokba bocsátkozni. Ma még csak annyit lehet tudni, hogy a Sugárhajtás Laboratóriuma (JPL) és a NASA egyaránt felállítja saját szakértői bizottságát, amelyek egymástól függetlenül próbálják kideríteni, mi okozhatta a szonda elvesztését. Abban azonban biztos vagyok, hogy a hiba okát kereső szakembereknek nem lesz könnyű dolguk, hiszen a szondával a leszállás közben - a terveknek megfelelően - megszakadt a rádiókapcsolat, így csak közvetett módon tudnak majd utánajárni a kudarc okának.
Tekintettel arra, hogy mindhárom leszálló egység elveszett, elsősorban valamilyen közös okra gyanakodnak. Mindamellett, előzetesen is elismerték, hogy a Deep Space szondák vállalkozása az átlagosnál sokkal kockázatosabb, így azt a feltételezést sem lehet teljesen elvetni, hogy ezek egyszerűen mégsem élték túl a 700 km/ó sebességű becsapódást, a Landernél viszont esetleg egészen más természetű műszaki hiba léphetett fel.
Tény, hogy az űrprogramok széles csapatmunkában valósulnak meg, szakemberek százainak vagy ezreinek részvételével. A felelőst vagy felelősöket nyilván meg kell keresni, ha lehet. Az azonban fel sem merülhet, hogy a program költségét a "bűnösnek" mondjuk levonják a fizetéséből. Egyetlen pozitív következmény a szervezési és ellenőrzési módszerek további finomítása, tökéletesítése lehet.

[origo]: Mit következményekkel járhat e kudarc a NASA számára anyagi és erkölcsi szempontból?

B. E.: Anyagilag semmiképpen nem rázhatja meg a szondák elvesztése a NASA-t. Vegyük figyelembe, hogy a NASA éves költségvetése mintegy 13,5 milliárd dollár, tehát a mostani, 300 milliós veszteség az 1 évi költségvetésnek is csupán 2,2%-a. Ráadásul a kiadás nem egyetlen év költségvetését terheli, hiszen a szonda a "gyorsaság" ellenére is legalább 2-3 évig készül. A veszteség tehát néhány évre szétosztva évi 1% alatt marad, ez még a NASA-nál sokkal kisebb szervezeteket sem szabad, hogy megrázzon.
Sokkal kínosabb a kérdés második része, hiszen az erkölcsi veszteség vitathatatlanul óriási. A küldetés - különösen az Orbiter szeptemberi elvesztésére való tekintettel - az érdeklődés középpontjában állt. Ennek alátámasztására egyetlen adatot említenék: a Mars Polar Lander Web lapja december 3-án 54,8 millió kérést regisztrált, ami a szakemberek szerint 1-5 millió független látogatásnak felel meg. Ezzel szemben 1997-ben a Pathfinder honlapján a legforgalmasabb napon is csak 47 millió kérést regisztráltak. A különbségbe persze belejátszik az Internet rohamos terjedése, de az adatok mégis jellemzőek az óriási érdeklődésre.
Mindamellett, az elmúlt napokban az Egyesült Államokban végzett közvélemény-kutatás eredménye arra utal, hogy az amerikaiak többsége sem ítélkezik elhamarkodottan. Annak ellenére, hogy 1962 óta a Mars kutatására indított 25 amerikai, szovjet és orosz űrszonda küldetése közül 11 végződött kudarccal vagy volt csak részben sikeres, a több mint 10 ezer megkérdezett 72%-a úgy gondolta, hogy a Mars kutatását folytatni kell!

[origo]: Egyre többen hangoztatják, hogy ezek az ablakon kidobott dollármilliók más, hasznosabb célokra is fordíthatók. Mi erről a véleménye? Miért van szükség a Mars kutatására?

