Hullócsillagok csütörtök és péntek éjszaka

Az augusztusi csillaghullás során több tűzgömb is várható, amelyek közül a legszebbek bevilágíthatják az éjszakai égboltot. A Perseida-meteorraj csütörtökről péntekre és péntekről szombatra virradó éjszaka adja a legtöbb hullócsillagot.

Bolygónk Nap körüli keringése során augusztusban találkozik a Perseida-meteorrajjal. A meteorrajok az űrben keringő törmelék-áramlatok, amelyeket üstökösök vagy kisbolygók szórnak szét pályájuk mentén. A Perseidák darabjai a Swift-Tuttle-üstökösről váltak le. Ezek az apró szemcsék hozzák létre a meteorokat - vagy más néven hullócsillagokat, amikor belépnek a Föld légkörébe. Igen nagy, közel 60 km/másodperces sebességgel találkoznak bolygónkkal. A légköri atomoknak és molekulának ütköznek, fénysugárzásra gerjesztve azokat. A súrlódás miatt saját anyaguk is 1000 Celsius-fok fölé hevül, így sugározni és darabolódni kezd. Az égen gyorsan áthaladó szemcse ezért útja mentén látványos fénycsíkot húz. A jelenség csak néhány tizedmásodpercig látható, közben a test anyaga elfogy, és a hullócsillag kialszik.

A Perseidák legerősebben az 1990-es években jelentkeztek, mivel a Swift-Tuttle 1992-ben járt a Nap közelében. A raj ekkor két csúcsot is produkált: a korábban ismert fő maximum mellett megjelent egy másik is, az üstökösből újabban kidobódott anyag révén. A hagyományos maximumot produkáló csúcs idén augusztus 12-én 20.30 körül várható, ezért a hullócsillagok megfigyelésére főleg a 12-éről 13-ára, azaz péntekről szombatra virradó éjszakát ajánljuk - de a környező napokban, azaz már ma éjjel is sok meteort láthatunk, ha derült az idő. Egyes előrejelzések szerint 12-én hajnalban 6 óra körül, illetve 13-án hajnali 5 körül is erős aktivitás várható.

A meteorok megfigyelése szabad szemmel végezhető. A megfigyeléshez szükséges fontos körülmény a sötét égbolt. Míg kivilágított nagyvárosokból hosszú órák alatt is csak egy-két meteort láthatunk, sötét vidéki ég alól ugyanekkor több tucat hullócsillagot pillanthatunk meg. Próbáljunk tehát minél messzebb kerülni a zavaró fényforrásoktól. Az első negyedben lévő Hold is az égen lesz, de éjfél körül nyugszik, így a hajnali órákban már nem zavarja a fénye az észlelést.

A Perseidák gyors, útjuk mentén zöldes-kékes nyomot hagyó meteorok. Nyomaik akár 1-2 másodpercen át is láthatók maradnak. Ez a maradandó nyom részben a felizzott test elporladásából származik, részben az ionizált levegő marad elég forró a sugárzáshoz a hullócsillag útja mentén. Ritkán a felsőlégköri szelek hatása is megfigyelhető, amelyek elfújva a meteornyomot, látványosan eltorzítják azt. A legszebb látványt természetesen a legfényesebb meteorok adják, amelyeket külön névvel is illetnek: ezek a Vénusznál is fényesebb tűzgömbök. A Perseidák csillaghullása során több tűzgömb is várható, amelyek közül a legszebbek robbanásukkor bevilágíthatják az éjszakai égboltot.

A meteorhullás során megfigyelhető az ún. radiáns-hatás: a meteorok látszólag az égbolt egy pontjáról érkeznek. Ez perspektivikus hatás következménye - az egymással párhuzamosan repülő szemcsék látszólag a végtelenből, egy pontból indulnak, akárcsak az egymással párhuzamos vasúti sínek. Radiánsnak nevezzük azt a területet, ahonnan a meteorok érkezni látszanak. Ez esetünkben a Perseus csillagkép területére esik - ezért is nevezik a rajt Perseidáknak.

A Perseida-meteorok megfigyelése egész éjszakás program. Érdemes tehát meleg ruházatban, esetleg hálózsákkal kiköltözni az ég alá, és türelmesen várni a meteorokat. Helyezkedjünk el úgy, hogy alátámasztott fejünk kb. 50-60 fokkal nézzen a horizont fölé, és ami a legfontosabb: legyünk türelmesek.