Bolygóegyüttállás: a világvége 2000-ben is elmarad

A bulvársajtó 1999-ben négy időpontra is világvégét hirdetett, s úgy tűnik, idén sem fogunk hiányt szenvedni hasonló rémhírekből. A 2000. év fő attrakciója a május 5-ei bolygóegyüttállás lesz: öt planéta csoportosul a Halak és a Kos határán, viszonylag kis területen, mintegy 20 fokos körzetben. Ott lesz a Nap, és tiszteletét teszi a Hold is.



A bolygók helyzete 2000 május 5-én a Földről szemlélve. A Merkúr, a Vénusz, a Mars, a Jupiter és a Szaturnusz egy mindössze 26 fok széles égterületre zsúfolódik (a köztük lévő valódi távolság persze óriási). Ez a legszorosabb együttállás 1962 óta, s hasonló helyzet egészen 2675-ig nem következik be. Az együttállásból csak a "szélét", vagyis a hajnali Vénuszt, este pedig a Marsot figyelhetjük meg, mivel a Nap is ezen az égterületen tartózkodik. Az együttállás semmiféle hatással nem lesz ránk - ezt fejtegeti az alábbiakban Trupka Zoltán remek cikke


Tudjuk, hogy csillagképek valójában nem léteznek, csupán az emberi fantázia termékei. Legtöbbjüknél a csillagok csak közel egy irányban látszanak, de tőlünk és egymástól való távolságuk is óriási. Elnevezésük - egy korántsem globális - közmegegyezésen alapul, és kevés kivételtől eltekintve nem is hasonlítanak arra, aminek nevezik őket. Így aztán annak sincs semmilyen jelentősége, hogy egy-egy bolygó éppen melyik jegyben tartózkodik, de az asztrológusok már fenik a fogukat, hiszen valószínűleg sokan fordulnak majd hozzájuk, hogy megtudják, mit jelent számukra a csillagok állása.

Évezredekkel ezelőtt az embereknek még fogalmuk sem lehetett az égitestek mibenlétéről. Az égbolt ismerete viszont nélkülözhetetlen volt számukra, hiszen a Nap és a Hold csillagok közötti helyzete alapján készítettek naptárt, hogy idejében el tudják végezni a mezőgazdasági munkákat. Ó-Egyiptomban a Szíriusz heliákus (Nappal együtt való) kelésekor indult meg a Nílus áradása. Tapasztalataik alapján úgy gondolták, hogy a két dolog összefügg. Ma már tudjuk, hogy meteorológiai, éghajlattani okok miatt áradt éppen akkor a Nílus, a csillagok aktuális helyzete csupán véletlen egybeesés volt. Az is bevett gyakorlat volt hajdanán, hogy fogyatkozások idején éktelen lármát csaptak az égi szörny elijesztésére, mert hitük szerint fel akarja falni a Napot vagy a Holdat. A módszer bevált, hiszen néhány óra múlva vége lett a fogyatkozásnak. Ma már mosolygunk ezen, pedig ez a szokás és a mögötte lévő szemlélet egyidős azzal, hogy az égitestek állása meghatározza sorsunkat. A korabeli ismereteknek megfelelt, mai tudásunkkal már csak babonának nevezhetjük.

A Vénusz.Ma a csillagászat (asztronómia) és a csillagjóslás (asztrológia) között - szó szerint - ég és föld a különbség. Olyan udvariatlanság összetéveszteni őket, mint ha Budapestet keverné valaki Bukaresttel. A csillagász valóban az égitestekkel foglalkozik, az asztrológusnak sokkal fontosabb a pszichológia, amit a hiszékenység kihasználása érdekében érdemes tanulmányoznia. Mindehhez ma már a csillagos ég csak ürügy.

