Stardust: sikeres üstökösrandevú

Az európai és amerikai marskutató szondák "inváziója" közötti pár napban egy másik, történelmi jelentőségű küldetés is csúcspontjához érkezett: a Stardust űrszonda január 2-án berepült egy üstökös kómájába és anyagmintát vett belőle, hogy 2006-ban visszahozza a Földre.

Friss információk

2004. január 3. 13.00. A Stardust honlapján közölték az üstökös-megközelítés részletesebb információit. Az előzményeket és a tudományos hátteret a cikk előző részeiben olvashatják. A képek és a letöltött adatok tudományos elemzésének eredményei később várhatók.

A legnagyobb megközelítés idején a szonda 240 km-re közelítette meg a Wild-2 üstököst. Az aerogél-kollektor (lásd lent) sikeresen elvégezte a kómából történő anyaggyűjtést, amelyet 2006 elejére hoz vissza a Földre. Mivel az üstökösöket a Naprendszer kialakulásának időszakából visszamaradt égitesteknek tartják, a begyűjtött anyag elemzése rengeteg értékes információval szolgálhat arról, milyen volt az az "ősanyag", amelyből bolygórendszerünk megszületett.

Bár a küldetés elsődleges feladata a mintavétel volt, a navigációs kamera által készített pazar felvételek a küldetés irányítóinak legmerészebb álmait is felülmúlták. A képek sokat segíthetnek az üstökösök viselkedésének jobb megértésében. A jobb oldali kép nagyobb változata, illetve további kép és információk az Űrvilág űrkutatási hírportál cikkében találhatók.

2004. január 3., 0.30. A hazai idő szerint éjfélkor Kaliforniában megkezdődött sajtótájékoztatón a NASA bejelentette: a Stardust sikeresen elrepült a Wild-2 üstökös mellett, épségben vészelve át az égitest veszélyes, kb. 200 km-es közelségét. Az adatok folyamatosan töltődnek le az irányítóközpontba, de azt már lehet tudni, hogy az üstökös kómájából történő mintavétel (lásd lent) sikerült, és az első felvételt is közzétették a magról.

Részletes beszámolóval még a nap folyamán jelentkezünk, miközben újabb izgalmak várnak ránk, hiszen fél szemmel már a Spirit amerikai marsjáró január 4-ei landolására kell figyelnünk. Ugyancsak január 4-től szoríthatunk azért, hogy már a vörös bolygó körül keringő Mars Express megtalálja a Beagle 2 leszállóegységet. A 2004-es esztendő igen mozgalmasan kezdődik az űrkutatás számára.

Korábbi információk - a küldetés tudományos háttere

Az űrkutatásban történetében eddig egyedülálló küldetés 1999. február 7-én vette kezdetét, amikor a floridai Kennedy-űrközpontból sikeresen startolt a Stardust ("Csillagpor") nevű interplanetáris űrszonda. Küldetésének fő célja a Wild-2 periodikus üstökössel való találkozás, amely a tervek szerint, 2004. január 2-án érkezett el. A Földtől 400 millió km-re bekövetkező randevú során a szonda anyagot gyűjt az üstökös magját övező kómából (por- és gázburokból).

Az amerikai Stardust az első üstököskutató szonda a Giotto óta, amely 1986-ban a Halley-, 1992-ben pedig a 26P/Grigg-Skjellerup-üstökös mellett repült el. A teljesség kedvéért azonban meg kell említeni a Deep Sapce 1 pazar felvételeit a Borelly-üstökösről, amelyeket részletesen bemutattunk rovatunkban. Annyi azonban bizonyos, hogy ez az első olyan küldetés, amelynek feladata egy üstökösről történő anyagminta-vételre is kiterjed.

A Stardust az üstököshöz vezető pálya során kétszer kerülte meg a Napot, s a bolygóközi tér anyagából is mintát vett. A csillagászok remélik, hogy ebben a csillagközi térből beáramlott szemcsék is lesznek, innen a küldetés neve. Először az Ulysses-űrszonda mutatta ki (1993), hogy létezik ez a beáramlás, később pedig a Galileo-űrszonda adatai is megerősítették a felfedezést.

A legnagyobb közelség idején a Stardust körülbelül 250 km-re lesz az üstökös magjától, így lehetőség nyílik jó minőségű felvételek elkészítésére is. A kómából gyűjtött anyagot egy speciális hőálló kapszulában a szonda visszahozza a Földre, s a tervek szerint 2006. január 15-én ejtőernyővel dobja a felszínre, míg maga az űreszköz visszatér a "mély-űrbe", s folytatja működését.

Előző
Következő

KAPCSOLÓDÓ CIKK