Egy galaxis belvárosa - a hét asztrofotója

Vágólapra másolva!
Ezen a héten az NGC 300 jelzésű spirális galaxis központi vidékét láthatjuk e csodálatos felvételen. A tőlünk 6,5 millió fényévre lévő csillagváros a közeli Sculptor-galaxishalmaz tagja, amelyben az egyes galaxisok a közös tömegközéppont körül keringenek.
Vágólapra másolva!

A mellékelt felvételt a Hubble-űrtávcső ACS kamerájával rögzítették. A képen a csillagvárosnak csak a központi, 7500 fényév átmérőjű vidéke látszik. A centrumban lévő fényes folt a galaxis magja. Körülötte a korongja látható, amelyben az egyes fényes csillagokat külön-külön is szemügyre vehetjük. A spirális galaxisban sűrű csillagközi por és gázfelhőket is megfigyelhetünk, ezek a képen enyhén sötétbarnás színnel jelzett, elnyúlt filamentek (szálszerű alakzatok). A képen kisebb csillagcsomók is észrevehetők: ezek fiatal, forró csillagokban gazdag nyílthalmazok lehetnek, amelyek nemrég jöttek létre.

Az egyes csillagok vizsgálatával az NGC 300 távolsága is pontosabban becsülhető, ami viszont a galaxisok térbeli mozgásának és a Világegyetem tágulásának méréséhez használt távolságmérő módszerek pontosításában segít.

Ugyanezt a csillagvárost a 8 méteres Déli Gemini-teleszkóppal is tanulmányozták. Itt nem a belső vidéket, hanem a távoli peremterületeket vizsgálták. A megfigyelések alapján a galaxis korongja közel kétszer nagyobbnak bizonyult, mint korábban feltételezték. A galaxis centrumától 45 ezer fényév távolságban is sikerült a koronghoz tartozó csillagokat azonosítani.

Az NGC 300-hoz hasonló csillagvárosoknál általában viszonylag élesen, hirtelen ér véget a korong, amint távolodunk a központtól. Itt azonban más a helyzet: a korong nem csupán kiterjedt, de a centrumtól távolodva anyagsűrűsége is fokozatosan csökken. A korong külső részében kb. 10 milliárd évvel ezelőtt lehetett intenzív a csillagkeletkezés. Mivel napjainkra alábbhagyott, nehéz az elhalványodott régiót észlelni.

Forrás: AURA STScI ESA NASA

Az NGC 300 központi, 7500 fényév átmérőjű területe. A kép nagyobb felbontású változatának letöltése (AURA, STScI, ESA, NASA nyomán)

A korongot a magtól kifelé haladva addig sikerült követni, amíg felületi csillagsűrűsége a Tejútrendszerünkben, a Nap környezetében jellemző értéknek közel ezredére nem csökkent. Az Androméda-galaxisnál nemrég meglepően távoli gömbhalmazokat azonosított egy másik kutatócsoport. Utóbbi megfigyelés a fentivel együtt arra is utalhat, hogy a spirális galaxisok (közöttük a Tejútrendszer is) lényegesen nagyobbak, mint azt korábban feltételeztük.