Niels Bohr szerint jósolni nagyon nehéz, különösen, ha a jövőről van szó. Nos a jövőt természetesen nem lehet megtudni a csillagokból, s erre évezredes tapasztalatok is mutatnak. Igaz hogy számos eseményt „kiolvastak" már a csillagokból, de mindig csak utólag. Márpedig az előrejelzés szóban nem csak a jelzés a fontos. Vannak persze bevált jóslatok is, de az elmúlt évszázadokban sok százezer horoszkópot készíthettek, ebből néhánynak muszáj volt bejönnie. A többi mindig gyorsan elfelejtődött.
Ez lett a sorsa az 1962. február 5-i együttállásnak is, mellyel alighanem az asztrológia történetének legnagyobb melléfogását követték el, mivel ezen a napon a Föld tengelyének ki kellett volna billennie helyzetéből. Legalábbis ez állt a legtöbb jóslatban.
A közhiedelemmel ellentétben nem is olyan ritka a bolygók sorakozója, legutóbb 1994-ben volt a mostanihoz hasonló együttállás. Akkor a Nyilasban és a Bakban helyezkedett el az öt legfényesebb bolygó, de rendkívüli esemény nem történt.

A Mars.A Nap és a Hold valóban hat Földünkre, gondoljunk csak az apály és dagály váltakozására. De a bolygóknak még akkor sincs számottevő fizikai hatásuk, ha azonos irányban helyezkednek el. A kilenc nagybolygó össztömege több mint ezerszer kisebb, mint a Napé. A gravitációs erő hatása a távolság négyzetével fordítottan arányos. Márpedig az említett égitestek idén május 5-én akkor is elég messze lesznek tőlünk, ha az adatokat lefelé kerekítjük. (Lásd a cikk végén lévő táblázatot.)
Teljesen tudománytalan tehát arra hivatkozni, hogy a bolygók árapálykeltő ereje fog katasztrófát okozni. Egyszerű számítások segítségével kiderül, hogy május 5-én Naprendszerünk legnagyobb bolygója, a Jupiter kb. 1,5 mm-rel növeli a Hold és a Nap árapályának mértékét. A többi bolygó együttes hatása sem éri el a fenti érték felét.
A bolygók látszólagos elhelyezkedése tehát nem jelent semmit. Sokszor kerültek már közel egymáshoz az égen, ennek ellenére bolygónk még mindig egyben van. Az emberekben viszont csak az maradt meg, amikor ezzel egyidejűleg valami váratlan és negatív esemény történt. A csillagokból egyébként sem a jövőt, hanem a múltat lehet kiolvasni! Már a legközelebbi bolygóktól is többször tíz perc alatt ér ide a fény, a csillagoktól pedig több száz vagy akár több ezer évig is jöhet, mire eljut hozzánk. Mi tehát nem a mostani, hanem a fény-kiinduláskori állapotot, vagyis a múltat látjuk.

A Jupiter.A bevezetőben említett híreszteléseket nem lehet ártatlan játéknak minősíteni. Tavaly a napfogyatkozás ürügyén katasztrófákkal ijesztgették a lakosságot. Ez minden napfogyatkozáskor előfordul, a szóban forgó esetet a bejelentés időzítése emelte ki. Tavasszal az egyik kereskedelmi tévécsatorna legnézettebb hírműsora után a magát jósnak nevező interjúalany ecsetelte a bekövetkező szörnyűségeket - a tévések kommentárja nélkül. Tette és tehette mindezt akkor, amikor Koszovóban a legvéresebb harcok folytak, és a fél ország attól félt, hogy a háború átterjed hazánkra is. A pánikkeltéssel felérő adásnak - büntetőjogilag - semmilyen következménye nem lett. Augusztus 11-én persze nem történt semmi a beígért rettenetből, ami érthető is. Az már nem annyira, hogy miért nem keresték és interjúvolták meg újra a „szakembert"?
Azért sem mondhatjuk, hogy ártatlan játékról van szó, mert a magyar lakosság egy (nem is olyan kis) része igen nehéz körülmények között él. A televízió nyújtja az egyetlen „szórakozást", amelyből viszont csak az erőszakot látja. Nem csoda, ha sokan az átlagnál gyengébb idegi tűrőképességgel rendelkeznek. Az se lenne csoda, ha egy ilyen rémhír hallatán néhányan úgy gondolnák, hogy most már minden mindegy, és visszavonhatatlan lépésekre szánnák el magukat. A korábbi „világvégék" alkalmával számtalan ilyen eset történt. 1910-ben a Halley-üstökös megjelenésekor sokan eltékozolták vagyonukat, mások öngyilkosok lettek. Arról azonban nem lehetett hallani, hogy egyetlen rémhírterjesztőnek is bármi baja esett volna. Jogilag elég nehéz megfogni őket, lelkiismeretükre apellálni pedig naivitás lenne. A bulvársajtó üzleti érdekektől vezérelve nem riad vissza semmilyen álszenzáció tálalásától.

