Tavak helyett vulkánok a Titanon

Vágólapra másolva!
A Szaturnusz óriásholdja továbbra is számos rejtélyt tartogat. Még mindig nem lehet eldönteni, léteznek-e a felszínen metántavak és metántengerek, miközben érdekes vulkáni alakzatokat fedeznek fel.
Vágólapra másolva!

Az elmúlt évek során a Titan légkörében lévő metán utánpótlásaként elterjedt az elképzelés, amely szerint az anyag folyékony tavakból és tengerekből párolog ki. Néhány földi radarmegfigyelés ezt alátámasztotta, ugyanakkor sok nem tudta megerősíteni. A Cassini-szonda radaros észlelései szintén nem utaltak a tavak és óceánok létére. Ugyanakkor a Huygens leszállóegység fotóin tengerpartokra, szigetekre emlékeztető képződmények mutatkoztak, és a légköri metán koncentrációja a felszínhez közeledve emelkedett - ami felszíni forrásra utal.

A Cassini-szonda 2004. október 26-án 1200 km-re haladt el a Titan közelében, mialatt vizuális és infravörös térképező spektrométerével a holdat tanulmányozta. A megfigyelések alapján úgy tűnik, nincsenek tavak és tengerek a hold felszínén, legalábbis a korábban feltételezett kiterjedt formában. Bár lehetőségüket teljesen nem zárhatjuk ki, valószínűbb inkább, hogy a metán lassan szivárog a mélyből és a földi talajvízhez hasonlóan járja át a Titan repedezett vízjégszikláit.

Vulkánok is bocsáthatnak ki metánt, s egy kb. 30 km átmérőjűt sikerült is azonosítani a holdon. A kerekded kiemelkedés tetején lévő mélyedés vulkáni kürtő vagy kaldera lehet, lejtőjén pedig lávafolyásokra emlékeztető képződmények kanyarognak.

A fentiek fényében valószínűbb, hogy a légköri metán vulkáni vagy más tevékenység nyomán jut a felszínre, nem pedig kiterjedt tavakból, tengerekből párolog ki. A Huygens által azonosított kanyargó folyóvölgyek talán egy átmeneti nedves időszakban keletkeztek a közelmúltban. A felszíni tavak léte tehát továbbra is vitatott.

A kiterjedt és világos felszínű Xanadu-régiótól délnyugatra is érdekes képződmény mutatkozott (lásd a képet). A hold közelében 2004 decemberében és 2005 februárjában elhaladt Cassini vizuális és infravörös térképező spektrométere mindkét alkalommal rögzített egy foltot, amely helyét és megjelenését tekintve hónapos időskálán is stabilnak mutatkozott.

A kb. 550 km átmérőjű, íves, félkör alakú, enyhén vöröses terület a környezeténél világosabb, a mérések alapján talán valamivel melegebb is lehet. Mibenlétéről egyelőre szinte semmit sem tudunk. A feltételezések közt szerepel, hogy becsapódás vagy kriovulkáni tevékenység nyomán a felszínre jutott friss víz-ammónia lávát látunk, ami a környezeténél erősebben veri vissza a Nap fényét. Míg a hold felszínének nagy részén a jég kicsit sötétebb a belekeveredett szerves vegyületek miatt, lehet, hogy itt sokkal tisztább és ezért világosabb az anyag. Ugyanakkor az is elképzelhető, hogy sűrű felhők hozzák létre a világos foltot, amelyek valamilyen felszínhez kapcsolódó folyamat vagy jelenség (pl. magas hegy, vulkáni kigőzölgés) nyomán képződnek.

Az első felvételeken még egy nagyméretű becsapódásos kráter peremének nézték a képződményt, de ebben ma már nem biztosak a szakemberek. Talán a következő, 2005. július 2-ára tervezett Titan-közelítés segít a kérdés megválaszolásában. Akkor a szonda a kérdéses terület felett éjszaka fog elrepülni, és ha ekkor is melegnek mutatkozik a vidék, az egyértelműen belső eredetű aktivitásra utal.