Keskeny csillagáramlás galaxisunkban

Egy ősi törpegalaxis vagy egy közeli csillaghalmaz szétszórt tagjait azonosították az északi égbolton.

Forrás: NASAFantáziarajz a Tejútrendszer fősíkjáról és a körülötte lévő ritka haloról

Carl Grillmair (Spitzer Science Center, Pasadena), Odysseas Dionatos (Róma Obszervatórium) és kollégáik újabb "csillagáramlást" fedeztek fel a Tejútrendszerben. A Sloan Digital Sky Survey égboltfelmérés adatbázisában, egymáshoz több szempontból is hasonló csillagokat és azok térbeli eloszlását vizsgálva azonosították a képződményt.

Az ilyen szétszórt, de hasonló korú és mozgású csillagok a Tejútrendszer múltjáról szolgálnak információval. Galaxisunk ugyanis születése után sok kisebb, közeli csillagváros bekebelezésével növekedett. Az ekkor a belsejébe jutó kisebb galaxisok, illetve csillaghalmazok a centrum körül  kezdtek el keringeni, majd a Tejútrendszer anyagának eloszlásából ébredő ún. árapályerők szétdarabolták őket. Többségük mára szétoszlott, de az azonos származású objektumok összetételük és mozgásuk révén a környezetüktől elütő csillagáramlások formájában még felismerhetők, mint arról korábbi cikkünkben is beszámoltunk

A most talált képződmény közel 30 ezer fényévre van tőlünk, tagjai kb. 230 km/s-os sebességgel mozognak a Tejútrendszer centruma körül. Eddig azonosított részének a hossza minimum 30 ezer fényév, de valódi mérete akár tízszer ekkora is lehet - talán egész galaxisunkat átszeli. A halvány alakzat szabad szemmel nem látható az égbolton. Ha mégis meg tudnánk pillantani, nagyon keskenynek mutatkozna, nem lenne szélesebb, mint amilyennek egy ujjunk látszik az ég felé nyújtott karunkon. Hossza azonban megközelíti a telehold látszó méretének 130-szorosát, tehát átérné az égbolt egyharmadát: a Leo (Oroszlán) csillagképtől kiindulva az Ursa Maiorig (Nagy Medvéig, hétköznapi nevén a Göncölszekérig) tartana.

A képződmény keskeny jellege arra utal, hogy nem heves folyamat keretében, inkább lassan, fokozatosan szóródtak szét tagjai, miközben keringett a Tejútrendszer centruma körül. Az áramlás egyenletes, szabályos jellege arra is utal, hogy nincs a környezetében a Tejútrendszer láthatatlan anyagából álló nagyobb csomósodás, amely gravitációs terével "megtörné" futását.

A feltételezések alapján az eredeti halmaz, avagy törpegalaxis nagyságrendileg 10-100 ezer csillagot tartalmazhatott. Azt azonban nem tudni, hogy egy Tejútrendszerünktől függetlenül született csillagváros maradványait, vagy a Tejútrendszer egyik ősi, szétdarabolt gömbhalmazának nyomát - esetleg a kettő közötti átmeneti objektum maradványát látjuk. Galaxisunk születésekor ugyanis a közelében sok kisebb anyagfelhő keletkezett. Ezeknél pedig nehéz megállapítani, hogy egy adott felhő külön csillagvárosnak, tehát Tejútrendszerünk egyik kísérő törpegalaxisának, avagy inkább a Tejútrendszerhez szorosabban tartozó, de távoli gömbhalmaznak tekintendő.

A most azonosított csillagáramlás (átlós fényes sáv) helyzete az égen a Leo (Oroszlán), és az Ursa Maior (Nagy Medve), azaz népszerű nevén Göncölszekér csillagképekhez viszonyítva. A kép nagyméretű változatának letöltése (NASA/JPL-Caltech/T. Pyle (SSC))

Az elmúlt években talált hasonló csillagáramlások alapján egyértelművé vált, hogy sok ősi törpegalaxis, avagy nagy csillaghalmaz bekebelezésével és szétdarabolódásával növekedett a Tejútrendszer. Ezek mozgása pedig arra is rámutatott, hogy galaxisunk külső, közel gömbszimmetrikus halojában a láthatatlan anyag eloszlása egyenletes, és követi a látható anyag elterjedését.

Kereszturi Ákos