Ez történt a világűrben 2006-ban

Ismét rendszeresen indultak az űrrepülőgépek, újabb vízfolyásnyomokat találtunk a Marson, lefokozták a Plútót, és már 200-nál is több Naprendszeren kívüli bolygót ismerünk. A Világűr rovattól idén minden nap olvashattak egy újdonságot - most felelevenítjük a legérdekesebb eredményeket.

A beragadt napelemtábla meglazítása NASA

Egyévi kényszerszünet és számos újabb fejlesztés után ismét űrrepülőgép indult a Nemzetközi Űrállomáshoz. A Discovery 2006. július 4-én startolt, és az esemény során megint több habszivacsdarab leválását figyelték meg a fő hajtóanyagtartály külső szigeteléséről. Az új technológiai megoldások miatt azonban ezek egyike sem jelentett komoly veszélyt - a leváló darabok mennyisége kisebb volt, mint korábban. A Föld körüli pályán először az űrrepülőgép burkolatának állapotát ellenőrizték az asztronauták, emellett a sérült csempék javítását is sikeresen szimulálták. A Discovery hibátlanul végrehajtott küldetésével bizonyította: az űrrepülőgép biztonsági fejlesztései megfelelőek, és az űrállomást továbbra is ki tudja szolgálni.

Következő lépésként az Atlantis indult szeptember 9-én, a Kennedy Űrközpont felé haladó Ernesto trópusi vihar miatt jelentős késéssel. Ennek ellenére programját teljes sikerrel végrehajtotta: a napelemtáblák továbbfejlesztéséhez szükséges P3/P4 jelzésű elemet a megfelelő helyre rögzítették. Decemberben a Discovery fejezte be a P3/P4/P5 rendszer kiépítését és az ISS régi vezetékeinek felújítását. A munka közben probléma adódott az egyik korábbi napelemtábla becsukásával, amelyet egy előre nem tervezett, extra űrséta során oldottak meg.

A NASA idén bejelentette: távlati céljai között - az űrállomás befejezése után - egy új űrhajó- és hordozórakéta-rendszer beüzemelése szerepel, amellyel nem csak az ISS-t akarják kiszolgálni, de a Holdra is vissza kívánnak térni, ahol 2026-tól szeretnének bázist létesíteni.

Az űrturisták sem tétlenkedtek 2006-ban: szeptember 18-án elindult a Szojuz TMA-9 űrhajó az űrállomásra, és fedélzetén utazott Anousheh Ansari, a negyedik űrturista is. Ötödikként a magyar származású Charles Simonyi repül a tervek szerint. Az űrturizmus a következő években minden bizonnyal sikeres üzletté válik, már most fejleszteni kezdtek több magánűrhajót, valamint űrugrásra alkalmas szerkezetet. Már a Holdat körülrepülő utazásokat is elkezdték tervezni a cégek - a becslések alapján kb. 100 millió dollárba kerül majd egy ilyen út. Mindeközben Anettka - feltehetően sokkal olcsóbban - végrehajtotta magaslégköri repülését, ami mindenképpen elismerésre méltó teljesítmény.

Újdonságok a belső Naprendszerben

Az Ina-kaldera Peter Schultz/Brown Univ.

Az európai Smart-1 Hold-szonda küldetésének végén, 2006. szeptember 3-án a tervek szerint égi kísérőnkbe csapódott. A robbanást sikeresen észlelték, egy másodpercnél rövidebb felvillanást rögzítve. Emellett a képek utólagos elemzésével sikerült a robbanás felhőjének a szonda eredeti mozgási irányában történő rövid továbbhaladását is megfigyelni. Holdunkkal kapcsolatban további érdekesség, hogy néhány korábbi felvétel elemzésével sikerült egy, az elmúlt néhány millió évben lezajlott gázkitörés nyomát azonosítani. Az Ina-kaldera nevű képződmény éles körvonala és meredek fala, valamint az aljzatán lévő kevés kráter vulkanikus jellegű szerény kitörésre utal a geológiai közelmúltból.

