Ez történt 2005-ben a világűrben

Ismét startolt egy űrrepülőgép, üstökösmagot és kisbolygót "támadtak meg" űrszondák, egy új világ tárult fel előttünk a Szaturnusznál, és az eddigieknél mélyebben pillanthattunk be az Univerzum legnagyobb robbanásainak természetébe.

Nem sokan voltak nyugodtak a Discovery visszatésére előtt

A 2005-ös év legfontosabb csillagászati és űrkutatási eseményeit a Földtől távolodva mutatjuk be.

Az űrhajózás idei legfontosabb eseménye a Discovery startja volt július 26-án - az első űrrepülőgépes küldetés a Columbia katasztrófája után.

Az űrrepülőgép-rendszeren végrehajtott fejlesztések és biztonsági intézkedések most már élesben vizsgáztak - és sajnos nem jelesre. Bár a start rendben zajlott, az indulás alatt levált külső alkatrészek becsapódásai miatt az űrrepülőgép több helyen is megsérült. Bár nem volt komoly a veszély, a NASA nem mert kockáztatni, és a gép hasi oldaláról egy űrséta alkalmával eltávolítottak két kiálló szigetelőelemet. A Discovery végül épségben landolt. Egyértelművé vált, hogy az űrrepülőgép-program hamarosan befejeződik. Nem sokkal később a NASA nyilvánosságra is hozta terveit egy új űrhajórendszer fejlesztéséről, amelynek segítségével az ember visszatér majd a Holdra.

A kirobbanó anyagfelhő elemzésével pontosabb képet alkothatunk a Naprendszer ősanyagának összetételéről

A 2005-ös év egyik leglátványosabb űrkutatási teljesítményeként a Deep Impact űrszonda becsapódó egysége - a tervek szerint - a Tempel-1 üstökös magjának ütközött. A robbanástól kirepült anyagfelhőt és a kifényesedést sok obszervatóriumból, többek között hazánkból a Magyar Csillagászati Egyesület tagjai is megfigyelték. A finom porral borított felszínű üstökösmagon a robbanás nem okozott maradandó változást.

Az Itokawa kisbolygót a japán Hayabusa űrszonda látogatott meg. Az égitest furcsa felszínén számtalan szikla, porral feltöltött sima terület és nagyon kevés becsapódásos kráter mutatkozott. Bár a szondáról sikeresen levált a felszíni ugráló egység, az sajnos nem találta el az Itokawát. A Hayabusa kétszer is leszállt a kisbolygóra - ez úttörő eredmény az űrkutatásban -, de sajnos egyik alkalommal sem tudott mintát venni. A szonda három giroszkópja közül kettő tönkrement, emellett a hajtóanyag szivárgása és különböző kommunikációs problémák eredményeként nem tudott időben hazaindulni. A jelenlegi tervek szerint 2007 tavaszán nyílik ismét egy indítási ablak, amikor visszaindulhatna, és 2010 júniusában érkezne a Földhöz - bár egyelőre megbízható kapcsolat sincs az űreszközzel.

Még mindig szűkebb kozmikus környezetünkben, a Naprendszerben maradva: megtalálták az első hármas kisbolygórendszert, ahol a központi égitest körül két hold kering. A Plútó körül két további holdat fedeztek fel, és megtalálták az első, a Plútónál távolabbi és nagyobb égitestet, amelynek szintén van kísérője.
A Kuiper-övben tehát egyre több furcsa objektummal találkozunk, közülük is kilóg a 2004 XR190, amelynek pályáját egyelőre nem tudják magyarázni.

Fagyott tenger a Mars egyenlítőjénél?

A Mars körül és annak felszínén üzemelő szondák néhány új eredménye alapján egyre több jel utal arra, hogy régen számottevő folyékony víz volt a bolygó felszínén. Az ősi, nedves és enyhe éghajlaton agyagos üledékek keletkeztek, később pedig a hűvösebb környezetben, savasabb vizekből szulfátos összetételű telepek váltak ki. A felszíni kőzetekben található mágneses nyomok alapján kezdetekben globális lemeztektonika volt a bolygón, majd csökkent a felszíni aktivitás - de a közelmúltban is sok változás történt. Ezek között említhetők a néhány 10 millió éves, az egyenlítőhöz közeli jégtáblák nyomai, amelyek talán egy befagyott tóban keletkeztek. Emellett fiatal sarkvidéki vulkánok is mutatkoznak, amelyek esetleg napjainkban is működnek. A víz mai felszíni jelenlétét illetően még mindig nagy a bizonytalanság. A Spirit rover végrehajtotta az első Földön kívüli hegymászást, és a hegytetőről látványos porördögöket örökített meg. Egy marsi év után mindkét rover jól üzemel, és messze túlteljesített a legmagasabb elvárásokat is. Augusztus 12-én sikeresen megkezdte útját az eddigi "legélesebb szemű" Mars-szonda, a Mars Reconnaisance Orbiter, amely 25-30 centiméteres felbontással térképezi majd a bolygót, így felvételein kisebb egyedi objektumok (sziklák, kisebb felszínformák) is megkülönböztethetők lesznek.