A Szaturnusz.Teheti, hiszen az emberi pszichikum sajátsága a szorongás, a félelem az elmúlástól, aminek persze jól felfogott önvédelmi, evolúciós okai vannak. A megsemmisülést azonban agyunk nem tudja feldolgozni. Ez a lelki jelenség az összes vallás transzcendens gondolatainak fenntartója és újraélesztője. Nem tudunk mit kezdeni a halállal, és kibúvókat keresünk előle: túlvilágot, mennyországot, reinkarnációt találunk ki és emeljük társadalmi szintre. Ennek a megsemmisülés-félelemnek a kifejezése a világvége-szorongás is, erre építenek akarva-akaratlanul is a rémhírterjesztők, és mivel szinte minden ember tudatalattijában ott van ez a misztikus rettegés, újra és újra be lehet dobni a köztudatba, mert erősebb érzelmi hatást eredményez, mint ha észérvekkel próbálunk valakit meggyőzni arról, hogy ezer együttállás volt már az égen, és mégse történt semmi.
Egyedüli megoldás a tanulás, ismereteink kiszélesítése lehet, ami persze sokkal nehezebb, mint egyszerűen elhinni a készen tálalt, készen kapott információt. Fáradságos, de megéri, hiszen sok szép élményben lesz része annak, aki megismerkedik a csillagok világával. Anyagilag is megéri, hiszen nem veszi meg évről évre az ugyanazokat a szenzációkat hirdető újságokat.

Végezetül még egyszer megnyugtatunk mindenkit: május 5-én semmi különleges nem történik majd, legalábbis a bolygók együttállása miatt biztosan nem. Az ember sorsára a legkevésbé az égitestek vannak befolyással, a legnagyobb veszélyt saját maga jelenti önmaga számára. Az intő jeleket tehát ne az égen keressük. Ha mégis szörnyülködni akar valaki, akkor ne az eget kémlelje, hanem nézzen körül - itt a Földön.

Trupka Zoltán

Név Tömeg (Föld=1) Távolság
Hold 0,01 400 ezer km
Nap 333 000 150 millió km
Merkúr 0,05 184 millió km
Vénusz 0,8 254 millió km
Mars 0,1 369 millió km
Jupiter 318 885 millió km
Szaturnusz 95 1, 5 milliárd km

A Meteor csillagászati évkönyv adatai alapján

Köszönetnyilvánítás:
dr. Ádám Györgynek az e-mailen adott útmutatásaiért és Bartha Lajosnak az Együttállások és más égi jelek című előadásának szövegéért.

Ajánló:

A május 5-ei bolygóegyüttállás részletes háttéranyaga, visszatekintésekkel a korábbi hasonló jelenségekre angol nyelven. Bolygóegyüttállások. További infromációk angol nyelven, linkek, animációk. Egy másik kitűnő, bolygóegyüttállásokkal foglalkozó oldal. Különösen értékesek a táblázatok, amelyek egyikéből megtudhatjuk, hogy a bolygók Földünkre gyakorolt árapálykeltő-hatása még egy együttesen is csak a Hold hasonló hatásának töredékét teszi ki.