A napkorona előrejelzett alakja - a hét asztrofotója

A korábbiaknál pontosabb módszert dolgoztak ki a napkorona alakjának előrejelzésére, amit sikeresen teszteltek is a legutóbbi teljes napfogyatkozáskor.

Az elmúlt években több olyan fejlesztésről is beszámoltunk, amelyekkel a korábbinál pontosabban lehet előre jelezni a Nap aktivitását. A napszél jellemzőit és a Föld körüli térséget befolyásoló hatásait együttesen űr-időjárásnak nevezik. A pontos előrejelzés segíti az űrhajósok és egyes műholdak biztonságos munkáját.

Zoran Mikic (Science Applications International Corporation) és kollégái új módszert fejlesztettek ki a SOHO napkutató űrszonda MDI detektorának mérései alapján az űr-időjárás előrejelzésére. Az MDI nevű Doppler-képalkotóval rögzített felvételeken a Nap felszínén zajló mágneses jelenségek vizsgálhatók, amelyeket összekapcsolták a napkorona változásaival. A NASA és a NSF által támogatott munka keretében azt modellezik, hogy a fotoszférából származó energia miként jut ki és jelenik meg a forró napkoronában.

A rendszer hatékonyságának tesztelésére a március 29-i teljes napfogyatkozás előtt 13 nappal megbecsülték, hogyan fest majd a napkorona a totalitás idején. Ehhez az egyetlen előrejelzéshez összesen 700 processzort tartalmazó, több egymással összekapcsolt szuperszámítógépen négy napig futtatták a szimulációt.

Az eredmény az alábbi képsoron látható. Bal oldalon és középen a napkorona szerkezetéről és megjelenéséről tett előrejelzés látszik a március 29-i teljes napfogyatkozás idején. Jobb oldalon pedig a korona valódi fényképe látható, amit a fogyatkozás idején rögzítettek. Figyeljük meg, hogy az előrejelzés a főbb szerkezeti elemeket az utólag megfigyeltnek megfelelő helyen és alakban mutatja.

A 2006. március 29-i teljes napfogyatkozás idejére készített előrejelzés (bal oldalon és középen), valamint a napkorona valódi alakja a fogyatkozáskor (jobb oldalon) (SAIC/NASA/NSF, J. Mouette, S. Koutchmy, CNRS)

Az előrejelzés elsősorban a váratlan koronakitörések és flerek (napkitörések) szempontjából fontos, amelyek hatalmas plazmatömege gyorsan eléri bolygónkat, és komoly változásokat okoz a Föld magnetoszférájában. A modell jelenleg elsősorban csillagunk külső légkörének nagyléptékű viselkedését írja le helyesen, a kisebb skálájú folyamatok előrejelzése még bizonytalan. A kifejlesztett módszer természetesen nem csak az előrejelzésben, hanem a napkorona és a fotoszféra közötti kapcsolatok jobb megértésében is segít.

A Nap és a napkorona montázsa a március 29-i napfogyatkozáskor. A képet a SOHO-napkutató űrszonda felvételei és több földi távcsöves megfigyelés alapján állították össze. A kép nagyméretű változatának letöltése (2006 Team, Williams College Eclipse Expedition, NSF, National Geographic, SOHO Consortium, ESA, NASA)

Kereszturi Ákos