Bizonytalan az X-38-as mini mentőűrhajók sorsa

Amerikaiak, európai szakértőkkel együttműködve, fejlesztik a Nemzetközi Űrállomás véglegesnek szánt mentő űrrepülőgépét. Jelenleg az orosz Szojuz mentőűrhajók is bevethetők drámai fejleményeknél, ezeket kellene felváltaniuk az X-38-as jelzésű mini űrrepülőgépeknek. Ezek sorsa viszont kétséges, mivel még a NASA költségvetése is bizonytalan.

Az X-38-as formáját, amely egyébként eltér a ma használatos amerikai űrrepülőgépekétől, már az 1970-es években kialakították az amerikai légierő X-24A-terv keretében. Érdekes, hogy nagyon hasonló alakú űrrepülőgépet terveztek az oroszok is a 70-es években a Spiral programban. Ennek az űrrepülőgépnek 1:2 léptékű, Bor-4-es változata 1982-84 között négyszer repült Föld körüli pályán, és sikeres tengeri leszállásokat hajtott végre. Ez viszont már a Burán űrrepülőgép-program mozzanata volt.

Az amerikaiak a mentő célzatú űrrepülőgéppel komolyabban 1997 óta foglalkoznak, pilóta nélküli makett, illetve modell változatait már többször kipróbálták. A kísérleti légköri repülésekre a kaliforniai Dryden központban került sor. A nyolcadik, sikeres leszállási manővert 2001. december 13-án hajtották végre.

Az amerikaiak az X-38-ast a NASA B-52-es szállító repülőgépének szárnyához erősítve vitték fel (felső kép). Mintegy 14 kilométernyi magasságban levált a B-52-esről, és egyperces szabadesés után már hangsebességgel közlekedett. Körülbelül 10 kilométeres felszín feletti magasságnál kinyitották az előfékező kör-, illetve kupola-ejtőernyőt, amely a repülés sebességét 800 kilométer/óránkénti sebességről 100 km/órára csökkentette. Az utóbbi sebességnél kinyílt a fő fékezőernyő. Ez a világ legnagyobb szalagejtőernyője. (Felülete másfélszerese egy Boeing-747-es szárnyfelszínének, és ilyeneket korábban sportcélra alkalmaztak.) Az X-38-as az Edward légibázisnál lévő kiszáradt sóstó területére szállt le.

Az X-38-as mostani Földre érése közben Ken Hamm NASA-űrhajósjelölt részt vett a légköri leszállás távirányításában. Használta azt a pilótapultot, amelyet majd az űrrepülő változatba építenek be, és közben kipróbálta az ESA által fejlesztett leszállást vezérlő szoftvert. A 12 perces légköri leszállás után az X-38-as mintegy 64 km/órás sebességgel érte el a sóstó kiszáradt medrét Kaliforniában.

A még érvényes tervek szerint Houstonban, a Johnson Űrközpontban épül az X-38-as méretarányos gép kísérleti példánya. Ezt 2003-ban a jelenlegi amerikai űrrepülőgépek egyike felszállítaná, de az X-38-as mentő űrrepülőgép első kísérleti leszállására már önállóan kerülne sor. A kísérlet elvégzésének időpontja azon múlik, mikor lesz-e elég pénze rá a NASA-nak. A végső szót az amerikai kongresszus, illetve a NASA új vezetője, Sean O'Keefe mondja ki, s ez a 2002. év egyik legfontosabb döntése lesz.

Azért is fontos az X-38-as sorsa, mert ezen a kis űrrepülőgépen egy sor olyan műszaki újdonságot próbálnak ki, amelyeket a jövő amerikai űrrepülőgépénél felhasználnak. Igaz, a jelenlegi négytagú flotta - a Columbia, a Discovery, az Atlantis és az Endeavour - nagyon is modern. Műszaki élettartamukat harminc évre becsülik. Ez azt jelenti, hogy 100-100 repülést végezhetnek el. Megjegyezzük, a Nemzetközi Űrállomás élettartamát nem tervezik ilyen hosszú időre.

Horváth András

Ajánlat:

Az X-38-as hivatalos honlapja - angol nyelvű információk, képek, videók

Fotók: NASA, Dryden Flight Research Center