Új bizonyíték a sötét energiára

Új megfigyelések erősítik meg, hogy a Világegyetemben valóban létezik a "sötét energia". Hatalmas adatmennyiség feldolgozása után megállapították, hogy az Univerzum mikrohullámú háttérsugárzása forróbb ott, ahol több az anyag - a kutatók szerint ezt a jelenséget csak a sötét energia okozhatja.

Az 1930-as években született meg a Világegyetem történetének ősrobbanás (Big Bang) modellje. Eszerint a Világegyetem folyamatosan tágul. A tágulást a galaxisok színképének megfigyelt változásai (vöröseltolódás) és később más mérési adatok is alátámasztották. A modellek egyre lassuló tágulással számoltak, vagyis az Univerzum anyagcsomói közti tömegvonzás egyre inkább lefékezi a tágulást. Később kiderült, hogy az őstörténet kezdetén, még az első másodperc elején lehetett egy olyan nagyon rövid szakasz, amikor gyorsulva tágult a Világegyetem. Ezt követően azonban egyre kisebb volt a tágulás üteme, a tágulás lassult.

1998-ban új mérési adatok alapján a korábbival éppen ellentétes következtetésre jutottak: a Világegyetem tágulása jelenleg nem lassul, hanem gyorsul. A Hubble-űrtávcső nagyon távoli szupernovákról készült felvételei alapján meghatározták a felrobbanó csillagok távolságát és az onnan ideérkező fény jellemzőit, ebből jött ki a tágulás gyorsulása. 2001-ben egy újabb szupernova-felvétel elemzése hasonló eredményre vezetett.

A tágulás üteme csak úgy fokozódhat, ha valamilyen hatás a gravitáció ellen dolgozik, ez az ismeretlen valami kapta a "sötét energia" nevet - a sötét szó az ismeretlenségre utal. Van a világegyetemben valami, amit nem látunk és egyelőre nem is értünk.

Az új bizonyíték a Világegyetem 1965-ben felfedezett mikrohullámú háttérsugárzásához kapcsolódik. Ez a sugárzás akkor keletkezett, amikor az Univerzum kb. 300 000 éves volt. Az első mérések még egyenletesnek mutatták a minden irányból érkező sugárzást. Később műholdas mérések, először a COBE, majd a WMAP műhold mérései parányi eltéréseket mutattak ki a háttérsugárzás irányeloszlásban.

A kutatók a WMAP műhold friss mérési adatait összevetették a galaxisok térbeli elhelyezkedéséről rendelkezésre álló információkkal. A Sloan Digital Sky Survey mintegy 25 millió galaxis adatait rögzíti. Az összehasonlítás során egyértelmű összefüggésre bukkantak: kissé magasabb hőmérsékletnek megfelelő sugárzás érkezik azokból az irányokból, amelyekben több a galaxis, nagyobb az anyagmennyiség. Az eltérés jól értelmezhető egy antigravitációs hatással, a feltételezett sötét energiával. Mibenlétéről most sem tudunk többet, csak létezése látszik biztosabbnak. Steven Weinerg Nobel-díjas fizikus biztos abban, hogy "bárhogy is oldódik meg a sötét energia  problémája, annak valószínűleg nagy hatása lesz a fizika és a csillagászat egészére."

Jéki László