Jeget azonosítottak egy üstökösmagon

A Deep Impact szonda méréseivel sikerült a Tempel-1 üstökösmag felszínén vízjeget azonosítani, de az üstökös kómájába került vízmolekulák többsége az objektum belsejéből származhat.

Forrás: NASA, JPL, UMdA három vízjég előfordulás kék színnel jelölve a Tempel-1 magján

Az üstökösök kómájában, azaz légkörében, rendszeresen találnak H₂O molekulákat, ami annak egyik legfontosabb összetevője. Vízjeget az üstökösmagok felszínén azonban még egyszer sem sikerült közvetlenül, szilárd halmazállapotban megfigyelni. Korábban a Deep Space-1 szonda kereste ezt a Borelly üstökösmag felszínén, de nem járt sikerrel; és a többi űrszondás, valamint földi megfigyelések sem tudtak eddig ilyet kimutatni.

A Deep Impact szonda méréseinek elemzése alapján Jessica Sunshine (Science Applications International Corporation) és kollégái végre ráakadtak a régóta keresett anyagra. Első lépésként a közepes és nagy felbontóképességű kamera képei alapján az üstökösmagon három, a környezeténél kb. 30%-kal jobb fényvisszaverő képességű vidéket jelöltek ki. Az adatok további elemzése rámutatott, hogy ezek a területek az ultraibolya tartományban fényesebbek voltak, mint a közeli infravörösben, és közülük kettő különösen hidegnek mutatkozott. A spektrum egyéb jellemzőinek, valamint a területek színének elemzése együttesen arra utal, hogy a kérdéses vidéken szilárd vízjég található a felszínen.

A három régió a kb. 17 négyzetkilométer területű mag felszínének együttesen is csak 0,5 %-át teszi ki. Az érdekes vidékeken előforduló anyagnak pedig csak kb. 4-6 %-a lehet tiszta vízjég. A sztereóképek vizsgálata alapján az egyik ilyen terület kb. 80 méterrel van a környező felszín szintje alatt helyezkedik el. A három vidék egyike sem ott mutatkozott, ahol a Deep Impact lövedéke a felszínbe csapódott. Mivel a lövedék robbanása után is  sok H₂O-t lövellt a kómába az üstökös - az feltehetőleg a felszín alól származott.

Furcsaságok a Tempel-1 felszínén: a két, jelenleg ismeretlen eredetű sima terület és a most talált vízjég-előfordulások (fehér keretben) (fotó: NASA, JPL, UMd)

A magon azonosított felszíni vízjég mennyisége a becslések alapján nem elegendő a kómába kijutott vízmolekulák biztosításához. Ez tehát azt bizonyítja, hogy korábbi modelljeink közül azok helyesek, amelyek szerint a mag aktivitása során a felszín alól kiáramló anyag táplálja a kóma anyagát, és a távozó gázok elsősorban nem a felszínről származnak. A mag aktivitása során pedig illékony jegekben szegény, "kiszáradt" kéreg keletkezik a felszínen - ezért látunk ott kevés vízjeget.

Kereszturi Ákos