Egy új napkutató űrszonda pazar felvételei - a hét asztrofotója

A japán Hinode napszonda első képei látványosan mutatják be csillagunk felszíni folyamatait.

A Hinode japánul napfelkeltét jelent. Nem véletlen kapta ezt a megnevezést a Solar-B jelzésű űreszköz, amely 2006. szeptember 22-én startolt a felkelő nap országából. Kutatási témakörei között szerepel a mágneses tér ki- és átalakulásának monitorozása, a Nap teljes energiakibocsátásában bekövetkező apró változások észlelése, a nagyenergiájú sugárzások keletkezésének tanulmányozása, valamint a naplégkör megfigyelése.

A sok témakör között az űreszköz kiemelt feladata a napfoltok és a napflerek (napkitörések) észlelése, és ezek alapján a pontosabb űr-időjárási előrejelzések készítése. Eredményei segíthetnek jobban megérteni, hogy milyen kölcsönhatásban állnak a Nap különböző részeiben zajló folyamatok, és hogyan adják át egymásnak az energiát. A szakemberek szerint elképzelhető, hogy ez lesz az első berendezés, amellyel sikerül a csillagunk felszíni anyagát átszövő mágneses tér legelemibb építőköveit, a legkisebb méretű fluxuscsöveket először megpillantani. A Hinode három fő műszere:

• Optikai napteleszkóp (Solar Optical Telescope, SOT): 0,5 méter átmérőjű távcső, amely 0,2 ívmásodperc körüli felbontással 400x400 ívmásodperces területet képez le. Egy magnetográf is kapcsolódik hozzá, így a napfelszín mágneses terét is képes tanulmányozni. Kiemelt programja, hogy megfigyelje milyen formájában és mekkora energia tárolódhat a mágneses mezőben, amely aztán napkitörések formájában felszabadul.
• Röntgen teleszkóp (X-ray telescope, XRT): a napkorona millió fokos anyagának kb. 1 ívmásodperces felbontással történő megfigyelésére.
• Extrém ultraibolya képalkotó spektrométer (Extreme Ultraviolet Imaging Spectrometer, EIS): a színképben jelentkező Doppler-eltolódás segítségével képes meghatározni az átmeneti réteg és a napkorona egyes részeinek mozgását.

Az optikai napteleszkóp 2006. október 23-án rögzítette első felvételét (lásd az első nagy képet). Bal oldalon a teljes napkorong látható, amelynek közepéből van kinagyítva egy rész, majd ebből ismét kinagyítva a jobb oldali szegmens. Utóbbin a napfelszín (fotoszféra) szemcsés szerkezete, a granuláció tökéletesen megfigyelhető: a hatalmas buborékokra emlékeztető alakzatok belső, világos részében felemelkedik a Nap anyaga, majd energiája egy részét sugárzás formájában leadva oldalra mozog. Végül pedig alacsonyabb hőmérséklete és nagyobb sűrűsége révén a granula peremén lesüllyed. Utóbbi hozza létre a sötétebb, méhsejt jellegű mintázatot, amely elválasztja az egyes, nagyobb ország méretű granulákat.

A SOT detektor képe a Napról a fehér fény tartományában, 420 nm hullámhosszon. A kép nagyméretű változatának letöltése (JAXA)

Az alábbi felvételen a nagyenergiájú röntgensugarak tartományában láthatjuk a Nap ritka koronájának alsó tartományát. A képen lévő világosabb részek forró, hurok alakú zónák, amelyek hőmérséklete megközelíti a 3 millió fokot. Jelenleg a napfoltminimumhoz vagyunk közel, ezért kisebb zárt mágneses hurkok és ezek között sötétebb, nyílt erővonalakkal jellemezhető vidékek mutatkoznak. A kisebb hurkokból látható néhány kinagyítva például a két alsó képen, balra fent pedig a sarkvidéki napkorona tanulmányozható. Érdemes a méreteket is megfigyelni a kinagyított részleteken, amelyek mellett bolygónk nem egészen 13 ezer km-es átmérőjével szinte eltörpülne.

Az XRT detektor egyik első felvétele (JAXA)

Szintén nemrég startolt az amerikai STEREO űrszondapáros, amellyel a NASA kívánja részletesen tanulmányozni csillagunkat. A két kisautó méretű űreszköz 2006. október 25-én indult egy Delta II hordozórakétán. A páros útja a Hold mellett vezet el, és az ott végrehajtott hintamanőver segíti a két űreszközt abban, hogy egymástól viszonylag távoli, Nap körüli pályára álljanak. Különböző helyzetükből egyszerre végzett megfigyelésükkel lehetővé válik a Nap légkörében zajló folyamatok térbeli jellegzetességeinek a vizsgálata.

A hivatalosan kétéves küldetés alatt a STEREO elsősorban a nagyenergiájú koronakiröréseket tanulmányozza, hogy minél pontosabb előrejelzést adhassunk majd a napszélnek a bolygónk felé haladó, energikus tartományairól. Ilyen ismeretek birtokában a távközlési rendszerek, a repülésirányítás és az elektromos ellátó hálózat is jobban fel tud készülni, illetve reagálni a földi környezetet is befolyásoló kitörésekre.

Kereszturi Ákos