Utazás egy jégbe fagyott világban

A Cassini-űrszonda négy éves tervezett működési ideje során körbejárja a Szaturnusz gazdag és változatos holdrendszerét. A küldetés egyik legfontosabb része 2005 januárjában következik.

Mint arról korábban beszámoltunk, a Cassini-űrszonda október 26-án repült el a Szaturnusz legnagyobb, s egyben legrejtélyesebb holdja, a Titan mellett. A nagy felbontású felvételeken az égitest eddig soha nem látott felszínének meglepő részletei bukkantak elő.

A megközelítés során készült felvételekből nemrég készítették el a hold egy egész félgömbjét ábrázoló mozaikképet. A kilenc felvételből összeállított képen igyekeztek kiszűrni a légkör torzító hatását, így egyes felszíni alakzatok is kivehetők. A felvétel középső részén a legkisebb a légkör torzító hatása, ezért ott tűnnek elő legjobban a felszíni formák, amelyek sötét és világosabb területek váltakozásában nyilvánulnak meg. A homályossá váló szélső részeken a köd elmossa a részleteket, csupán a fehéren csillogó déli pólussapka vehető ki. A mozaikképhez felhasznált felvételek a Titántól 650 000-300 000 km közötti távolságból készültek, a kép különböző pontjain a felbontás 2-4 km/pixel között változik.

Az egyenlítő környékén látható világosabb felszíni alakzat a Xanadu-terület elnevezést kapta. A szakemberek körében élénk találgatás folyik arról, hogy a sötét és világos vonalak mintázatát mi hozhatta létre. A felszínt alakító folyamatokról azonban egyelőre csak annyit lehet biztosan tudni, hogy mivel becsapódási kráterek nyoma nem látható, fiatal felszínről van szó. Az azonban kérdéses, hogy vulkáni aktivitás, tektonikus folyamatok, szél, esetleg folyók vagy tengerek eróziója okozza-e a felszín folyamatos megújulását.

Két nappal a Titan melletti elhaladása után egy teljesen más világ közelébe ért a Cassini. A Szaturnusz egy másik holdját, a Tethys kráterekkel szabdalt felszínét fényképezte le 256 000 kilométeres távolságból. A Cassini a Voyager-űrszondák 24 évvel ezelőtti útjánál sokkal közelebb száguldott el a hold mellett, így felvételén minden eddiginél jobban kivehető a hold felszínének sajátos, enyhén sárgás színe.

A Tethys épp ellenkezője a Titánnak: a felszínt sűrűn borítják becsapódásos formák, sok helyen az idősebb kráterekre fiatalabbak települnek. A hold sűrűsége majdnem megegyezik a víz sűrűségével, ami alapján feltételezhető, hogy anyagának nagy részét jég képezi. A Cassini 2005 szeptemberében repül majd el nagyon közel a Tethys-hez, amikor lehetőség nyílik e fagyos világ alaposabb megismerésére.

A Szaturnusz holdrendszerének több tagjáról is olyan felvételeket készített az űrszonda, amelyekhez hasonlót eddig még sohasem láthattunk. Feltárult előttünk egy másik hold, a Dione világos csíkokkal szabdalt felszíne is. Az 1118 kilométeres átmérőjű holdat kráterek és hatalmas sávok borítják. A jelenlegi felvétel mintegy 1,2 millió kilométeres távolságból készült. A Cassini december közepén halad majd el közvetlenül a Dione mellett.

A küldetés egyik legfontosabb része azonban 2005 januárjában következik: december 25-én a Huygens-leszállóegység leválik a Cassiniről és január 15-én leereszkedik a Titan felszínére, ahol mintegy két órán keresztül végez majd tudományos méréseket. Az európai készítésű leszállóegységen a napokban újabb tesztet végeztek el - ami egyben a leválás előtti utolsó ellenőrzés volt -, és ez alkalommal is mindent rendben találtak a szakemberek.

Csengeri Timea