Két Vörös Folt egymás mellett - a hét asztrofotója

Vágólapra másolva!
A Jupiter második legnagyobb légörvénye megközelítette a Nagy Vörös Foltot, és békésen elhaladt mellette.
Vágólapra másolva!

A Naprendszer leghíresebb légköri örvénye a Nagy Vörös Folt a Jupiteren. 25x40 ezer km körüli méretével, 560 km/óra sebességű belső áramlásával tekintélyes képződmény. Felhőinek tetőszintje kb. 8 km-el emelkedik a környezete fölé, és gyakorlatilag a távcső feltalálása óta, mintegy 300 éve folyamatosan követik.

A Nagy Vörös Folttól délre, már közel 60 éve figyelnek a szakemberek három fehéres színű, oválnak nevezett légköri örvényt. A két szélső közülük magasnyomású anticiklonális képződmény, amelyekben a szélsebesség a 470 km/órát is eléri. A három örvény alkalmanként megközelítette egymást, majd eltávolodtak, végül 1998 és 2000 között összeolvadtak.

Az így keletkezett új folt 2005 decemberében besötétedett, és vöröses-barnás árnyalatot öltött, majd 2006 kora tavaszára már olyan megjelenést ért el, amilyet a Nagy Vörös Folt mutat jelenleg. Innen kezdve már Kis Vörös Foltként beszéltek a képződményről. Bár mérete csak kb. fele népszerűbb társáénak, a jelek alapján közel ugyanolyan erős szelek fújnak a belsejében.

Egyelőre nem tudni, hogy mitől lett vörös árnyalata a foltnak. Talán a korábbi, a kisebb oválok összeolvadásával kialakult nagyobb vihar mélyebbről tudja felszívni az anyagot, és az onnan származó összetevők hozzák létre az árnyalatát. De az is lehet, hogy a szín a magassággal kapcsolatos: a Kis Vörös Folt teteje hasonló magasságban van, mint a nagyobb társáé, és talán a Nap ultraibolya sugárzásától itt olyan reakciók zajlanak, amelyek vörösre festik a gázt - míg mélyebben hasonló folyamatokra nem kerül sor.

A Gemini Obszervatórium 8 méteres távcsövével 2006. július 13-án megörökítették, amint a nemrég megjelent Kis Vörös Folt elhaladt nagyobb társa közelében. Az obszervatórium távcsöve adaptív optikája révén képes a légköri nyugtalanság részleges kiküszöbölésére, és így nagy felbontású képek rögzítésére. A munkához azonban a célobjektumhoz közeli, viszonylag fényes csillag szükséges, amelynek alakját folyamatosan mérve lehet a szükséges korrekciót megállapítani. A referenciacsillag szerepét ezúttal az Io nevű jupiterhold töltötte be, amely a kérdéses éjszakán közel mutatkozott a bolygóhoz.

Forrás: Gemini Observatory, ALTAIR

A közeli infravörös tartományban készült felvétel, amelyen a Kis Vörös Folt közel ugyanolyan fényesnek mutatkozik, mint nagyobb társa. Ez arra utal, hogy a két viharrendszer tetőszintje azonos magasságban van. A kép nagyméretű változatának letöltése (Gemini Observatory, ALTAIR)

A felvétel idején a két vörös folt egymás közelében volt, de az eddigi megfigyelésekben nincs nyoma, hogy bármilyen hatással lettek volna egymásra. Mivel eltérő szélességen helyezkednek el, ezért különböző szögsebességgel mozognak, így a jövőben is elhaladnak majd néhányszor egymás közelében.

Kereszturi Ákos