Az európai készítésű Venus Express 2006. április 11-én állt pályára belső bolygószomszédunk körül. Megfigyelései során sikerült azonosítani a felhőtakaró felső szintjén megjelenő azon légköri tartományokat, ahol az átlagosnál sokkal erősebben nyelődnek el az ultraibolya sugarak. E rétegek jelentősége, hogy a bolygóra érkező napsugárzásnak közel a felét elnyelik, de pontos kémiai összetételüket egyelőre nem sikerült megállapítani.

Animáció a déli pólusnál mutatkozó kettős örvényről ESA/VIRTIS/INAF-IASF/Obs. de Paris-LESIA

Emellett a Vénusz légkörében először azonosítottak szén-monoxidot, mely a napsugárzástól képződhet szén-dioxidból. Korábbi ismereteink alapján a felhők egy kb. 20 km vastag réteget alkotnak, mely 65 km-es magasságig terjed a felszín fölé. Az éjszaka oldalon azonban egy csillagfedés alkalmával a felhők teteje felett 100 km-es magasságot is elérő ritkás ködöt azonosítottak. Az egyik legérdekesebb eredmény egy kettős örvényszerkezet megfigyelése volt a déli pólusnál.

Természetesen külső bolygószomszédunkkal, a Marssal kapcsolatban is számtalan újdonság látott napvilágot. A Mars Express európai űrszonda mérései alapján a bolygó felszínén lévő ásványok három jellegzetes csoportba sorolhatók, amelyek az égitest fejlődésének három jellemző időszakát és környezeti állapotát képviselik. A kezdeti, viszonylag meleg időszakból agyagásványok, a későbbi hűvösebb, de nedves és erősen savas időszakból szulfátos ásványok, gipsz és szürke hematit maradt vissza. A harmadik periódus teszi ki a leghosszabb időszakot, és ez jellemző napjainkban is, oxidált vasvegyületek képződésével, melyek alig kerültek kapcsolatba folyékony vízzel.

Victoria-kráter: az utolsó állomás? NASA JPL

A felszínen a Spirit és az Opportunity is meteoritokra akadt. Utóbbi feltehetőleg elérkezett pályafutásának utolsó, egyben legérdekesebb állomásához, a Victoria-kráterhez. Ez közel hatszor nagyobb a korábban meglátogatott Endurance-kráternél, és meredekebb lejtői vannak - elképzelhető, hogy a rover nem lesz képes kijönni belőle, miután a mélyedés belső szerkezetét részletesen megvizsgálta.

2006. november 2-án egy parancsot küldtek az MGS-szondának egyik napelemtáblájának elfordítására. A szonda válaszában jelezte a Föld felé, hogy probléma adódott a napelemtáblát mozgató motorral, és az előírás szerint a tartalék motorral próbálja a fordítást elvégezni. Ezután a Földről nézve a bolygó mögé került, majd amikor ismét kibukkant, a róla érkező jel már sokkal gyengébb volt, végül teljesen megszakadt vele a kapcsolat.

A 2005 augusztusában készült felvétel kinagyított részlete a folyásnyomról NASA JPL

Feltehetőleg a szonda egy régi sérülése újult ki az egyik napelemtáblát mozgató szerkezetnél. Végleges elvesztése után nyilvánosságra hozták néhány korábbi felvételét, amelyeken az elmúlt öt évben keletkezett folyásnyomok mutatkoztak a bolygón. Ugyanakkor egy másik felismerés szerint hasonló képződmények víz nélkül, például a Holdon is létrejöhetnek - a folyások pontos eredete tehát egyelőre kérdéses.

Az év végén a Mars Reconnaisance Orbiter űrszonda üzembe állásával felgyorsultak az események. Mindössze néhány hét kellett ahhoz, hogy egyértelmű legyen: az új berendezés ontotta eredmények minden más űreszközt háttérbe szorítanak, és megfigyelései a következő években egyeduralkodók lesznek a bolygóval kapcsolatban.