Fellángoló szupernóva - a hét asztrofotója

Egy nemrég "fellángolt" szupernóva talán segít a csillagászatban használt távolságskálák pontosításában. A szupernóva galaxisáról az ESO gyönyörű fotót készített.

Forrás: ESOA szupernóva 2005. augusztus 24-én

Az NGC 1559 egy spirális galaxis, amely a déli Reticulum csillagkép irányában figyelhető meg. 2005. augusztus 4-én az ausztrál Robert Evans egy szupernóvát azonosított a csillagvárosban 31 cm átmérőjű távcsövével. Az SN 2005df jelzéssel ellátott vendégcsillag a galaxis magjától kissé északi irányban jelent meg. Fényessége ekkor +13,8 magnitúdó volt, amely kb. 20-szor kisebb, mint a galaxis teljes fényessége. (A felfedező egyébként korábban már kétszer is szerencsével járt ennél a galaxisnál, 1984-ben az SN 1984j, 1986-ban az SN 1986l jelzésű szupernóvát örökítette meg.)

A felfedezés idejében kiderült, hogy az objektum az úgynevezett Ia típusba tartozik, és mintegy 10 nap múlva éri el maximális fényességét. Az Ia típusú szupernóvák feltehetőleg kettős rendszerekben keletkeznek, ahol az egyik csillag már leélte élete javát, és fehér törpévé zsugorodik. Társáról ezután anyag áramlik át rá, így fokozatosan akkorára nő a tömege, hogy már nem tud stabil állapotban maradni, és felrobban. Mivel a robbanás egy kritikus tömegnél következik be, az ilyen szupernóvák elméletileg mindig egyforma fényesek. Ezért kitűnően használhatók távolságbecslésre, hiszen az abszolút fényességük mindig ugyanakkora, s ezt a látszó fényességgel összehasonlítva megállapíthatjuk távolságukat.

Az előbb vázolt forgatókönyvvel azonban többen nem értenek egyet, és más folyamatokkal magyarázzák a jelenséget. A robbanás pontos körülményeinek és kiváltó okának leírása kulcsfontosságú, mivel az Ia típusú szupernóvák becsült abszolút fényessége függ tőle. Ha az utóbbi adatot rosszul ismerjük, az olyan, mintha valaki rosszul szabott méterrudat használna a távolság meghatározására.

Az eddigi elemzések alapján az SN 2005df  esetében egy szokatlan Ia típusú szupernóvával van dolgunk, amely SN 2001el jelű társára hasonlíthat. Utóbbi egy erősen aszimmetrikus robbanás keretében lángolt fel néhány éve.

Az NGC 1559 galaxis az ESO 8,2 méteres VLT Kueyen teleszkópjával készült felvételen, a szupernóva a galaxis felett látható csillagszerű pont. A fotó nagyméretű változatának letöltése (fotó: ESO)

A képen az 50 millió fényévre lévő spirális galaxis részleteit is érdemes megfigyelni. Jól látszanak a fényes spirálkarok, bennük a rózsaszín foltok csillagkeletkezési régiókat jelölnek, ahol a nagytömegű fiatal objektumok sugárzásra gerjesztik a csillagközi anyagot. A becslések szerint évente közel 2 naptömegnyi anyag alakul csillagokká a galaxisban. A csillagváros mintegy 7-szer kisebb a Tejútrendszernél, egy úgynevezett Seyfert- típusú, SBc(s) osztályú spirális galaxis. Centrumában egy kb. 300 000 naptömegű fekete lyuk található, amely anyagot szív el a környezetéből.

Korábban:
Az első földönkívüli hegymászás - a hét asztrofotója
A Tejútrendszer önarcképe - a hét asztrofotója
Galaktikus állatkert - a hét asztrofotója
Ragyogó hófolt a Marson - a hét asztrofotója
Jégsziklák az Enceladuson - a hét asztrofotója
Gigantikus homokdűne - a hét asztrofotója
Kék napnyugta a vörös bolygón - a hét asztrofotója