Új felismerés a galaxisok eloszlásáról

Régóta keresett jelenség nyomára akadtak a szakemberek: megfigyelések alapján a galaxisok hossztengelye általában merőleges helyzetű az ún. szuperbuborékok felületeire.

Forrás: G. Pérez, I. Trujillo, IACA szuperhalmazokat alkotó galaxismodell részlete

Mint ismeretes, a galaxisok nem egyenletesen töltik ki a Világegyetemet. Kisebb csoportokba, galaxishalmazokba tömörülnek, amelyek még nagyobb szerkezeteket, úgynevezett szuperhalmazokat alkotnak. Utóbbiak a Világegyetem ma ismert legnagyobb képződményei, bennük hatalmas és ritka buborékok falai mentén sűrűsödnek a galaxisok és galaxishalmazok. Az egész szerkezet leginkább a sör habjára emlékeztet, ahol az egyes buborékok érintkező falai mentén csoportosul mind a látható, mind a sötét anyag.

A szuperhalmazoknak ezt a szerkezetét kezdeti, az Ősrobbanás után kialakult szabálytalanságokból származtatják, amelyek a korai gyors felfúvódás időszakában nőttek nagy méretűvé. Bár ezek a felületek és buborékfalak alig voltak sűrűbbek a környezetüknél, mégis fontos "növekedési magokként" szolgáltak a Világegyetem továbbfejlődésében. Később az anyag ugyanis ezek mentén kezdett összesűrűsödni és galaxisokat alkotni.

Ha ez valóban így történt, akkor a galaxisok forgástengelyeinek térbeli eloszlása nem lehet véletlenszerű, hanem tükröznie kell a hatalmas buborékfalak felé mutató ősi anyagáramlást és összesűrűsödést. A jelenséget már sok felmérés próbálta kimutatni, idáig sikertelenül - a megfigyeléshez ugyanis nagyon sok galaxis térbeli helyzetét kell ismerni. Nem elég a csillagvárosokat látszólagos pozíciójuk alapján vizsgálni, távolságukat, emellett a környezetükben lévő hatalmas üregek helyzetét szintén tudni kell. Úgy tűnik, nagy mennyiségű megfigyelés feldolgozásával először sikerült a feltételezett jelenség nyomára akadni.

Ignacio Trujillo  (PPARC) és kollégái felmérésük keretében két hatalmas adatbázist használtak fel: a Sloan Digital Sky Survey és a Two Degree Field Survey észleléseit. Ezekben mintegy félmillió olyan galaxis pozícióját vizsgálták, amelyek tőlünk egymilliárd fényévig terjedő távolságon belül helyezkedtek el. Számítógépes módszerekkel kimutatták, hogy a galaxisok hossztengelye gyakrabban helyezkedik el a hatalmas buborékfalakra merőleges irányban, mint egyéb helyzetekben. A spirális csillagvárosok elnyúltságának vizsgálata rámutatott, hogy forgási tengelyeik (azaz csillagaik keringése által leírt korongokra merőleges tengelyek) gyakran fekszenek a hatalmas buborékok síkjában. A megfigyelés tehát kapcsolatot mutat a Világegyetem legnagyobb skálájú szerkezetei és az egyes galaxisok kialakulása, térbeli eloszlása között.

Számítógépes grafika egy közel gömb alakú szuperhalmaz-buborékról (kisebb színes foltok a háttérben) és a falát alkotó galaxisok térbeli helyzetéről (az egyes galaxisok a láthatóság kedvéért erősen túlnagyított formában vannak feltüntetve) (kép: Gabriel Pérez, Ignacio Trujillo,  Instituto Astrofisica Canarias)

Kereszturi Ákos