A Cassini 2005-ben is folytatta páratlan megfigyeléseit a Szaturnusznál. A gyűrűrendszerben új küllőket azonosított, az F-gyűrűnél pedig megörökítette a Prometheus hold látványos torzító hatását. A bolygó kísérőiről számos új felvétel készült, amelyek elemzése után kiemelkednek az Enceladussal kapcsolatos felfedezések. A kis hold déli sarkvidékén található, repedezett, finom jégporral borított vidék meglepően meleg, az itt elhelyezkedő ún. kriovulkánok kitörési felhőit is sikerült megfigyelni.

Az első színes kép a Titan felszínéről és közvetlen közelről

Az idei év talán legnagyobb űrkutatási teljesítményét a Titanra 2005. január 14-én sikeresen leszállt európai Huygens űrszonda érte el, fantasztikus képeket közvetítve annak felszínéről. Ereszkedése során erős szelekkel találkozott, villámokat is érzékelt, valamint bebizonyította, hogy a légköri metán koncentrációja lefelé nő - azaz valóban a felszínről származik. Landolása után a környezetében dinnye méretű kerekített jégkavicsokat fotózott le, amelyeket valamilyen áramló, feltehetőleg folyékony közeg formált és szállított. Bár később a Cassini méréseiben is mutatkoztak tavakra és tengerpartokra utaló nyomok, a folyékony metán mai felszíni előfordulása továbbra is kérdéses. Sikerült azonban olyan változékony felhőket megfigyelni, amelyekből alkalmanként metáneső permetezheti a felszínt.

A Naprendszeren kívüli térségben sok új eredmény született a nagyenergiájú robbanásokkal kapcsolatban. Sikerült egy neutroncsillagon történt "földrengést" megfigyelni, valamint egy neutroncsillag belezuhanását egy fekete lyukba, ami úgynevezett rövid gammakitörést váltott ki. Számos 2005-ös megfigyelés alapján valószínűnek látszik, hogy a rövid gammakitörések jelentős része két neutroncsillag összeolvadása miatt történik, a hosszú lefutásúak pedig akkor következhetnek be, amikor egy extrém nagytömegű csillag, élete végén úgynevezett hipernóva-robbanás keretében megsemmisül. Valószínű, hogy az összeroskadó magban keletkező fekete lyukba, a csillag anyaga nem egyszerre hullik be, hanem a fekete lyuk kialakulása után is zuhannak még be anyagcsomók.

A Földön kívüli élet lehetőségének vizsgálata is új eredményeket hozott. A földi élethez szükséges molekulák némelyikét meglepően távol, a fiatal világegyetemben is kimutatták. A DNS néhány építőkövére egy születő bolygórendszerben, a Föld-típusú bolygók keletkezési zónájában akadtak rá. Egyes kísérletek alapján pedig elképzelhető, hogy a földi bioszférában domináns aminosavak a világűrben haladó, meghatározott irányban körkörösen polarizált sugárzástól kerültek túlsúlyba.

Exobolygók minden mennyiségben: a Tatooine napjai

Távoli bolygók keletkezésére is egyre több megfigyelés utal: sikerült fiatal, növekvő bolygócsírák ütközését megörökíteni, valamint születő bolygórendszert találni "félresikerült" csillagok, azaz barna törpék körül. Exobolygó létezésére utal a Fomalhaut csillag körüli gyűrű aszimmetrikus alakja, de még fontosabb, hogy elsőként találtak planétát egy többszörös csillagrendszerben (ezt a Csillagok háborújában szereplő ikercsillag bolygója nyomán Tatooine-nak nevezték el). Ha ezt összevetjük a felismeréssel, miszerint vörös törpecsillagok körül a korábban feltételezettnél kiegyensúlyozottabb körülmények között létezhetnek bolygók, sokkal több fontos exobolygóval számolhatunk, mint korábban - közülük több talán életet is hordoz.

További látványos csillagászati felvételek tekinthetők meg a 2005-ös évből a JPL honlapján.

Ha szerény mértékben is, de hazánk is részt vett a világűrrel kapcsolatos kutatásokban és rendezvényekben. Az idei európai asztrobiológiai konferenciát hazánkban, az Informatikai és Hírközlési Minisztériumban tartották meg a Magyar Űrkutatási Iroda, a Magyar Biofizikai Társulat és a Collegium Budapest szervezésében. Egy hónappal később a Magyar Tudományos Akadémia dísztermében az Élet lehetősége a Marson című rendezvényen ismerkedhettek meg a szakemberek a marsbéli élet lehetőségének magyar elméletével. Csillagászaink sikeresen figyelték meg a V1647 Orionis váratlan elhalványodását.

A marsközelség kapcsán a Polaris Csillagvizsgálóban tartott bemutatókat a Magyar Csillagászati Egyesület a nagyközönségnek. A budapesti Planetáriumban a vörös bolygón dolgozó roverek életnagyságú másait lehetett megtekinteni. Sok ezren követhették nyomon a részleges napfogyatkozást az ország 68 pontján az MCSE és társszervezeteinek bemutatóin. A Magyar Asztronautikai Társaság ifjúsági fórumán az űrkutatással kapcsolatos hazai lehetőségekről tájékozódhattak a fiatalok. Athénban a Sky-Watch nemzetközi diákversenyen az egyetemista kategóriában a második, a középiskolások között a negyedik, az ESO Catch a Star vetélkedőjén pedig a megosztott hatodik díjat hozták haza magyar diákjaink.