Az eddigi feltételezések szerint az úgynevezett spirális galaxisok spirálkarjai a forgás során felfelé tekerednek, míg galaktikus ágaik nem sűrűsödnek össze, mert a bennük lévő csillagok mindig változtatják a helyüket, hol kívülre, hol belülre kerülnek a galaxisban.
A NGC 4622 galaxis azonban éppen ellenkezőleg forog a megszokotthoz képest, igazi fejtörést okozva ezzel a csillagászoknak. A különös elnevezésű csillagrendszer 111 millió fényévre található a Földtől a Centaurus (Kentaur) csillagképben.
A Hubble űrteleszkóp 2001 májusában készített felvételei szerint az NGC 4622-nek két olyan kinyúló külső "karja" van, amely az óramutató járásával ellentétes irányába mutat.
A tudósok feltételezése szerint a galaxis "szédült viselkedése" mögött galaktikus ütközés állhat. A külső karok szokatlan mozgásából a csillagászok arra a következtetésre jutottak, hogy valamikor régen az NGC 4622 összeütközött egy másik társával, magába olvasztva egy kisebb csillaghalmazt.
A csillagászok azt gyanítják, hogy a Hubble felvételein látható és a galaxison áthúzódó egyenes porfelhő képe, amelynek iránya éppen a rendszer középpontjába mutat, a galaxisok összeütközésének bizonyítéka.
A galaxisok dinamikailag stabil rendszerek, amelyeket saját gravitációs erejük tart össze. Közülük a legtöbb spirális jellegűnek olyan gázokból, csillagokból álló nyúlványai vannak, amelyek a forgás irányától függően húzódnak mögötte, s ezek alkotják voltaképpen a spirális galaxis karjait.
A csillagokból, gázokból és porokból álló galaxisok, rendkívül lassan forognak. A Nap - amely a Tejút néven ismert galaxis egyik spirális karján helyezkedik el - feltehetően 250 millió évenként kerüli meg a galaktikus központot.
Korábban: