Egy éve a Marson

2005.01.06. 10:54

Egy évvel ezelőtt landolt a Spirit amerikai marsjáró a vörös bolygón, amelyet 20 nap múlva az Opportunity követett. A két küldetés az űrkutatás egyik legnagyobb sikertörténete, amelyből most a leglátványosabb képeket mutatjuk be.

Születésnapját ünnepli a Spirit: egy éve már, hogy hét hónapos és közel 500 millió kilométeres utazás után, közép-európai idő szerint 2004. január 4-én reggel landolt a Marson. Ezzel 1997 után az emberiség visszatért a vörös bolygóra, hogy véghezvigye az eddigi legösszetettebb tudományos küldetést (részletes összeállításunk az első napok eseményeiről korábbi cikkünkben).

A Spirit azóta nagy utat tett meg: eljutott a leszállóhelytől mintegy két kilométeres távolságban található Columbia-hegyek vonulatához. Útja során több olyan kőzetre bukkant, amelyekhez hasonlót korábban még sosem láttunk a Mars felszínén, és közvetett bizonyítékokat szolgáltatott az egykori folyékony vízborításra. Következő célpontja a Husband-hegy (a Columbia-hegy különböző vonulatait a balesetben életüket vesztett legénység tagjairól nevezték el).

2004. január 25-én reggel a NASA második marsjárója, az Opportunity is landolt a vörös bolygón, egy kb. 20 méter átmérőjű, néhány méter mély kráterben. A leszállóhely már az első képek alapján geológiai paradicsomnak tűnt, és egyáltalán nem hasonlított az eddigi marsi tájképekre. Mint később kiderült, a kráter falában lévő réteges szerkezetű kőzetkibukkanás elemzése az első komoly bizonyítékot jelentette az egykori folyékony vízborítás mellett.

Az igazán komoly eredmények azonban a marsjáró következő célpontjában, a mintegy húsz méter mély Maradandóság-kráterben következtek, ahol az Opportunity fél évet töltött az egykori becsapódás nyomán feltárt kőzetrétegek vizsgálatával. A mélyedésből küldetésének 315. napján mászott ki, s ismét rágurult a Meridiani-síkság végtelen homoktengerére. A kráterfal kedvező dőlésszögének köszönhetően a Maradandóság-kráterben a napelemek a vártnál több energiát termeltek, a sík talajra kiérve azonban a marsjáró napelemeinek energiatermelése mintegy 15%-kal csökkent.

Mielőtt az Opportunity tovább indult volna következő célpontja, saját hővédő-pajzsa felé, összehasonlította a kráterperemen található régebbi keréknyomait a frissekkel. A szakemberek azt remélik, hogy ezzel sikerül az időközben eltelt mintegy 200 sol (marsi nap) alatt lerakódott port, valamint egyes légkörfelszín kölcsönhatásokat (például a szél felszínformáló tevékenységét) megfigyelni.

Ezután röviddel megérkezett a kráter peremétől mintegy 200 méterre található hővédő pajzshoz, amely a leszállás során csapódott a felszínbe, és két nagyobb darabra tört. A marsjáró közelről és alaposan tudja vizsgálni a szerkezeten látható égési nyomokat, amelyek a légköri hatásokról árulkodnak. Ez fontos adat a közeljövő leszállóegységeinek tervezéséhez.

Forrás: [origo]

Az Opportunity eddigi útja a Marson

A marsjárók egyéves működése minden várakozást felülmúl. A tervezett élettartam négyszeresét produkáló szerkezetek továbbra is jó állapotban vannak és újabb feladatok elé néznek. 2005-ben pedig újabb űrszonda indul a vörös bolygó felé: augusztusban startol a Mars Reconnaissance Orbiter nevű keringőegység, amely minden korábbinál részletesebben térképezi fel a felszínt, áthidalva az eddigi keringőegységek és a leszálló szondák felvételeinek felbontása közti szakadékot.

A két berendezés munkájáról részletes beszámolók olvashatók a Mars Society magyar tagozatának honlapján és Mars-alrovatunkban.

A Spirit és az Opportunity vizsgálatainak a Mars fejlődéstörténetére vonatkozó eddigi legfontosabb eredményei a Telescopium.hu csillagászati portál cikke alapján:

  • újabb érveket hoztak fel az egykori marsfelszíni folyékony víz létezése mellett, így ma már szinte mindenki elfogadja, hogy egykor volt víz a Marson
  • megerősítették azt az elgondolást, amely szerint a vizes időszakok viszonylag rövidek lehettek a múltban
  • a Spirit leszállóhelyéről, az ősi Gusev-krátertóról kiderült, hogy területén azért kevés a víznyom, mert az idős tavi üledékeket egy északnyugatról érkező bazaltos lávafolyás borította be
  • az Opportunity eredményei alapján elképzelhető, hogy azért nem képződtek karbonátos üledékek az ősi Marson, mert ehhez túl savas volt az egykori környezet
  • mindkét rover érveket talált amellett, hogy az utóbbi néhány 100 millió évben az alacsony szélességre vándorló vízjég megolvadása hozhatott nedvességet a kőzetek külső felületére az egyenlítő környékén.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK