A legrészletesebb felvétel az Orion-ködről - a hét asztrofotója

Az élénk csillagkeletkezésnek otthont adó Orion-ködöt, a Hubble-űrtávcső összes detektorával egyszerre vizsgálták. Több eddig ismeretlen, halvány csillagot azonosítottak, és először figyeltek meg itt barna törpéket látható tartományban.

Az északi égbolt egyik legismertebb látványossága, a ma is aktív csillagkeletkezésnek otthont adó Orion-köd. A tőlünk 1500 fényévre található, hatalmas csillagközi felhő fátyolos szerkezetét, hatalmas nyúlványait, a születő csillagainak kifúvásait és látványos, íves szerkezeteit fiatal csillagainak fénye rajzolja ki.

Az Orion-köd vidéke egy tipikus csillagkeletkezési terület, kis- és nagytömegű égitestek egyaránt születnek benne. A felhő belsejében keletkezett, nagyobb tömegű és energia-kibocsátású csillagok már kifújták a gáz- és poranyag egy részét - megtisztítva és láthatóvá téve ezzel a köd egyébként sötétebb, belső részeit. A születő csillagokból kiáramló csillagszél hozza létre a látványos, szálas szerkezetű struktúrákat, amelynek por- és gázanyagát meg is világítják. Sok esetben a csillag maga még nem is látható, csupán a fényét szóró és visszaverő gázanyag által létrehozott, látványos formák mutatják jelenlétét.

Az Orion-köd bonyolult szerkezetét 105 földkörüli keringésen keresztül térképezte a Hubble-űrtávcső összes detektorával. A ködöt figyelték az optikai tartományban érzékeny ACS és WFPC2 kamerák, valamint a közeli-infravörös hullámhosszakon üzemelő NICMOS detektor. Az ACS érzékelő felvételeiből összeállított mozaik, közel egymilliárdnyi pixele az égbolt egy teliholdnyi területét fedi le. Az ACS mozaikon, mintegy 3000 csillagembrió rajzolódik ki, amelyeknek egy részét eddig még nem sikerült az optikai tartományban megfigyelni. A korábbi felvételekhez képest, akár százszor halványabb objektumok is előtűnnek az új képeken.

Az Orion-köd csillagbölcsője több részre osztható. A középső régióban egy meglehetősen sűrű, heves csillag-keletkezésnek teret adó vidék található, amelyet Trapézium-halmaznak neveznek. Itt a nagytömegű és fényesebb csillagembriók mellett, több száz kisebb csillag van születőben. Számos barna törpe, sőt közel bolygótömegűnek látszódó objektum felfedezéséről is beszámoltak már kutatók, a Hubble 2000-ben készült infravörös felvételein, mintegy 50 barna törpét találtak a csillagászok.

A képen balra, kívül található Treapézium-halmaz erős csillagszele a felvétel közepétől felfelé lévő, LL Orionis csillagszelével ütrközve látványosb, kb. fél fényév átmérőjű lökéshullámfontot alkot. A kép nagyméretű változatának letöltése (fotó: NASA, ESA, The Hubble Heritage Team)

Az űrtávcső új felvételével most először nyílik lehetőség az optikai és infravörös mérések együttes kiértékelésére és a terület részletes feltérképezésére. A csillagok tömeg és kor szerinti eloszlását tanulmányozva, pontosabb képet kaphatunk a csillagkeletkezés folyamatáról.

Csengeri Tímea

Korábban:
Egy törpecsillag apró bolygója - a hét asztrofotója
Tóba dobott kavics az űrben - a hét asztrofotója
Szétszóródó fémek az űrben - a hét asztrofotója
Rénszarvasok a Nap előtt - a hét asztrofotója
Sarki fények a Marson - a hét asztrofotója
Gejzírek az Enceladuson - a hét asztrofotója
Hatalmas gázbuborék az űrben - a hét asztrofotója
Új térkép a Titanról - a hét asztrofotója
Páratlan képek egy bizarr kisbolygó felszínéről - a hét asztrofotója
Látványos galaxis egy új óriástávcsőben - a hét asztrofotója
Az űrteleszkóp képe a Holdról - a hét asztrofotója
Egy napfolt részletei - a hét asztrofotója
Egy káprázatos galaxis - a hét asztrofotója
Egy óriási gömbhalmaz - a hét asztrofotója
Galaktikus karambol - a hét asztrofotója
A Plútó új térképe - a hét asztrofotója
Az első földönkívüli hegymászás - a hét asztrofotója
A Tejútrendszer önarcképe - a hét asztrofotója
Galaktikus állatkert - a hét asztrofotója
Ragyogó hófolt a Marson - a hét asztrofotója
Jégsziklák az Enceladuson - a hét asztrofotója
Gigantikus homokdűne - a hét asztrofotója
Kék napnyugta a vörös bolygón - a hét asztrofotója