Káprázatos üstökös a déli égen - a hét asztrofotója

A C/2006 P1 McNaugh-üstökös néhány hete Magyarországról is szép látványt nyújtott, de az igazi égi színjáték a déli égbolton kezdődött néhány napja - amit mi már legtöbben sajnos csak képeken láthatunk. A McNaugh az 1965-ös Ikeya-Seki-üstökös óta a legfényesebb kométa.

A nem várt "karriert" befutott égitestet 2006. augusztus 7-én Robert McNaught ausztrál csillagász fedezte fel a Siding Spring-i obszervatóriumban. Az objektum akkor még csak +17 magnitúdó körüli fényességű, azaz rendkívül halvány volt - azonban a Nap felé közeledve erősen kifényesedett.

Mint arról korábbi cikkünkben beszámoltunk, itthonról néhány hete az esti szürkületben, a horizonthoz közel lehetett csak megfigyelni. Mivel láthatóságának vége felé a -1 magnitúdós fényességet is elérte, kedvezőtlen égi helyzete ellenére is látványos jelenség volt. Ahol nyugat felé nem zavarták felhők a kilátást, szabad szemmel is meg lehetett pillantani, csóváját pedig 1-2 fokig (azaz a telehold átmérőjének 2-4-szereséig) sikerült követni.

A McNaugh-üstökös január 12-én járt legközelebb a Naphoz, és ebben az időszakban összfényessége a -4 magnitúdót, azaz Vénuszét is elérte, talán kevéssel meg is haladta. Ez bizonyult tehát az 1965-ös Ikeya-Seki-üstökös óta a legfényesebb kométának.

Pazar porcsóva

Közel egy hete a SOHO napkutató űrszonda felvételein megfigyelhettük, amint az égitest látványosan haladt el a Nap közelében. De az igazi műsor csak ezután kezdődött - sajnos csak a déli féltekén lakóknak. Az üstökös, a Föld és a Nap egymáshoz viszonyított térbeli helyzetének változása nyomán speciális rálátás nyílt a porcsóvára.

A Nap sugárnyomásától kialakuló csóva az 50 fokos hosszt, tehát a telehold átmérőjének 100-szorosát is elérte. Mint az a mellékelt felvételeken is látható, az 50 fok hosszú és kb. 20 fok magas csóva szerkezete nem homogén, hanem több mint egy tucat közel függőleges szál mutatkozik benne.

Ezek feltehetőleg a mag anyagkibocsátásának egy-egy intenzívebb periódusát jelzik, amikor több por repült ki róla. A poranyag a későbbiekben a Nap sugárnyomásának hatására rendeződött elnyúlt oszlopokba.

Lassan elhalványul

Egy üstökös csóvájának szerkezetét több folyamat együttesen alakítja ki. Az apró szemcsékből álló porcsóvát és az ionizált, illetve gáz állapotú részecskéket tartalmazó ioncsóvát szokták elkülöníteni. Az ioncsóva anyagát a töltött részecskékből álló napszél viszi magával a bolygóközi térben. Amikor az üstökös a napszélben lévő, egymással ellentétes polaritású mágneses szektorok határán halad át, az ioncsóva látványosan leszakad, és az üstökös új csóvája az új szektor mágneses jellemzőinek megfelelően alakul ki. A porcsóva anyagának mozgását a Nap sugárnyomása határozza meg, emellett az üstökös és a belőle kirepült por eredeti pályamozgása is befolyásolja azt.

A felfedező fotója 2007. január 19-én naplemente után a McNaught-üstökösről. A kép nagyméretű változatának letöltése (Robert H. McNaught)

Bár a McNaught-üstökös hazánkból nézve a fenti, látványos periódusban nem emelkedett a látóhatár fölé, a csóva hosszú oszlopaiból többet mégis megpillantottak az MCSE Üstökös Szakcsoportjának észlelői - amelyek sajnos csak jelezték, merre van az égitest a horizont alatt. Az objektum láthatósága a következő napok során tovább romlik, és az égi parádé a déli félteke nézőinek is mérséklődik.

A McNaught-üstökös Santiago de Chile felett 2007. január 23-án (MTI/AP/Roberto Candia)

Kereszturi Ákos