Újabb rejtély a tizedik bolygó körül

Vágólapra másolva!
Az új megfigyelések tovább fokozzák a nemrégiben felfedezett Sedna körüli bizonytalanságot.
Vágólapra másolva!

Mint arról korábban beszámoltunk, 2004. március 15-én a NASA hivatalosan is bejelentette, hogy megtalálták a Naprendszer eddigi legtávolabbi égitestét. Az inuit tengeristen után Sedna névre keresztelt égitest 135 milliárd kilométerre is eltávolodhat a Naptól, s lehetséges, hogy az ún. Oort-felhő első megfigyelt objektuma.

Az eddigi megfigyelések szerint a Sedna átmérője közel 1700 kilométer, vagyis a Plútó után a legnagyobb test a nagybolygók övezetén kívül. (Számos hírforrás ezért a 10. bolygóként említette, s mi is erre utaltunk címünkben. Fontos azonban megjegyezni, hogy bármikor felfedezhetnek egy még nagyobb testet a Plútón túl, így a 10. bolygó kérdését egyre kevésbé érdemes firtatni.) A Sedna rendkívül elnyúlt pályán kering a Nap körül. Felfedezésekor kb. 13 milliárd kilométerre volt a Naptól, azonban 10 500 éves keringési ideje alatt akár 135 milliárd kilométerre is eltávolodhat, vagyis kb. 900-szor távolabbra, mint a Föld.

Április 14-én a NASA újabb eredményeket jelentett be az égitesttel kapcsolatban, miután a földi távcsövek megfigyelései után elemezték a Hubble-űrtávcső 35 felvételét is.

A felfedezéskor biztosra vették, hogy a Sedna egy vagy több nagy holddal rendelkezik, mivel forgása igen lassú, s ez a csillagászok szerint egy kísérő égitest vagy égitestek gravitációs hatásával magyarázható. A Sedna az eddigi adatok alapján 20-50 nap alatt fordul meg a tengelye körül, amivel a Merkúr és a Vénusz után a leglassabban forgó égitest a Naprendszerben. A két belső bolygó forgását azonban a Nap erőteljesen befolyásolja, ráadásul a Vénusz nem a "szokásos" irányban forog (azaz a többi bolygóéval - kivéve az Uránuszt - ellentétes, ún. retrográd forgása van).

A Hubble felvételein azonban nincs nyoma egyetlen nagyobb holdnak sem. Az új fejleményre egyelőre nincs tudományos magyarázat, s újabb adalék az égitest szokatlan tulajdonságaihoz. A jelenlegi modellekhez illeszkedő egyetlen lehetőség, hogy a Hubble megfigyelései idején a mégis létező hold éppen a Sedna mögött vagy előtt tartózkodott, így nem láthatták önálló pontként a gigászi bolygócsíra mellett.