Ragyogó hófolt a Marson - a hét asztrofotója

A tavasz közeledtével az elszublimáló hóból visszamaradó foltok hetekig fehéren ragyognak a Mars felszínén.

Forrás: ESA DLR FU Berlin G. NeukumHófolt egy marskráterben

A Mars forgástengelye közel 25 fokos szöget zár be a pályasíkjára állított merőlegessel. Ennek eredményeként hol az északi, hol a déli félteke kap több napfényt, azaz váltakoznak felszínén az évszakok (akárcsak Földünkön). Emellett a Mars pályája elnyúlt, és naptávolban jelentősen kevesebb meleget kap csillagunktól, mint napközelben. A két jelenség együttesen határozza meg az éghajlatot, aminek eredményeként a bolygón a megfelelő helyen és időben akár +10 fok, de -160 fok is lehet.

A tengelyferdeségnek és a pálya elnyúltságának együttes hatása nyomán a déli félteke nyara rövid és forró, ekkor a bolygó napközelben jár és sok fényt kap. Ugyanakkor a kis naptávolság miatt gyorsabban mozog pályáján, ezért ez az évszak rövidebb. A tél ellenben akkor van a déli féltekén, amikor a Mars messze jár a Naptól, ezért a déli tél hosszú és hideg. Az északi féltekén ellentétes a helyzet: a nyár hosszú és enyhe, míg a tél rövid és hűvös.

A tél közeledtével a bolygó légköréből először a vízgőz fagy ki a felszínre. Ha egyenletesen oszlana el az egész Marson, csak néhány századmilliméter vékony jégréteget alkotna. Később, az időjárás további hűlésével a szén-dioxid is elkezd kifagyni a felszínre a légkörből, és néhol a méteres vastagságot is eléri. A szén-dioxid kifagyása miatt a tél közeledtével nem csak a hőmérséklet, hanem a légnyomás is csökken. A bolygón tehát kétféle jég van jelen: fagyott víz és fagyott szén-dioxid, amelyek keveredhetnek is, sajátos molekulaszerkezetű úgynevezett klatrátokat alkotva.

Hó- vagy jégfolt egy marskráter közepén lévő dűne tetején. A kép nagyobb változata (fotó: ESA DLR FU Berlin G. Neukum)

A mellékelt képet a Mars Express-űrszonda készítette, még 2005. február 2-án. A HRSC kamerával készült fotó 15 méteres felbontással mutat egy, az északi szélesség 70. foka környékén lévő 35 km-es átmérőjű krátert. Bár a kráter nagyobb részéről már elszublimált a jég, a peremen néhol még maradt egy kevés belőle. A legfeltűnőbb azonban a kráter közepén lévő hó- vagy jégfolt, amely valószínűleg egy dűne tetejét fedi és vízjégből áll. A jelenség, amelynek eredményeként a jég itt tovább megmarad, pontosan nem ismert. Talán a dűne homokszemcséinek felülete által biztosított mikrofizikai környezet kedvez a fagyréteg fennmaradásának.

Korábban:
Jégsziklák az Enceladuson - a hét asztrofotója
Gigantikus homokdűne - a hét asztrofotója
Kék napnyugta a vörös bolygón - a hét asztrofotója