Új célpont az élet utáni kutatásban

A Cassini-űrszonda olyan jelenségeket figyelt meg a Szaturnusz Enceladus nevű holdján, amelyek alapján az égitest a Földön kívüli élet lehetőségét kutató szakemberek új célpontja lehet.

Forrás: NASA JPLA kék szín a legfrissebb jégszemcsék eloszlását mutatja az Enceladuson, amelyek a kérdéses sarki területen koncentrálódnak

Az Enceladus a Szaturnusz 505 km átmérőjű holdja. A Voyager-2 szonda felvételei alapján, 1981-ben terelődött rá a figyelem. Kiderült, hogy kis mérete ellenére komoly belső aktivitás nyomai látszanak rajta: felszínén hasonló társainál fiatalabb területek vannak, amelyek kora nagyságrendileg 100 millió év. Emellett a ritka E-gyűrűben kering, amely a hold térségében a legsűrűbb - logikusnak tűnik tehát, hogy a gyűrű anyaga az Enceladus felszínéről pótlódik.

A Cassini-szonda legújabb mérései ezt igazolták, sőt még érdekesebbnek festik le az égitestet. Robert H. Brown (University of Arizona) véleménye szerint a megfigyelések arra utalnak, hogy az Enceladus a Földön kívüli élet kutatása szempontjából is fontos égitest.

A szonda mérései alapján olyan kép körvonalazódik a holdról, amely szerint az általunk ismert élet kialakulásához szükséges összetevők közül több is megtalálható rajta. Az űreszköz február 17-én, március 9-én és július 14-én haladt el a hold mellett, és meglepő módon a korábban azonosított fiatal vidékeknél még frissebb területet örökített meg a déli pólus környékén. Mint arról korábban beszámoltunk, a nem hivatalosan "Tigriskarmolásoknak" nevezett fiatal vidéken törések borítják a területet, amelyek a környezetüknél melegebbek, a törésekből pedig vízmolekulák és jégszemcsék repülnek ki az űrbe. A folyamat révén egy ritka atmoszféra keletkezik a sarki területek felett, és a visszahulló jégszilánkok finom réteggel vonják be a felszínt. A sarkvidéki térségben a felszín -182 fokos az elméletileg várható -200 helyett. A területen tehát valamilyen felszín alatti hőforrás helyezkedik el. A légkör anyaga folyamatosan távozik el az űrbe, és utánpótlást biztosít az E-gyűrűnek.

A mérések alapján a törésekből távozó anyagban a vízmolekulák mellett nitrogén, szén-dioxid, valamint néhány egyszerű szerves molekula: metán, etán és etilén is előfordul. A kutatók szerint az a legvalószínűbb, hogy a törések alatt folyékony víz van, innen származik az úgynevezett kriovulkáni aktivitás, amelynek keretében anyag hagyja el a holdat. A kriovulkanizmus a Földön megszokott vulkanizmustól abban tér el, hogy itt víz alkotja a lávát, a belőle megszilárduló vulkáni "kőzet" pedig vízjég. A kitörések természetesen alacsony hőmérsékleten zajlanak.

Az így kialakuló összkép alapján az Enceladus részben a Jupiter Europa nevű holdjára emlékeztet. Utóbbinak jégkérge alatt az eddigi megfigyelések alapján globális vízóceán húzódik. Az Enceladus esetében a víz talán nem az egész hold, hanem annak csak a sarkvidéke alatt fordul elő.

Az Enceladus mérete a Brit-szigetekkel összehasonlítva (illusztráció: NASA, JPL)

A nagy kérdés az, honnan származik a hő, ami a megfigyelt felszíni aktivitáshoz energiát ad. A modellek alapján a radioaktív bomlás nem elég ehhez, és a vegyészek szerint annyi ammónia sem lehet a hold anyagában, amely eléggé lecsökkenti a jég fagyáspontját ahhoz, hogy az vízzé olvadjon. További lehetőség az árapályfűtés, az égitest ugyanis úgynevezett pályarezonanciában áll a Tethys nevű szomszédos holddal. Bár az innen származó energia mennyisége is kérdéses, a legtöbb szakember a utóbbi lehetőséget részesíti előnyben.

Bármi is a helyzet, az Enceladus a Cassini küldetésének kettes számú célpontjává lépett elő - a második legfontosabb égitest lett a Titan hold után, amely szintén az asztobiológiai kutatások révén lett népszerű objektum.