B. E.: A kérdésben szereplő "más, hasznosabb célok" megfogalmazás megfoghatatlan és félrevezető. Hosszasan lehetne vitatkozni arról, ki mit tekint hasznosnak. Ha csak a pénzben mérhető anyagi hasznot tartjuk szem előtt, akkor ugye nem a Mars kutatása lenne az egyetlen emberi tevékenység, amelyet haszontalannak ítélnénk. Olyannyira, hogy az életünk értelmét adó, az emberi létet valóban emberivé tevő foglalatosságok legtöbbjét abbahagyhatnánk.
Természetesen a Mars kutatása, mint az alaptudományok általában, nem hoz közvetlen anyagi hasznot. Itt is születhetnek azonban olyan technikai megoldások, eljárások, egyéb felfedezések, amelyek később a műszaki gyakorlatba átkerülve mégiscsak hasznosulnak. Ha pedig az űrtevékenység egészét nézzük, akkor az minden gazdasági elemzés szerint jövedelmező üzletág. Számos terület, például a távközlés vagy a távérzékelés részben vagy egészen magán cégek kezébe került, ami a legbiztosabb jele a nyereséges működésnek.

[origo]: Hogyan folytatódik ezek után a NASA nagyszabású Mars-sorozata? Milyen űrszondák indítását tervezik? Lehetséges-e, hogy a mostani kudarc miatt az egész terv halasztást szenved?

B. E.: A Mars felé kétévente "nyílik ki" az úgynevezett indítási ablak. A NASA úgy tervezte, hogy a következő évtizedben minden alkalommal legalább két szondát indít. Daniel Goldin, a NASA vezérigazgatója azonban már december 7-én azt nyilatkozta, hogy át kell gondolni a NASA Mars-programját. Feladásról természetesen szó sem lehet, de azt komolyan felvetette a vezérigazgató, hogy a 2001-re tervezett szondák indítását esetleg a következő indítási ablakra kellene halasztani. Néhány hónap múlva erről bizonyára már többet fogunk tudni.

[origo]: A bolygókutatás egyik legnagyobb szakmai vitája a körül forog, hogy továbbra is robotszondákkal próbálkozzunk, vagy minél előbb embereket küldjünk az űrbe. Utóbbi esetben ugyanis nem lennénk ennyire kiszolgáltatva a hasonló technikai malőröknek, hiszen egy űrhajós helyben megjavíthat vagy lecserélhet egy berendezést. Ön szerint melyik a gyümölcsözőbb módszer?

B. E.: Hosszú ideje az automatákkal történő kutatás híve vagyok. Igaz, hogy az űrhajós a kis hibát ki tudja javítani, de mi van, ha a hiba olyan súlyos, hogy nincs idő cselekedni? Az automaták elvesztése - mint arról beszélgettünk - anyagi és erkölcsi kár, de az űrhajósok esetleges halála olyan tragédia, amelyet nem szabad az előzőekkel egy lapon említeni. Az űrhajósok életfenntartásának biztosításához levegőre, vízre, élelemre és számos kisegítő berendezésre van szükség, ami jelentősen megnöveli az indítandó tömeget, ezen keresztül pedig a költséget. Olcsóbb és kockázatmentesebb tehát emberek helyett automatákat küldeni a világűrbe, ahová csak lehet. Nagyon gondosan kell kiválogatni azokat a feladatokat, ahol az űrhajósok személyes jelenlétére feltétlenül szükség van. Ugyanakkor ne feledkezzünk meg arról, hogy a robotika rohamosan fejlődik, a mai automaták képességei sokszorosan felülmúlják régebbi társaikét.
A mostani kudarcok nyomán rágondolni is szörnyű, hogy a nyolcvanas években még sok szakember is úgy vélte, hogy az 1999-es indítási ablakban már elindulhatott volna az első, embereket is szállító Mars-űrhajó.

[origo]: Az amerikai és a magyar űrkutatás között jelenleg több élő kapcsolat is létezik. Az űrrepülőgépeken már használták a Pille nevű dózismérő műszert, amely az űrhajósokat érő sugárterhelést méri. Az épülő Nemzetközi Űrállomáson több szempontból is érdekeltek vagyunk. Érintheti-e a mostani kudarc az együttműködést?

B. E.: Semmiképpen nem érintheti. A NASA Mars-programjában eddig sem vettünk részt és ezután sem szándékozunk részt venni. A Pille várhatóan jövőre várhatóan feljut a Nemzetközi Űrállomásra. Annak építési menetrendje azonban teljesen független a NASA Mars-programjától.

Korábban: