Képes beszámoló a földi marsbázisról

A sarkvidéki Flashline Mars Analógia kutatóállomás befejezte idei munkáját. A 2004-es, a sorban 9. legénység tagja volt Kereszturi Ákos, aki geológusként vizsgálta a kutatóbázisnál lévő, 20 kilométeres Haughton becsapódásos krátert.

A Haughton-kráter a marsbéli kráterek földi analógiája: nagy becsapódásnyom bolygónkon, ahol a robbanás hőjétől felforrósított kőzetek repedésiben forró víz áramlott a felszín alatt. Az ilyen ún. hidrotermális rendszerek különböző ásványegyütteseket hagynak maguk után, vizsgálatukkal a robbanás utáni viszonyok rekonstruálhatók. Ez a Mars esetében kiemelten fontos: az ősi felszín alatti víz olyan körülményeket teremthetett, amelyek az élet keletkezése szempontjából is érdeklődésre tartanak számot. Bár az ilyen szerkezetek vizsgálata kulcsfontosságú a vörös bolygón, előfordulásuk, jellemzőik alig ismertek.

A Haughton-kráter kialakulása után a peremen a kőzetblokkok megrogytak és a centrum felé csúsztak. A csúszási síkok (avagy vetősíkok) csatornát biztosítottak a forró víz áramlásnak. A fenti ásványtársulásokat tehát a vetősíkok mentén kereshetjük - ahol a kráterperemmel párhuzamos íves vetősíkok elmetszik a felszínt. A Haughton-kráterben több ilyet is sikerült azonosítani - de nem színük vagy sajátos ásványösszetételük nyomán.

Az elmozduláskor keletkezett kőzettörmelék a kivált ásványoktól összecementálódott, és így jobban ellenáll az eróziónak, mint a környező alapkőzet: kevésbé pusztult le, szakkifejezéssel élve kipreparálódott (lent). A kiemelkedő tömbök 0,5-1 kilométeres távolságból szabad szemmel is észrevehetők. Ezek általában kisebb dombokon fordulnak elő - a hasonló alakzatok megközelítése problémát is okozhat majd a Marson. Földünkön a Landsat-műholdak, a Marson a Mars Global Surveyor bolygókutató űrszonda felvételei ebből a szempontból a felbontóképesség határán vannak, így e formák felismeréséhez részletesebb képek készítése, illetve helyszíni terepbejárás szükséges.

A fentiekhez kapcsolódik az analógia-kutatás másik fontos vonatkozása: az ESA által tervezett ExoMars roverrel (marsjáróval) kapcsolatos vizsgálatok. A kérdés az, hogy mit és hogyan tudna egy ilyen rover egy, a Haughtonhoz hasonló marskráterben felismerni. A munka során egyértelművé vált, hogy a rover útvonalának tervezése kulcsfontosságú, egyrészt mert a különleges helyszínek egymástól messze vannak, másrészt mert nehezen lehet őket megközelíteni. A Haughton-kráterben előforduló, a marsbélihez hasonlító tereptípusok (sziklaborítottság, sziklaméret, lejtőszög és -változékonyság stb.), a felszín alatti permafrost (örökké fagyott talaj) jó tesztterületként szolgálhat a jövőbeli marsjáróknak. Az ExoMars tervezett műszerparkja nem csak a felszín alól kibukkanó forrásokat, az olvadó hófoltokat vizsgálhatná. A területen élő, hideghez alkalmazkodott életközösségek például a kőzetek belsejében lévő ún. kriptobiotikus kérgek formájában figyelhetők meg. Ezek az élet- és életnyom kereső berendezéseknek adnak célpontokat. Ugyanakkor az is kiderült, hogy az érdekes törmelékszemcsék felismerése alapos "pásztázást" igényel - azaz nagy körültekintés szükséges már a közlekedés alatt is.

Érdekesség, hogy a hazai fejlesztésű Micro-telescopium nevű nagyító tesztelése is szerepelt a programban. A cél egyelőre mindössze annak tanulmányozása volt, miként lehet kézi nagyítót használni szkafanderben. Kiderült, hogy sem a kézben tartott, sem a sisak belső felületére szerelt nagyító nem nyújt megfelelő észlelési körülményeket. A sisak külső felületére rögzített berendezés az ideális, elsősorban a nagy ásványszemcsék alakjának megállapítására, valamint az apró szemcsék közti kötőanyag vizsgálatára. A közeljövő fejlesztései között egy apró fényforrás elhelyezése szerepel a nagyító külső peremén, közvetlenül a lencse mellett.

A Haughon-kráterbeli expedíciót a Magyar Űrkutatási Iroda, a Telescopium Kft., a Csodák Palotája és a Pro Renovanda Alapítvány támogatta. Az egy hónapos munkáról képes beszámoló a Mars Society magyar tagozata által szervezett novemberi Első Magyar Mars Konferencián tekinthető meg.