Földi táj a Titanon

A Cassini-űrszonda radarfelvételei egy földire emlékeztető vidéket mutatnak a Szaturnusz Titan nevű óriásholdján. Ez újabb bizonyíték a Naprendszerben arra, hogy azok a folyamatok, amelyeket gázok, folyadékok és fagyott anyagok mozgása idéz elő, és a Földön a szél, a víz és a jég felszínformálásának nevezünk, a földitől merőben eltérő környezetben is működnek.

A Titanon, a Szaturnusz legnagyobb holdján elsőként elnevezett felszínformák egyike egy közel Ausztrália méretű terület, amelyet 1994-en azonosítottak a Hubble-űrteleszkóp felvételein, és Xanadu-régiónak neveztek el. A vidéket a 2004-ben a Szaturnusz körül pályára állt Cassini-űrszonda is több alkalommal megörökítette. A Xanadu világosabb a környezeténél, és feltehetőleg egy nagy kiemelkedésről (platóról, fennsíkról) van szó.

A Xanaduról és a körülötte lévő sötétebb, feltehetőleg alacsonyabb területről az eddigi legrészletesebb méréseket 2006. április 30-án készítette a Cassini-űrszonda, és az eredményeket a napokban közölte a NASA. Ezek alapján a kiemelkedés nyugati peremén homokdűnékkel, kiszáradt folyóvölgyekkel és szigetekkel tarkított vidék fekszik. Sok folyóvölgy elvégződésénél sötét terület mutatkozik, amelyek egykori tavak fenekén lerakódott üledékek lehetnek. A területen egy nagyobb becsapódásos kráter mellett még kriovulkáni (jég-vulkáni) folyamatokra utaló jelek is felismerhetők, továbbá a tektonikus törések sem hiányoznak.

A Xanadu keleti pereme szintén érdekes. Itt még több egykori folyásnyom ágazik szét, amelyek szintén sötét területeken végződnek el - innen azonban hiányoznak a holdon máshol jellegzetes dűnék. A Xanadu nagyobb részét alkotó kiemelkedésen kevés a sötét üledék - ha volt is korábban, valamilyen folyamat (pl. szénhidrogén-eső) lemosta a környező síkságra. Valószínűleg ennek köszönhető a porózus szerkezetű vízjég alkotta kiemelkedés világos színe.

A fagyos felszínű Titan elemzése újabb bizonyítékkal szolgál arra, amit a planetológusok (azaz más égitestekkel foglalkozó "geológusok") már évek óta állítanak. Eszerint azok a folyamatok, amelyeket gázok, folyadékok és fagyott anyagok mozgása idéz elő, és a Földön a szél, a víz és a jég felszínformálásának nevezünk, a földitől eltérő környezetben is működnek. Bár ekkor nem feltétlenül víz folyik, vagy nem feltétlenül a földihez hasonló szél fúj a felszín felett, mégis a bolygónkon megfigyeltre emlékeztető felszínformák keletkeznek.

Minderre a Titanon a fent említett Xanadu-régió szolgál újabb bizonyítékkal, ahol a szél és a folyékony anyag (feltehetőleg metán-etán-keverék) áramlása alakította a felszínt. Ezek a mélyedésekbe szállították a sötét anyagot (a légkörben keletkezett szerves molekulákat), és ott üledékek formájában rakták le. A folyók és a szél által felaprózott, feltehetőleg a homokszemcsékhez hasonlító anyag ("jéghomok") pedig dűnékben halmozódik fel, akárcsak a Földön a szilikátos homok.

Folyómeder jellegű képződmények a Xanadu-régió magasabb részéről készült radarfelvételen (NASA, JPL)

A Cassini-űrszonda a feléhez közelít eredetileg tervezett négyéves programjában. Eddig 16 alkalommal repült el a Titan mellett, és a következő két évben 30 további közelítést terveznek. A következő 11 hónapban 17 alkalommal halad el az óriáshold mellett, amihez 51 kisebb pályamódosítást végeznek.

Érdekesség, hogy július 22-lén újabb randevúra került sor a Titannal. Utóbbi az eddigi legszorosabb elrepülés volt, a Cassini mindössze 950 km-re haladt el a hold felszíne felett. A megfigyelések eredményei néhány hét múlva várhatók.

Kereszturi Ákos