Holdat fedeztek fel a 10. bolygó körül

A nemrég felfedezett, helytelenül tizedik bolygónak nevezett 2003 UB313 jelű objektum körül egy apró kísérőt találtak. Úgy tűnik a Plútó-Charon rendszerhez hasonlóan, sok Kuiper-objektum körül keringhet hold.

Bár a Plútónál valamivel nagyobb és lényegesen távolabbi 2003 UB313 jelű égitest státuszán még vitatkoznak, helytelenül a tizedik bolygó elnevezése terjedt el. Az ugyanakkor átmenetileg Xena névre is keresztelt égitest körül nemrég egy apró holdat találtak a szakemberek.

A 10 méteres Keck II távcsővel 2005. szeptember 10-én Michael E. Brown (Caltech) és kollégái vizsgálták az objektumot. A távcső lézeres műcsillag alapján irányított adaptív optikai rendszerével rendkívül jó felbontású felvételeket készítettek. Az adaptív optikáknál a megfigyelt égitesthez közel egy fényes csillagot is követnek a szakemberek. Ennek képe a légköri turbulenciák miatt, nem teljesen pontszerű. Az ideális alaktól történő eltérését a távcsőtükör vékony szegmenseinek enyhe torzításával folyamatos korrigálják - így lényegesen jobb felbontást tudnak elérni, mint amire a távcső, a légkör korlátozó hatása miatt, elméletileg képes.

Mivel a módszerhez fényes és közeli vezetőcsillag kell, csak az égbolt bizonyos területein lehet használni. Ezen a problémán segít a lézeres műcsillag. Itt egy földi lézersugár kb. 120 km magasan fénylésre gerjeszti a légköri gázt, létrehozva egy műcsillagot. Ennek képe az égbolt bármely részén lehetővé teszi a pontos korrekciók kiszámítását.

A módszerrel nyert jó felbontás révén a 2003 EL61 jelzésű, Santa névre keresztelt Kuiper-objektum esetében, korábban már sikerült egy apró holdat felfedezni. A jelenlegi felvételek alapján pedig kiderült, a Xena sem magányos objektum: sikerült egy nála 60-szor halványabb égitestet megfigyelni mellette. A Gabrielle nevet kapott kísérő legalább tizedakkora, mint a 2700 km-es Xena, tehát nagyjából 250-270 km az átmérője. A páros egyelőre nem hivatalos elnevezését a népszerű Xena kalandfilmsorozat főhősnőjéről és őt kísérő társáról kapta.

A jelenlegi elgondolások alapján, a hold egy becsapódáskor kirobbant anyagból állt össze, hasonlóan ahhoz, ahogy azt a Plútó-Charon, vagy a Föld-Hold rendszer esetében feltételezik. A hold segítségével lehetőség nyílik a Xena tömegének, mérete ismeretében pedig sűrűségének megbecslésére. Utóbbi alapján az összetételére is tudunk majd következtetni.

A felfedezés további érdekessége, hogy a ma ismert, négy legnagyobb Kuiper-objektum közül három (Xena, Plútó, Santa) körül egyaránt sikerült holdat találni. A jelenség tehát általánosnak tűnik. A modellek ezt előre is jelzik, a becsapódások szimulációi alapján, sok kisebb hold keletkezhet a Kuiper-objektumok körül a felszínükről kirepülő törmelékekből.

A jelenleg ismert, négy legnagyobb Kuiper-objektum (Plútó, 2005 FY9, 2003 EL61, 2003 UB313) közül csak egy: a 2005 FY9 (nem hivatalosan Húsvéti Nyúl) körül nem találtak eddig holdat (fotó: W. M. Keck Observatory)

A Gabrielle keringésideje pontosan nem ismert, de nagyjából 14 nap lehet. A Xenától a Föld-Hold távolságnak közel tizede választja el. Sok kutató szerint az új felfedezés is csak a jéghegy csúcsa. A Naptól jelenleg 97 csillagászati egységre (közepes Nap-Föld távolságra) lévő Xena-Gabrielle páros és korábban felfedezett társaik, csak a Kuiper-öv több tízezer objektumból álló zónájának első ismert tagjait jelentik. Ilyen szempontból sem szerencsés tehát a tizedik bolygó elnevezés - ha a felfedezések a jelenlegi ütemben folynak, hamarosan már századik bolygóról is beszélhetnénk.