Egy éve úton a Rosetta-űrszonda

Március 4-én este a Rosetta-űrszonda elrepült a Föld közelében. Ezzel a manőverrel újra felgyorsult, és tovább folytatja útját célpontja, egy üstökös felé.

Egy évvel ezelőtt, 2004. március 2-án indították el az ESA Európai Űrügynökség Rosetta-Philae űrszondapárosát 7,1 milliárd kilométeresre tervezett útjára, a Csurjumov-Geraszimenko-üstökös felé. A komoly magyar részvétellel zajló küldetést korábbi anyagunkban részletesen bemutattuk Olvasóinknak. A szonda 2014-ben találkozik majd az üstökössel. Az odavezető út meglehetősen bonyolult, a Rosetta többször elrepül majd bolygók közelében, hogy gravitációs lendítéseket hajtson végre. Ezekkel az ún. hintamanőverekkel hajtóanyagot takarítanak meg, a szonda pedig eléri majd az üstökös sebességét - ez az előfeltétele annak, hogy hónapokig együtt repülhessenek.

A mostani volt az első, nagyon pontosan kiszámított hintamanőver. Az űrszonda mindössze 1954 kilométer magasságban suhant el a Csendes-óceán felett, Mexikótól nyugatra; a Földhöz viszonyított sebessége 38 000 kilométer/óra volt. Az űrprogram irányítói az alkalmat a berendezések próbájára is felhasználták, jelenleg a Holdat tekintve célpontnak. Kipróbálták azokat a hardver- és szoftvereszközöket is, amelyek majd az üstökös és az űrszonda együttrepülése során döntő szerepet játszanak. A próba sikeres volt.

A következő hintamanőverre 2007. február 26-án, a Marsnál kerül sor, majd az üstökös megközelítése előtt további három Föld- és egy Mars-megközelítést hajtanak végre. Az üstökös közelébe érve a Rosetta űrszonda két részre válik szét. Egyik egysége (orbiter) az üstökös körüli pályára áll, a másik, Philae nevet viselő egység (lander) pedig leereszkedik az üstökös felszínére. Az üstökösök a Naprendszer ősi anyagát hordozzák, ennek helyszíni tanulmányozása a Naprendszer őstörténetének feltárásához fog hozzásegíteni. A Rosetta segíthet annak az alapvető kérdésnek a megválaszolásában is, hogy volt-e szerepe az üstökösöknek a földi élet megszületésében.

A szondát 15 ország félszáz kutatóintézete, cége építette, köztük több magyar: a KFKI Részecske- és Magfizikai Kutatóintézet (RMKI), a KFKI Atomenergia Kutatóintézet (AEKI) és a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Szélessávú Hírközlő Rendszerek Tanszéke (BME). A munkába a hazai vállalkozói szféra is bekapcsolódott, az ESA és külföldi intézetek megbízásából az SGF Kft. végzett hardver- és szoftverfejlesztést.

A magyar tevékenység döntő hányada a leszállóegységhez kapcsolódik: a Philae fedélzetén a műszerek meghatározó része magyar munka. A legnagyobb feladat a leszállóegység központi számítógépének kifejlesztése volt, a hibatoleráns fedélzeti vezérlő- és adatgyűjtő számítógépet az RMKI-ban hozták létre. A nagy távolság miatt a számítógép teljesen magára hagyatva irányítja majd a leszállást, önállóan szervezi a mérőműszerek adatgyűjtését az üstökös felszínén. Az ehhez kifejlesztett program minimális földi beavatkozás segítségével, váratlan körülmények között is lehetőséget nyújt a feladatok optimális végrehajtására.

Az első bekapcsoláskor a telemetria a fedélzeti berendezések normális, működőképes állapotáról adott információt. A magyar kutatók részt vettek az üzembehelyezési tesztekben, számítógépük a leszállóegység minden műszerének ellenőrzését megfelelően kezelte. A projekt vezetése részéről definiált új hibaállapotok kezelésére új szoftverváltozatot készítettek, és azt sikeresen feltöltötték az egyre távolodó űrszondán lévő leszállóegység központi számítógépébe. Az új szoftverváltozatot már tesztelték, és a kapott eredmények alapján megállapítható, hogy az is sikeresen működik.

Az ESA oklevéllel ismerte el a Rosetta küldetésében résztvevő fizikusok, mérnökökök kiváló munkáját, köztük a Szegő Károly vezette fizikuscsoport és a Szalai Sándor vezette mérnökkollektíva eredményes tevékenységét.

Jéki László