Csillagközi kísértetek

Megtépázott csillagközi felhőkre és eddig ismeretlen fiatal csillagok sokaságára bukkant a Spitzer-űrtávcső a Carina-ködben.

A Spitzer-űrtávcső segítségével is megvizsgálták a Carina-ködben, a 200 fényév átmérőjű por- és gázfelhőben található csillagkeletkezési területeket. Ezek közelében számos nagytömegű csillag található, közülük a leghíresebb a mintegy százszoros naptömegű éta Carinae.

A ködről a látható fény (optikai) tartományban készített korábbi felvételeken érdekes pornyúlványok rajzolódnak ki, amelyek mind a köd középen fekvő éta Carinae felé mutatnak.

A Spitzer-űrtávcső "infravörös szemei" e porburkok mélyére engedett bepillantást: az új felvételen az oszlopokban megbúvó, születőfélben lévő csillagok sokaságára és eddig ismeretlen alakzatokra bukkantak a csillagászok. A szakembereket meglepte az eddig soha nem látott fiatal csillagok változatossága: az eredmények szerint koruk és tömegük is széles skálán változik. A hamisszínes képen a vörös szín a port, a zöld szín pedig a forró gázt jelzi.

A felhőben a legnagyobb csillagokból eredő intenzív csillagszél (részecskesugárzás) indítja be a csillagkeletkezést, mivel felszabdalja és összenyomja a környező térben található csillagközi gáz- és poranyagot. Az oszlopok térbeli elhelyezkedése is emiatt alakul ki, és tulajdonképpen a csillagszélnek ellenálló "kozmikus tanúhegyeknek" tekinthetők. Az anyag csomósodása újabb csillagok születéséhez vezet, így csillagkeletkezési hullám vonul végig a felhőben.

Maga az éta Carinae nem látható a képen, mert túl fényes a teleszkóp számára. A tőlünk 10 000 fényév távolságban található hatalmas csillag egykor a második legfényesebb lehetett az égbolton. Lassan azonban életútja végéhez közeledik, és haldoklása közben időszakonként anyagot dob le magáról, amelyet megvilágítva látványos világító burkot hoz létre maga körül. Elképzelhető, hogy a csillag élete egy emberöltőn belül hatalmas szupernóva-robbanással véget ér.

Cs.T.-S.A.