Harmincöt éve halt meg Jurij Gagarin

Harmincöt éve, 1968. március 27-én vesztette életét repülőbalesetben Jurij Alekszejevics Gagarin szovjet repülőtiszt, a világ első űrhajósa.

1934. március 9-én született egy Szmolenszk melletti kis faluban, Lusinóban élő parasztcsaládban. Édesanyja fejőnő, apja ács volt. Munkásnak készült, öntödei szakmunkásiskolát, majd Szaratovban ipari technikumot végzett. A munkásfiatalok városi repülőklubjának tagjaként szállt fel először, s döntött úgy, hogy a repülést választja hivatásul. 1955-ben már az orenburgi repülőiskolán tanult, és 1957-ban első osztályú minősítéssel avatták pilótává.

Életében a nagy lehetőség 1959-ben érkezett el, amikor Szergej Koroljov, a szovjet rakétaprogram vezetőjének javaslatára elkezdték az űrrepülésre alkalmas jelölteket kiválogatni a légierő fiatal és tehetséges tisztjei közül. Gagarin azonnal jelentkezett, miként még háromezer társa is. Gagarin az összes, egyre szigorúbb követelményeket támasztó vizsgán megfelelt, bekerült az első százba, húszba, majd tagja lett az űrutazásra készülő hatos csoportnak is.

A szovjet hírügynökség, a TASZSZ 1961. április 12-én tette közzé a hivatalos közleményt, amely szerint Jurij Alekszandrovics Gagarin űrhajójával egy óra negyvennyolc perc alatt egyszer megkerülte a Földet, majd sikeresen földet ért az előre kijelölt körzetben, a Szovjetunió területén. Az első űrhajós személyéről az űrhajózási állami bizottság a start napjának reggelén döntött, méghozzá German Tyitov javára. A legenda szerint azonban Nyikita Hruscsov, a kommunista párt mindenható főtitkára bekérette a jelöltek tablóját, és Gagarin képére bökött: így ő repülhetett, Tyitov csak dublőr lett. Azonban Nyikolaj Kamanyin naplója ezt cáfolja, amelyből az derül ki, hogy nem a start napján, hanem két nappal előtte döntöttek Gagarin mellett. Ezért ő végezte el az utolsó gyakorlatokat Bajkonurban, a katapultülésben, az űrhajóban.

A szenzációs hírt a szovjet propaganda alaposan kihasználta a kommunista rendszer felsőbbrendűségének bizonyítására. Gagarin főhadnagyot, a világ első űrhajósát két fokozattal őrnaggyá léptették elő az űrrepülés közben. Később megkapta a Szovjetunió Hőse címet és a Lenin-rendet is. A szovjet vezetés Gagarint afféle két lábon járó propagandafegyvernek tekintette; beutazta az egész világot (1961-ben Magyarországra is ellátogatott), s a nyílt arcú, egyszerű és szerény fiatalember mindenhol rokonszenvet keltett. Államfők és kormányfők fogadták, élménybeszámolókat tartott, elhalmozták ajándékokkal, kitüntetésekkel, holdkrátert és ásványt neveztek el róla.

A hithű kommunista Gagarin nyilatkozataiban mindig kiállt hazája és rendszere mellett, a kozmoszból visszaérkezése után egy hónappal közölte: "Jól tudtam, hogy barátaim, az egész szovjet nép figyelemmel kísérik űrutazásomat, szilárdan hittem, hogy a párt és a kormány készen áll arra, hogy segítsen rajtam, ha bonyolult helyzetbe kerülnék."

Amikor Afrikában járt, megkérdezték tőle, volt-e nála valamilyen talizmán. Gagarin válasza: "Igen. A szkafanderem zsebében volt egy igazolás, hogy szovjet állampolgár vagyok. Ez a legmegbízhatóbb talizmán." Egy másik talizmán ma is gyakorlatban van az orosz űrhajósok között, Gagarin emlékére. Start előtti este hozzá hasonlóan a Fehér nap a sivatag felett című szovjet filmalkotást nézik meg, s indulás előtt a kilövőálláshoz félúton, űrruhában könnyítenek magukon. Ilyenkor arra is ügyelniük kell, hogy a nagy elődhöz hasonlóan a busz egyik hátsó kerekét célozzák meg - a szokás alól a hölgyek, sőt a külföldiek sem kivételek.

A korabeli szovjet propaganda fölösleges titkolódzásának következményeként azonban még ma is akadnak, akik kétségbe vonják, egyáltalán repült-e Gagarin, vagy ha repült is valóban, ő volt-e az első.

Útja után számos óvintézkedést léptettek életbe vele kapcsolatban: öt évre eltiltották minden veszélyes tevékenységtől, így nem vezethetett autót és egyedül sehová sem mehetett. Előbb a szovjet űrhajósok egységének parancsnoka, majd a később róla elnevezett kiképzőközpont parancsnokhelyettese lett. 1966-tól bekapcsolódott az új Szojuz-űrhajók legénységének kiképzésébe, sőt dublőre volt a Szojuz 1-en repülő és végzetes balesetet szenvedő Vlagyimir Komarovnak. 1968 februárjában repülőmérnöki diplomát szerzett, ekkor engedélyezték számára, hogy ismét vadászgépeken repüljön.

Első önálló repülését március 27-re tűzték ki, de az időjárási viszonyok miatt az egyik legtapasztaltabb vadászpilótát adták mellé. A MiG 15-ös géppel felszállás után 12 perccel megszakadt a rádiókapcsolat. A lezuhant gép öt méter mélyen a fagyott földbe fúródott roncsait csak hosszas kutatás után találták meg a Vlagyimir megyei Novoszlojovo közelében, s másnap reggelre lett világos, hogy a pilóták életüket vesztették.

Gagarin halála a leghajmeresztőbb mendemondákra adott alkalmat. Egyesek szerint a szovjet állambiztonsági szolgálat, a KGB által szervezett összeesküvés áldozata lett, mások szerint földönkívüliek ragadták el. Napvilágot láttak olyan feltételezések is, hogy Gagarin nem tudott megbarátkozni "élő műemlék" szerepkörével, depressziós lett, inni kezdett, és ittas állapotban, engedély nélkül szállt fel.

Volt olyan pletyka, hogy egy másik űrkísérlet vagy közúti baleset áldozatául esett, esetleg felrobbantották, lelőtték, öngyilkos lett. Megint más szóbeszéd szerint katapultált és eszméletlenül megtalálták, ezután plasztikai műtétet hajtottak végre rajta, majd zárt intézetbe csukták.

A szerencsétlenség kivizsgálására kormánybizottságot hoztak létre, amely húsznál is több feltételezést vizsgált meg, de egyiket sem tudta egyértelműen bebizonyítani. Ezért az akkor legvalószínűbbnek látszót fogadták el: e szerint a gép egy meteorológiai ballonnal ütközött össze, és emiatt zuhant le. Húsz évvel később újra megvizsgálták Gagarin halálának körülményeit, a jelentés szerint gépük feltehetőleg egy másik repülőgép okozta turbulencia miatt dugóhúzóba került, és bár ebből többszöri megpördülés után sikerült kijutniuk, olyan közel voltak a földhöz, hogy a becsapódást nem tudták elkerülni.

Gagarin 108 perces útja a világűrben mindenképpen új korszakot nyitott az emberiség történelmében, s ő maga az egész világ szemében emez új korszak jelképévé vált.

Vladár Tamás